Idő 
Értékelés 
Értékelés Magamra hagytál Szimonettám!
Bizony, Te elhagytál… régen ám.
Hazudtad, hogy szeretsz?
Nem mondtad, hogy etetsz…
Én meg szerettelek… ó, babám!
Lassan belé tűnsz a múltunkba,
Beleveszel, nem sok harcunkba.
Már most sem emlékszem…
Mennyi volt, emlékem.
Én szeretettelek… ó babám.
Sors, nem akart együtt, Szimókám!
Lehet… nem passzoltunk Szimókám?
Még van kevés emlék,
Ezek már tört mesék…
Még egy kissé, talán szeretlek…
Vecsés, 2021. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Bizony, Te elhagytál… régen ám.
Hazudtad, hogy szeretsz?
Nem mondtad, hogy etetsz…
Én meg szerettelek… ó, babám!
Lassan belé tűnsz a múltunkba,
Beleveszel, nem sok harcunkba.
Már most sem emlékszem…
Mennyi volt, emlékem.
Én szeretettelek… ó babám.
Sors, nem akart együtt, Szimókám!
Lehet… nem passzoltunk Szimókám?
Még van kevés emlék,
Ezek már tört mesék…
Még egy kissé, talán szeretlek…
Vecsés, 2021. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Ki mindent akar, annak van-e igaza?
Vagy ki földön marad, az a realista?
Ezt eldönteni nem elég a tudomány,
Saját képesség és készség a tudomány.
A siker annak, ki azt éli meg, sorsjegy,
De, csak HIT erejétől nem mozdul a hegy.
Van, kinek a földcsuszamlás a szerencse,
Mások baján dicsekszik a sors kegyeltje.
A sikeres, mind a sorsának kegyeltje,
Életében jelentős tény a szerencse.
Ha sikeres tagadja ennek szerepét,
Bőn kitágítja az önbecsapás terét.
Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József
Vagy ki földön marad, az a realista?
Ezt eldönteni nem elég a tudomány,
Saját képesség és készség a tudomány.
A siker annak, ki azt éli meg, sorsjegy,
De, csak HIT erejétől nem mozdul a hegy.
Van, kinek a földcsuszamlás a szerencse,
Mások baján dicsekszik a sors kegyeltje.
A sikeres, mind a sorsának kegyeltje,
Életében jelentős tény a szerencse.
Ha sikeres tagadja ennek szerepét,
Bőn kitágítja az önbecsapás terét.
Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József
Ki mindent akar, annak van-e igaza?
Vagy ki földön marad, az a realista?
Ezt eldönteni nem elég a tudomány,
Saját képesség és készség a tudomány.
A siker annak, ki azt éli meg, sorsjegy,
De, csak HIT erejétől nem mozdul a hegy.
Van, kinek a földcsuszamlás a szerencse,
Mások baján dicsekszik a sors kegyeltje.
A sikeres, mind a sorsának kegyeltje,
Életében jelentős tény a szerencse.
Ha sikeres tagadja ennek szerepét,
Bőn kitágítja az önbecsapás terét.
Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József
Vagy ki földön marad, az a realista?
Ezt eldönteni nem elég a tudomány,
Saját képesség és készség a tudomány.
A siker annak, ki azt éli meg, sorsjegy,
De, csak HIT erejétől nem mozdul a hegy.
Van, kinek a földcsuszamlás a szerencse,
Mások baján dicsekszik a sors kegyeltje.
A sikeres, mind a sorsának kegyeltje,
Életében jelentős tény a szerencse.
Ha sikeres tagadja ennek szerepét,
Bőn kitágítja az önbecsapás terét.
Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József
Gondok,
Őrlő malmok,
Gyötrelem halmok.
Elillanó élet,
Álmodott képlet...
Éveket ölelő tett,
Emlék lett!
*
Gondolatok,
Hangok,
Mozdulatok.
Következményt szül
Létünk. Ha kiűrül,
Akkor is tovább hat
Minden pillanat.
*
Hatás elve
Elvetve,
Születéssel egyszerre!
Kalászba szalad,
Múltból halad,
Olykor leapad...
Hatás nem szakad!
*
Következmény gurul...
Homályosul,
Átmódosul.
Hatásnak szekere
Tovább utazik a végtelenbe.
Sorsok tötrénelmébe...
A Mennyekbe!
Dunatőkés, 2024. április 10.
Őrlő malmok,
Gyötrelem halmok.
Elillanó élet,
Álmodott képlet...
Éveket ölelő tett,
Emlék lett!
*
Gondolatok,
Hangok,
Mozdulatok.
Következményt szül
Létünk. Ha kiűrül,
Akkor is tovább hat
Minden pillanat.
*
Hatás elve
Elvetve,
Születéssel egyszerre!
Kalászba szalad,
Múltból halad,
Olykor leapad...
Hatás nem szakad!
*
Következmény gurul...
Homályosul,
Átmódosul.
Hatásnak szekere
Tovább utazik a végtelenbe.
Sorsok tötrénelmébe...
A Mennyekbe!
Dunatőkés, 2024. április 10.
Életkérdésekről, versben és apevában
Molyrágta már ez az élet,
Molyirtótól büdössé lett.
A régi télikabátom is már moly járatokkal telt,
Hallom, most is buliznak… az életem meg eltelt…
Kopott rongyos lét,
Nem épp nagy tét.
Élni még?
Csakis
Kín.
Itt
A vég.
Miért bújsz?
Állj ki elé!
Úgyis rád talál.
*
Én nem voltam és nem vagyok egy szekrényben,
Ha, akarhattam, kint lehettem a tűző napfényben…
így visszanézve, akkor miért volt életem idétlen?
Fényt
Épphogy
Maroknyit
Kaptam sorstól,
Leégtem. Miért?
Kiket szerettem,
Ők elmentek.
Maradtam.
Vétek
Ez?
Vecsés, 2017. szeptember 30. – Szabadka, 2017. október 17.– Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit.
Molyrágta már ez az élet,
Molyirtótól büdössé lett.
A régi télikabátom is már moly járatokkal telt,
Hallom, most is buliznak… az életem meg eltelt…
Kopott rongyos lét,
Nem épp nagy tét.
Élni még?
Csakis
Kín.
Itt
A vég.
Miért bújsz?
Állj ki elé!
Úgyis rád talál.
*
Én nem voltam és nem vagyok egy szekrényben,
Ha, akarhattam, kint lehettem a tűző napfényben…
így visszanézve, akkor miért volt életem idétlen?
Fényt
Épphogy
Maroknyit
Kaptam sorstól,
Leégtem. Miért?
Kiket szerettem,
Ők elmentek.
Maradtam.
Vétek
Ez?
Vecsés, 2017. szeptember 30. – Szabadka, 2017. október 17.– Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit.
