Idő 
Értékelés 
Értékelés A varjú együtt repül a többivel az égen
És eltűnik a feketék szürke tömegében.
Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié,
De, lelke nagy lehetne, de, nem kell, így senkié.
A varjú tud repülni, széthasítja az eget,
Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet.
Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek,
De az ég országútjai, jaj (!) egyenetlenek.
A varjú magasan is jár és messzire ellát,
De nincs miért, mert nincsen, kit a látvánnyal ellát.
Senkit nem érdekel egy varjú a nagy tömegből,
Örüljön, hogy előbukkanhat a légörvényből.
A varjú lenéz és mit lát… kietlen pusztaság,
Belekárog a világba, ez kiábrándultság.
Erőlködik, szárnyal tovább, a végtelent nézi
És tudja, mint egy tömegvarjú, majd karón végzi.
Vecsés, 2001. december 16. - Kustra Ferenc József – anaforában íródott
És eltűnik a feketék szürke tömegében.
Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié,
De, lelke nagy lehetne, de, nem kell, így senkié.
A varjú tud repülni, széthasítja az eget,
Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet.
Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek,
De az ég országútjai, jaj (!) egyenetlenek.
A varjú magasan is jár és messzire ellát,
De nincs miért, mert nincsen, kit a látvánnyal ellát.
Senkit nem érdekel egy varjú a nagy tömegből,
Örüljön, hogy előbukkanhat a légörvényből.
A varjú lenéz és mit lát… kietlen pusztaság,
Belekárog a világba, ez kiábrándultság.
Erőlködik, szárnyal tovább, a végtelent nézi
És tudja, mint egy tömegvarjú, majd karón végzi.
Vecsés, 2001. december 16. - Kustra Ferenc József – anaforában íródott
Iramfutó bárányfelhők alatt
Az erdőben oly' sok ág lehasadt.
Az országúton egy kocsi fölborult,
De jaj! A sofőr feje jól lekonyult.
A szél nemcsak égi báránykákat űzi,
De a békés háztetőket is üldözi.
Tónak a partján szokatlanul nagyok... tavi hullámok
És vannak halak, amik íramfutó márna-családok!
Erdei ősvényen a sok-sok letört gally, már több rőtvadat leütött,
Borús hallani a sírásukat, de az is biztos, hogy e szél lökött.
Vecsés, 2023. november 3. –Kustra Ferenc József- íródott: az őszi viharos szélről…
Az erdőben oly' sok ág lehasadt.
Az országúton egy kocsi fölborult,
De jaj! A sofőr feje jól lekonyult.
A szél nemcsak égi báránykákat űzi,
De a békés háztetőket is üldözi.
Tónak a partján szokatlanul nagyok... tavi hullámok
És vannak halak, amik íramfutó márna-családok!
Erdei ősvényen a sok-sok letört gally, már több rőtvadat leütött,
Borús hallani a sírásukat, de az is biztos, hogy e szél lökött.
Vecsés, 2023. november 3. –Kustra Ferenc József- íródott: az őszi viharos szélről…
Szolid napsütés.
Ágak között sugara.
Szökkenő fények.
Este terül a tájra.
De szűnik hajnaltájra.
*
Avar borítja,
az ütött-kopott földet.
Roppanó szőnyeg.
Élet nagy szőnyegébe
Süllyed láb… puhán lépve.
*
Élelmes állat,
gyűjti az ennivalót.
Gyors készülődés.
Van pofazacskó raktár,
Van, mi télre ásott már!
*
Sok eső esik,
Megpuhítja a földet.
Pocsolya tenger.
Sár gátolja haladást,
Okoz, bíz’ fennakadást.
*
Szép naplemente,
hamarabb sötétedik.
Időváltozás.
Bíborvörös ég alja,
Fény, az eget uralja.
*
Kopasz fák csúcsa,
madarak ülnek rajta.
Elmúlás jelző!
Mindennek vége egyszer!
Vég, oly’ mint gonosz vegyszer…
*
Elszáradt kórók.
Kiürült kertek s mezők.
Betakarítás.
Mezőn virágok léte,
Aratásig tart. Vége…
*
Nagyon hideg van.
Lassan fagyás közeleg.
Növény-gyilkolás.
Növények fagyoskodnak…
Lét? Egy nyári virágnak…
*
Szőlő lugason,
Fogyóban van a gyümölcs.
Szüret, nincs szünet.
Szőlőfürt aratása,
Sok városinak vágya.
*
Reggel hűvös van,
Szél suhan a fák között.
Megfoghatatlan.
Reggel jó puha ágyban…
Benne van választásban…
Vecsés-Beregszász. 2015. november 7. – Kustra Ferenc József - A haikukat Bihari Kitti beregszászi szerző- és poéta társam írta, alá a verset, szerzőtársként én. A tanka csokor, eredeti Baso féle stílusban készült!
