Idő 
Értékelés 
Értékelés TANQ csokorban
Hazám védelmében
Vagyok én csatára készen.
Még vérem is folyhat!
Hazafinak, lelke számít,
Ha őt, téveszme nem ámít!
*
Nekem csettint révész,
Rám vár! Nem tudom fizetni.
Így nem visz sehova…
Nem is akartam még menni,
Csak érdekelt, a jegy mennyi…
*
Ha magadra maradsz,
Nyakig ér az egyedüllét.
Kilábalás, nehéz.
Lelki problémával küzdesz,
És nem tudod, holnap, mi lesz.
*
Napsugár vigasztal,
Pedig nem tudja, mi bajom.
Mindegy is, jólesik.
Bajom ellen, nem jó semmi
Arcom, napsugár befedi.
*
Sötétedő alkony,
Nyugvó nap vérébe fullad…
Reggel, majd új nap lesz.
Álmos vagyok, elballagok,
Ágyamban meg álmot várok.
*
Szemem, a csillagok
Fényét issza! Csoda látvány.
Elnézném, reggelig.
Fent kéne lennem, csodálni,
De nem bírok, addig állni.
*
Rét felett szárnyalok,
Itt úgy érzem, szabad vagyok…
Pedig, ez csak álom!
Szabadság, nincs, és nem lehet,
Utálom szemfényvesztőket.
*
Álom lassan múlik,
Hajnali fény, már feldereng…
A mai nap, jobb lesz?
Mára már, sok új tervem van,
Remélem, egyik sem katlan.
*
Aranymadár, útra
Kelhet, messze még a határ.
Nem jött vissza soha!
Nézek, tudatom kitágul,
De a lélek, tovább árvul.
*
Sötétben nem látok,
Fáklyát gyújtok. Lehet látnok.
Megyek lendülettel.
Új utat a fáklyám mutat!
Megtalálja azt, ki kutat.
*
Harang megkondulhat…
Megáll az óra mutató…
Az én időm letelt.
Szerepeim eljátszottam,
Ha tapsot kaptam… hajoltam.
*
Emlékcsónak ringat,
Visszaevezek a múltba!
Vajon, mit találok?
Látom foszlányát, emléknek!
Hol a vége, öregségnek…?
Vecsés, 2015. március 25. –Kustra Ferenc József- Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8) Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz.
Hazám védelmében
Vagyok én csatára készen.
Még vérem is folyhat!
Hazafinak, lelke számít,
Ha őt, téveszme nem ámít!
*
Nekem csettint révész,
Rám vár! Nem tudom fizetni.
Így nem visz sehova…
Nem is akartam még menni,
Csak érdekelt, a jegy mennyi…
*
Ha magadra maradsz,
Nyakig ér az egyedüllét.
Kilábalás, nehéz.
Lelki problémával küzdesz,
És nem tudod, holnap, mi lesz.
*
Napsugár vigasztal,
Pedig nem tudja, mi bajom.
Mindegy is, jólesik.
Bajom ellen, nem jó semmi
Arcom, napsugár befedi.
*
Sötétedő alkony,
Nyugvó nap vérébe fullad…
Reggel, majd új nap lesz.
Álmos vagyok, elballagok,
Ágyamban meg álmot várok.
*
Szemem, a csillagok
Fényét issza! Csoda látvány.
Elnézném, reggelig.
Fent kéne lennem, csodálni,
De nem bírok, addig állni.
*
Rét felett szárnyalok,
Itt úgy érzem, szabad vagyok…
Pedig, ez csak álom!
Szabadság, nincs, és nem lehet,
Utálom szemfényvesztőket.
*
Álom lassan múlik,
Hajnali fény, már feldereng…
A mai nap, jobb lesz?
Mára már, sok új tervem van,
Remélem, egyik sem katlan.
*
Aranymadár, útra
Kelhet, messze még a határ.
Nem jött vissza soha!
Nézek, tudatom kitágul,
De a lélek, tovább árvul.
*
Sötétben nem látok,
Fáklyát gyújtok. Lehet látnok.
Megyek lendülettel.
Új utat a fáklyám mutat!
