Végigsüvölt…

Hangos szél... végigsüvölt a háztetőn,
Dübörögve... mint lovas had a mezőn.
Engem üldözne, de én lekushadok,
Védelmet ellene, sehol nem kapok.

Elvagyok, mint cirkáló a tengeren
Egy csóró pórnép vagyok a végeken.
Én lennék más... pici szerencsém volna,
De nincs (!) csak a pech szól... utolsó szóra.

Már kitörnék, mint bika karámjából
Mert már elegem van az olcsóságból…
Én megtennék többet is, ha tudnám mit!
Fogadnám, bárki... őszinte segélyit….

Vecsés, 2002. december 20. – Kustra Ferenc József

Csókolózzunk nyakra-, főre,
Közben megkíván a dőre.
Én rendes úrinő vagyok,
Akárkivel, dehogy búgok.

Férfiak hiszik, egyszerű,
Tán’ borúra jön a derű.
Fiuk bizony, más az élet,
Én hozom a döntéseket.

Engem az anyám nőnek szült,
S vagyok életből felkészült.
Azért adott Isten eszet,
Használjam férfiak felett.

Rám hagyta anyám örökül,
Fogyassz férfit, szeretetbűl.
Csókolózni még csak lehet,
Tovább az eset nem mehet.

Szép vagyok és kívánatos,
Jó a férfi hogyha sármos.
Pár lenni azzal akarok,
Akit bizony én kívánok.

Ha ő kérdez, akarom-e?
Én kérdezem, akarod-e?
Így is, úgy is vagyok döntnök,
Valahogy, de csak én döntők.

Ezek után kérdezem én,
Ki evez élet tengerén?
Aki evez, biz’ a férfi,
A nő pedig, ki vezeti.

Budapest, 1997. május 26. – Kustra Ferenc József

Magányom víziója…

Az élet, valójában csak két érdemleges napból áll,
Egyik nap a születésünk, a másik, mikor jő halál…
Az élet, valójában csak két érdemleges napból áll.
*
Nincs biz’ lehetőség
A napokat szabályozni.
Élet, csak működik.
*
Élet nem is kérdez,
Csak úgy dönt, hogy megérkezünk.
Élet, csak működik.
*
Halál nem is kérdez,
Maradnánk-e? Menni kell biz’.
Halál, csak működik.
*

A hétköznapok hója, csendesen surrogva hull az élet tengerére,
Rendesen be is havazza az életünk hajóját, kényére-kedvére.
Akarjuk vagy nem, múltunk mindent megkap. Vajon mi végre? Múlt szekerére?
*
A köztes időben
Telnek munkás hétköznapok.
Mi élet értelme?
*
A köztes időben
Telnek haszontalan napok.
Mi élet értelme?
*
Köztes, sok időben
Működünk megfelelően?
Mi a lét értelme?
*

A két nap között a kvártély az élet, mi befogadta a létet.
Mindenki éli, vagy talán meg is éli az egy, kosztos életet…
A két nap között a kvártély az élet, mi befogadta a létet.
*
Biz’ a koszt és kvártély
Alapfeltétel napoknak.
Teremtő mit akar?
*
A hétköznapok csak
Jönnek és elmennek múltba…
Teremtő mit akar?
*
Utolsó nap előtt
Is jelen, múlttá változott.
Teremtő intézte…

Vecsés, 2018. május 31. – Kustra Ferenc – versben, 3 soros-zárttükrös –ben és HIAQ –ban.

Egy tucat meditációs gondolat…

Villámháború
Zajlik rét, mező fölött.
Mélytengeri csend…
*
Bennem van a zaj,
Agyamban a vér dobol.
Fülbe… süket csend.
*
Bármily sötét is
Felleg, ideér… derű.
Az esővíz lágy.
*
A reményünk, oly’
Nagy fegyver, túlélésben.
Álmok altatnak.
*
Erős szenvedély,
Erősebb az életnél.
Le lehet szokni.
*
Csak némán a harc?
Aki kiabál, vesztes?
Halál is csendes…
*
Tél! Nincs hó vagy jég,
Rügybontás van, csodaszép.
Hóvirág bújik...
*
Drót szamár gurul
Fölfelé is, ha hajtod.
Levegőd fogytán.
*
A süket-csöndű
Faluban, kutya ugat.
Halk morgás… csendben.
*
A kutyahűség,
Többet tud az embernél.
Gazdátlanul is.
*
Elhagyatott ház,
Rozsdállt, bedőlt kiskapu.
Fényes kutyalánc.
*
Gaz mindenfelé,
Úr a változatosság.
Köztük nőtt virág.

Vecsés. 2014. január 9. – Kustra Ferenc

Szép sárga színe,
Kesernyés az íze.
Van, ki szereti,
Van, ki megveti.
Gyorsan öntöd habosra,
Rajta fehér habocska.
Pikoló az kisadag,
Korsó meg a nagy adag.
Habzik, mint a tenger,
Ez jó kedvvel tölt el.
Korsót fogjad marokra,
Nehogy kiöntsd asztalra.
Idd a dicsőített sárga lét,
Pezsgő- habos söröcskét.
Emésztésben mindig segít,
Még egy korsót… a mindenit!

Budapest, 1997. február 11. – Kustra Ferenc