Ágak között sugara.
Szökkenő fények.
Este terül a tájra.
De szűnik hajnaltájra.
*
Avar borítja,
az ütött-kopott földet.
Roppanó szőnyeg.
Élet nagy szőnyegébe
Süllyed láb… puhán lépve.
*
Élelmes állat,
gyűjti az ennivalót.
Gyors készülődés.
Van pofazacskó raktár,
Van, mi télre ásott már!
*
Sok eső esik,
Megpuhítja a földet.
Pocsolya tenger.
Sár gátolja haladást,
Okoz, bíz’ fennakadást.
*
Szép naplemente,
hamarabb sötétedik.
Időváltozás.
Bíborvörös ég alja,
Fény, az eget uralja.
*
Kopasz fák csúcsa,
madarak ülnek rajta.
Elmúlás jelző!
Mindennek vége egyszer!
Vég, oly’ mint gonosz vegyszer…
*
Elszáradt kórók.
Kiürült kertek s mezők.
Betakarítás.
Mezőn virágok léte,
Aratásig tart. Vége…
*
Nagyon hideg van.
Lassan fagyás közeleg.
Növény-gyilkolás.
Növények fagyoskodnak…
Lét? Egy nyári virágnak…
*
Szőlő lugason,
Fogyóban van a gyümölcs.
Szüret, nincs szünet.
Szőlőfürt aratása,
Sok városinak vágya.
*
Reggel hűvös van,
Szél suhan a fák között.
Megfoghatatlan.
Reggel jó puha ágyban…
Benne van választásban…
Vecsés-Beregszász. 2015. november 7. – Kustra Ferenc József - A haikukat Bihari Kitti beregszászi szerző- és poéta társam írta, alá a verset, szerzőtársként én. A tanka csokor, eredeti Baso féle stílusban készült!
Feslik már a fű,
Lassan, teljesen száraz.
Fűzöld múlóban.
Kárpátoknak hegysége,
a vidékünk szépsége.
*
Leszánkáznak a
Levelek. Vastag avar.
Recsegő lépés…
Körbe vesznek nagy hegyek,
Dombok, rétek és terek.
*
Az őstermészet,
Hosszú szunyókába kezd.
Fenyő büszkén áll!
Kis falukban csönd honol,
Messze innen a pokol.
*
Kósza szélvihar
Mezőn, réten, hegyeken.
Száraz fűcsomók…
Kertben tulipán nyílik,
Gyönyöre messze hírlik.
*
Rétek ideje
Lassan lejár. Kopárság.
Elszáradt virág.
Finomság itt az alma,
Termesztők diadalma.
*
A melengető
Napsugár, erőtlen már.
Fonnyad, hidegül.
Minden gyümölcs zamatos,
Nem ritka a libafos.
*
Naplemente, már
Felhősen márványosos.
Égi akkord, nincs.
Csöndes folyó a Tisza,
De a legszebb, az biza.
*
Vörös és sárga
Szín örvénylik a földre.
Tompított élet.
Szép haza a magyarnak,
Innen el, nem zavarnak.
*
Fény, még cikázgat,
Bokrok között, meg fűben.
Avarba, nem megy!
A Kárpátok ölelnek,
Hegyek, völgyek nevelnek.
*
A hűvös évszak,
Hideg léptekkel közelg.
Nyirkos párát hint…
Csodás vidék, jutalom.
Természet a hatalom.
Vecsés - Beregszász, 2015. október 22. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam: beregszászi Bihari Kitty. A tanka csokor eredeti Basho féle stílusban készült.
Lassan, teljesen száraz.
Fűzöld múlóban.
Kárpátoknak hegysége,
a vidékünk szépsége.
*
Leszánkáznak a
Levelek. Vastag avar.
Recsegő lépés…
Körbe vesznek nagy hegyek,
Dombok, rétek és terek.
*
Az őstermészet,
Hosszú szunyókába kezd.
Fenyő büszkén áll!
Kis falukban csönd honol,
Messze innen a pokol.
*
Kósza szélvihar
Mezőn, réten, hegyeken.
Száraz fűcsomók…
Kertben tulipán nyílik,
Gyönyöre messze hírlik.
*
Rétek ideje
Lassan lejár. Kopárság.
Elszáradt virág.
Finomság itt az alma,
Termesztők diadalma.
*
A melengető
Napsugár, erőtlen már.
Fonnyad, hidegül.
Minden gyümölcs zamatos,
Nem ritka a libafos.
*
Naplemente, már
Felhősen márványosos.
Égi akkord, nincs.
Csöndes folyó a Tisza,
De a legszebb, az biza.
*
Vörös és sárga
Szín örvénylik a földre.