Megtalálja azt, ki kutat.
*
Harang megkondulhat…
Megáll az óra mutató…
Az én időm letelt.
Szerepeim eljátszottam,
Ha tapsot kaptam… hajoltam.
*
Emlékcsónak ringat,
Visszaevezek a múltba!
Vajon, mit találok?
Látom foszlányát, emléknek!
Hol a vége, öregségnek…?
Vecsés, 2015. március 25. –Kustra Ferenc József- Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8) Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz.
Emlékezni, arra sétáltam…
Egyet gondoltam, kettő lett belőle, elindultam, az erdőnkbe vagyok… megérkeztem.
Még egyet gondoltam, meg sem álltam a szálkás öreg padig, öreg, törött, mállik… pechem.
Emlékek padján ültünk Julcsi!
Neked, nem volt kedved beszélni…
Egyedül álmodtam,
Hozzád, csak vonzódtam…
Betegségem érdekel téged?
Csak úgy eltűntél az életemből, lehet, hogy nem is szerettél?
Csak szótlanul leléptél, netán van, mit ellenem elkövettél?
Most nem vagy itt, de emlékezek,
Szerető szíved add, még kérlek…
Tovább is vágyok rád,
Ó, lelked, ha adnád…
Körülmények hidegen hagynak?
Felállok és sétálok egy kör, eme kis tisztáson
Közben csak rád gondolok, szeretve, kicsit sem bántón…
Posványba lett szeretet, Julcsi!
Sárba lett a múltunk taposva.
Szeretnélek akár,
De nem akarod már…
Sártócsába veszett szeretet…
Visszaértem és elméláztam a padot hosszasan nézve,
Ő az élő tanunk, hogy itt, szerettük is egymást… Mivégre!
Vecsés, 2021. december 21. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus trió LIMERIK csokorban és versben…
Egyet gondoltam, kettő lett belőle, elindultam, az erdőnkbe vagyok… megérkeztem.
Még egyet gondoltam, meg sem álltam a szálkás öreg padig, öreg, törött, mállik… pechem.
Emlékek padján ültünk Julcsi!
Neked, nem volt kedved beszélni…
Egyedül álmodtam,
Hozzád, csak vonzódtam…
Betegségem érdekel téged?
Csak úgy eltűntél az életemből, lehet, hogy nem is szerettél?
Csak szótlanul leléptél, netán van, mit ellenem elkövettél?
Most nem vagy itt, de emlékezek,
Szerető szíved add, még kérlek…
Tovább is vágyok rád,
Ó, lelked, ha adnád…
Körülmények hidegen hagynak?
Felállok és sétálok egy kör, eme kis tisztáson
Közben csak rád gondolok, szeretve, kicsit sem bántón…
Posványba lett szeretet, Julcsi!
Sárba lett a múltunk taposva.
Szeretnélek akár,
De nem akarod már…
Sártócsába veszett szeretet…
Visszaértem és elméláztam a padot hosszasan nézve,
Ő az élő tanunk, hogy itt, szerettük is egymást… Mivégre!
Vecsés, 2021. december 21. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus trió LIMERIK csokorban és versben…
Egyre duzzadó űr tátong
A lélek dimenziójában
Az észlelt téridő
Hályogos szem-üvegen
Keresztül tárulkozik felületesen
Megkövül a mozdulat ereje
Szótlan hívogat
Adj Uram irgalmat.
A hang elszállt
Barázdát szánt
A szegycsont mögöt
És a sípoló csöndben
Tágul a légszomj
A hypoxiás hörgőkben
Darabokban az akarat
Adj Uram irgalmat.
Keserű forrás buggyan a mélyből
A kacaj bíborarca már irónia sértőn
És az ölelés vacogva dermeszt
Sóhajtva
Áldást békét óhajtva
Gyorsan fogyjon
Múljon minden pillanat
Adj Uram irgalmat.
A holnap hajnalhasadást nem remél
Tegnapi lesz a hideg fény.
Térdenállva feltekint parányi remény
Alázattal az óhaj oly szerény
Szeretetet csendet békét oltalmat
Adj uram irgalmat.
