Gondolataid és terved
meg sem tudod számolni,
nem is tudod, hogy melyiket
kell valóra váltani.

Feladatod, mint a tenger,
oly rengeteg a dolgod,
fabatkát sem ér az egész,
ha meg nem valósítod.

Szándék cselekedet nélkül
soha nem elegendő,
tetteidre szükség van,
ez életedben sorsdöntő!

Szüld meg gondolataidat,
minél előbb cselekedj,
nem válik valóra terved,
ha soha nem cselekedsz!

Ne késlekedj, fogj már hozzá,
hisz Te vagy a Teremtő,
Istened fogja a kezed,
ad hozzá elég erőt!

Magyarország lakói oly nagyon büszkék vagyunk,
elismerést a világból igen sokat kapunk.
Sikeres embereink világszerte ismertek,
zeneszerzők, tudósok, írók, festőművészek.

Bartók Béla, Irinyi, Szabó Magda, Szinyei,
Fischer Annie, Kempelen,Jókai Mór, Munkácsy.
E néhány név e versben csak pár csepp a tengerben,
felsorolni az összeset szinte lehetetlen.

Van egy másik "művészet", hol világelsők vagyunk,
cigarettát a világon a legtöbbet szívunk.
Önmérgező életmód, oxigénmentes élet,
nem emeli, rontja a rólunk alkotott képet.

Második helyre tették az alkohol fogyasztást,,
ezért látni fakó arcot és sok sötét aurát.
Utolsóként kullogunk, nagyon keveset mozgunk,
kevés az energiánk, halványak a mosolyunk.

Kedves Magyar Társaim, meg kellene fordulni,
nem e kategóriákban kell hírnevet szerezni!

Bárányfelhők az égen,
felöltözve fehérben,
úsznak kék ég vizében,
Istennek tengerében.

Subájuk már elázott,
némelyikük megfázott,
hidegben dideregnek,
könnyeik leperegnek.

Hosszú utat megtesznek,
míg szárazföldet érnek,
anyaföldet táplálják,
életüket áldozzák.

Vetett magok kikelnek,
életek megszületnek,
füvek, fák és virágok
tarka, színes világok.

Bárányfelhők, nézzétek,
ezt Ti teremtettétek,
nem kell tovább sírnotok,
mosolyogjon arcotok!

Én nem szeretnék megbántani senkit
csak mellette lenni halkan,csendesen,
hogy ne fájó szívvel térjen le aludni
és az ébredése mindig szép legyen.

Én csak hűs szellőként suhannék fölötte
ahogy dúdolva elsuhan a szél
álmát őrizném csendben ,elmerengve
hogy a valóság ne téphesse szét.

Én úgy szeretnék elmerülni benne
mint hűs tengerben az apró gyöngyszemek
nem kutatva semmit,és nem is keresve
csak az álmaiban mellette legyek.

Én nem szeretnék semmi mást a földön
csak azt szeretni ,ki arra érdemes
s nem kérek érte semmi mást cserébe,
csak kicsit engem is szeressenek.

Öblös partjainál szerelem szigetének,
Tiszta forrásba rejted arcodat.
Valahol a szívedben felhangzik egy ének.
Elhalkul a szél s hallom hangodat.
Nem könnyű habok közt már túl az élet felén.
Ötvenöt éve úszol az élet tengerén.
Téged találtalak meg magányos sziklán.
És úgy látszott te már tudod az élet titkát.
Vagy még csak kutatod a fénylő csillagokban?

Ötvenöt év nem elég lelni a titokra?
Tiszta pirosra festetted az átlátszót.
Vérzett a lelked mégis adtál pár jó szót.
Elillan életünk, elillan ötvenöt év.
Nekem legszebb az volt, amikor megszerettél.
Ölelnek a lángok, amiket gyújtottál.
Tán, tested izzó parazsán olvadok.
És hála Istennek tegnap felém futottál.
Végre tudom, hogy életben vagyok!