Tompított élet.
Szép haza a magyarnak,
Innen el, nem zavarnak.
*
Fény, még cikázgat,
Bokrok között, meg fűben.
Avarba, nem megy!
A Kárpátok ölelnek,
Hegyek, völgyek nevelnek.
*
A hűvös évszak,
Hideg léptekkel közelg.
Nyirkos párát hint…
Csodás vidék, jutalom.
Természet a hatalom.
Vecsés - Beregszász, 2015. október 22. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam: beregszászi Bihari Kitty. A tanka csokor eredeti Basho féle stílusban készült.
A végzetemet sosem akartam úgy átírni,
Hogy végül ezen a nyirkos úton végig kelljen engem kísérni.
Gyakran nem tudtam megbékélni önmagammal,
És sokszor tele voltam sok sötét indulattal.
Kerestem én azt a megoldást, mely nem járt volna kudarccal,
Hol van a sok testvérem, kik egyetértettek a szavammal.
Nem szenvedek hiányt, hisz van elég társam bőven,
De tudom azt, hogy a többiek sincsenek olyan rossz bőrben.
Nem is érdekelne engemet az ő dolguk,
Ha nem érezném azok bánatát, akikkel az életet hajtjuk.
Amíg gondtalanul éltem a valós valótlanságot,
Elrepült felettem az idő, és felfedték előttem a boldog tudatlanságot.
Rájöttem, a vér olykor vízzé válik,
Nincsen másik oldal, melyből több kapu is nyílik.
Elhatároztam, hogy igyekszem cselekedni,
Becsvágyamat nem fojtom és nem fogom befejezni.
Nem félek a bajtól, mely utolér és megpróbál legyőzni,
Nekem szánt hazugságoknak én nem fogok úgysem bedőlni.
Bárki mutathassa magát álszentnek és hitványnak
A báránybőrbe bújt farkas akkor is poklot hoz a birkáknak.
Elkerülhetetlen volt a legsötétebb óra,
Annyi bűnt, amennyit elkövettem ezért, sosem lesz meggyónva.
Hiába, a sok elvesztegetett és csalódott ember,
A lehetetlent megkísérelni egy enervált toxikus rendszer.
Vannak számomra is megoldhatatlan problémák,
Rosszakaró ellenségeim a kultúrámat gyilkolják.
Nem titok az, hogy már késő cselekedni,
Ezt a hatalmas családi köteléket nem lehet helyrehozni.
Találkoztam egyszer szeretett nagyapámmal,
Szavait figyelemmel kísértem, hosszú hallgatással.
Egy tettre kész ember, nem mindenre tud felkészülni,
Majd elmondta nekem, a könnyű úton járó felek sosem fognak kibékülni.
Hogy végül ezen a nyirkos úton végig kelljen engem kísérni.
Gyakran nem tudtam megbékélni önmagammal,
És sokszor tele voltam sok sötét indulattal.
Kerestem én azt a megoldást, mely nem járt volna kudarccal,
Hol van a sok testvérem, kik egyetértettek a szavammal.
Nem szenvedek hiányt, hisz van elég társam bőven,
De tudom azt, hogy a többiek sincsenek olyan rossz bőrben.
Nem is érdekelne engemet az ő dolguk,
Ha nem érezném azok bánatát, akikkel az életet hajtjuk.
Amíg gondtalanul éltem a valós valótlanságot,
Elrepült felettem az idő, és felfedték előttem a boldog tudatlanságot.
Rájöttem, a vér olykor vízzé válik,
Nincsen másik oldal, melyből több kapu is nyílik.
Elhatároztam, hogy igyekszem cselekedni,
Becsvágyamat nem fojtom és nem fogom befejezni.
Nem félek a bajtól, mely utolér és megpróbál legyőzni,
Nekem szánt hazugságoknak én nem fogok úgysem bedőlni.
Bárki mutathassa magát álszentnek és hitványnak
A báránybőrbe bújt farkas akkor is poklot hoz a birkáknak.
Elkerülhetetlen volt a legsötétebb óra,
Annyi bűnt, amennyit elkövettem ezért, sosem lesz meggyónva.
Hiába, a sok elvesztegetett és csalódott ember,
A lehetetlent megkísérelni egy enervált toxikus rendszer.
Vannak számomra is megoldhatatlan problémák,
Rosszakaró ellenségeim a kultúrámat gyilkolják.
Nem titok az, hogy már késő cselekedni,
Ezt a hatalmas családi köteléket nem lehet helyrehozni.
Találkoztam egyszer szeretett nagyapámmal,
Szavait figyelemmel kísértem, hosszú hallgatással.
Egy tettre kész ember, nem mindenre tud felkészülni,
Majd elmondta nekem, a könnyű úton járó felek sosem fognak kibékülni.