Fogy a lélegzet
az idő űz végtelen magányba
A csönd birodalma előtt megállva
Markolni egy szalmaszálba.
Embernek súlyos feladat.
Adj uram irgalmat.
Hittel félni
Kérni esdekelni
Erőtlenül nincs mit tenni
Csak imátkozva
Hálát adni
A tegnapokért
Elviselni a kínokat
Adj Uram irgalmat.
Súlytalan és sápadt
A holnap
Mára
Elveszti a bizalmat
Adj uram irgalmat.
A lélek dimenziójában
Az észlelt téridő
Hályogos szem-üvegen
Keresztül tárulkozik felületesen
Megkövül a mozdulat ereje
Szótlan hívogat
Adj Uram irgalmat.
A hang elszállt
Barázdát szánt
A szegycsont mögöt
És a sípoló csöndben
Tágul a légszomj
A hypoxiás hörgőkben
Darabokban az akarat
Adj Uram irgalmat.
Keserű forrás buggyan a mélyből
A kacaj bíborarca már irónia sértőn
És az ölelés vacogva dermeszt
Sóhajtva
Áldást békét óhajtva
Gyorsan fogyjon
Múljon minden pillanat
Adj Uram irgalmat.
A holnap hajnalhasadást nem remél
Tegnapi lesz a hideg fény.
Térdenállva feltekint parányi remény
Alázattal az óhaj oly szerény
Szeretetet csendet békét oltalmat
Adj uram irgalmat.
Fogy a lélegzet
az idő űz végtelen magányba
A csönd birodalma előtt megállva
Markolni egy szalmaszálba.
Embernek súlyos feladat.
Adj uram irgalmat.
Hittel félni
Kérni esdekelni
Erőtlenül nincs mit tenni
Csak imátkozva
Hálát adni
A tegnapokért
Elviselni a kínokat
Adj Uram irgalmat.
Súlytalan és sápadt
A holnap
Mára
Elveszti a bizalmat
Adj uram irgalmat.
Elkeseredett vagyok Jolán!
Lehetnénk már pár mi, csak talán?
Nem bírom nélküled,
Együtt lennék veled…
Csúszkálhatnánk, szerelem haván.
Elkeseredett vagyok Jolán!
Átléphetnénk élet tűzfalán?
Mért vagy bezárkózott?
Ez élet, párnázott?
Játszunk együtt élet színpadán.
Elkeseredett vagyok Jolán!
Odalehetek érted, talán?
Éljük életünket,
Vikszeljük létünket.
Úgy odavagyok érted Jolán!
Vecsés, 2021. augusztus 11. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban.
Lehetnénk már pár mi, csak talán?
Nem bírom nélküled,
Együtt lennék veled…
Csúszkálhatnánk, szerelem haván.
Elkeseredett vagyok Jolán!
Átléphetnénk élet tűzfalán?
Mért vagy bezárkózott?
Ez élet, párnázott?
Játszunk együtt élet színpadán.
Elkeseredett vagyok Jolán!
Odalehetek érted, talán?
Éljük életünket,
Vikszeljük létünket.
Úgy odavagyok érted Jolán!
Vecsés, 2021. augusztus 11. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban.
A dalban
A bluesban
A ritmus is
Zavarban
Mert ott lapul
A hajlam
Mikor a csend is
Énekel
A zene
A blues
Mikor a harmónika
Nyúz
A dobpergés
Lezúz
A csend is
Nyugtalan
A bluesban
A zene
Méltó hely
A csendre
Mikor a ritmus
Halkan
A dalban
Csendről énekel
A csend
A mozdulatlan
Rend
Ha ütemet
Teremt
A bluesban
Énekel.
A bluesban
A ritmus is
Zavarban
Mert ott lapul
A hajlam
Mikor a csend is
Énekel
A zene
A blues
Mikor a harmónika
Nyúz
A dobpergés
Lezúz
A csend is
Nyugtalan
A bluesban
A zene
Méltó hely
A csendre
Mikor a ritmus
Halkan
A dalban
Csendről énekel
A csend
A mozdulatlan
Rend
Ha ütemet
Teremt
A bluesban
Énekel.
