Nézem, hogy emberek miért ennyire készülődnek?
Valamire készülődnek, valamit ünnepelnek?
Igen! Gondosan ünneplik az új Karácsonyt,
Addig is elhagyják kicsit az élet zátonyt?

Szeretnék én, ilyentájt karácsonykor a jóságban hinni, ez minden!
Míg énbennem dobog, ritmust ver a szívem, legalább van mibe hinnem.

Az életben egyébként, köd borította utakat járom,
Ezt rótta rám a sorsom, ez nekem az állandó homályom.

De mi is a karácsony lényege?
Krisztus születésének emléke?
Menjünk mindannyian haza, nézzük, mi van a fenyőnk alatt,
Már a kapuban fogjuk érezni... kellemes fenyőillat.

A fák alatt biztosan ott lesznek majd az ajándékok,
Körülötte emberi szeretet, szívbéli jóságok.
A jóság azért ne csak ilyenkor szülesen, ilyen tájon,
Ezért is esdek, szívemben és a lelkemben nagyon fájón?

Bár én, mint mondtam csak a ködös utamat járom,
Este majd gyertyafényben, áttörök a homályon?

Megállok én majd a nagy fa előtt,
Imát mormogok mindenekelőtt?
Tisztelgek e szép szimbólum előtt.

Fa alatt, ne legyenek színes hazugságok,
Ne csavarodjanak kitekert fonákságok?
Ez jó hely, erősödjenek a barátságok.

Az ősz már régen levetette a ruháját,
A tél meg felveszi a fehér tarkaságát?
Mi meg élvezzük szeretteink barátságát.

Fenyőfánkon halkan pislog a gyertyafény,
Ma már nincs szükség semmire, ami kemény.
Mindannyian várjuk az újra eljövő csodát,
És szeretettel nézzük a négy adventi gyertyát.

Vecsés, 2015. november 2. - Kustra Ferenc József

Most éljek elvesztésedből?

Előtűntél végtelen nagy semmiből,
Én most éljek, az elveszítésedből?
Már végleg eltűntél tán’, mindenestől…

Jó volt veled, persze sokkal jobb is lehetett volna…
De az élet olyan, hogy mindig ott van a szó; volna…
Jó volt veled és bizony sokkal jobb kellett volna…
Magamra veszem… ha sorsom félreírt nem volna…

Könyörögtem szívből sokat-eleget, szerelem ne hagyj el!
Nekem nagyon kelessz, álmaim vannak, ezeket ne vidd el.
Könyörögtem szívből folyvást eleget… szerelem ne menj el.

Itt vagyok én már öregen és magam alatt, magamba,
Szerelem elhagyott, a nő is itt hagyott egymagamba.
Szerelem és nő nélkül férfiember hogyan is élhet,
Szerelem és nő nélkül, a maradékban még mit vélhet?

Vecsés, 2020. július 7. – Kustra Ferenc József

Az élet pofa nélküli fakutya,
Ember beleül, és csak siklik rajta.
A fakutya jégszék és nem harap.
Az élet is jégszék tegnap, holnap.

Vagy ez nincs így?

Fakutyával, de jó siklani a jégen.
Élet siklik magától most, és mint régen.
Élet fakutyához nem kell bot ezen a jégen,
De az fontos, hogy megússzuk, lehetőleg épen.

Vagy ez nincs így?

Jó persze a siklásban, ha az akadálytalan,
Boldog az ember, ha boldogsága hiánytalan.
Van azonban, hogy rian a fránya jég alattunk,
Az életben meg többször… valami nagy falatunk.

Vagy ez nincs így?

Ki szerencsés, akkor csúszik, ha a jég nem rian,
De kinek komolyabb a sorsa, pótolhatóan
Kell, hogy élje életét, és ne csuszás legyen az siklás
Élet jeges taván… legyen nyáron, napsütötte tisztás.

Vagy ez nincs így?

Siklok, ha tudok kapaszkodni, ha nem,
És eme mulatság tart, míg tart éltem.

Vecsés, 2013. június 22. -Kustra Ferenc József

Jézusom! Te jól ránk küldted a pokol kénes leheletét!
Szeretünk, kérünk, most küld ide szeretet elsöprő szelét…
Fa mellett állunk és várjuk a mosolyod melegét,
Űzd el innen rossz sorsunk sötét felhőjét, fellegét…

Mi innen, a család, a nép teli torokból üzenünk,
Segíts, karácsonykor éledjen újra az ősi hitünk.
Kérünk, ne lépj oldalra, és ne csak legyints ránk…
Küld szereteted, mint óvó felleget… miránk!

Vecsés, 2012. december 13. – Kustra Ferenc József
Felbert Zsolt: Napfény óda c. verse ihletésével.

Hétköznapi pszichológia…

Ha lennél még nekem, a kipihent reggeleink várágillatban tobzódnának,
Pedig majdnem voltál, de az átkozott sorsom és Te meg amúgy... imígy döntöttél.
Ha lennél még nekem hosszú éjszakáink biztosan tüzes katlanok volnának
És
A nappalokban egy életvonaton élnénk… vonatról-lelkemből kiköltöztél.

Szerelmünket sor-paraván eltakarja, szép gondolatok, már nem bennünk hálnak.

Vecsés, 2021. november 29. – Kustra Ferenc József