- Jó napot kívánok,
én a jövőd vagyok.
- de jó hogy eljöttél,
mert elárulom néked
hogy nagy szarban vagyok!


- sajnálkozom rajtad
de mégis mit tettél?
- igazából semmit...
csak vártam tereád...
a szarból kimentsél!


- ne vedd úgy, ez nem sértés
a jövő nem sorskérdés.
hogy, lesz majd az ami lesz
aki nem építkezik rajta
saját jobb jövője sem lesz!


a mások jövőjében kell élni
a mások terveihez idomulni
a mások akarata érvényesül;
de ha megdolgozol érte
jobb jövőd lehet majd jövőre!

Arra a napra várok,
mikor elfelejtelek,
mikor létezésed megszűnik
s a hangod eltűnik.
Mikor az 50 csepp könny
eltűnik két szememből,
s a szívem feledi szívedet,
kezem nem érzi kezedet,
s az ajkam nem érinti ajkadat!

Arra, hogy a napok
egyszerű napok legyenek,
s a nagy lépéseket
egyedül tegyem meg.

Feledni kívánlak
érezni, hogy már nem vagy velem,
nem fogod a két kezem.
Várni arra, hogy a sors irányítson,
arra, hogy nélküled ébredjek?
ÖRÖK VALÓSÁGNAK TŰNIK!

Elfeledni téged nem könnyű,
de éreztetni azt, hogy már nem létezel
nehezebb így hát elfeledlek!

A haláltól sosem féltem
önmagamtól, önmagamig
menekültem. Reménytelenül. Hiába.

Sorsomat el nem fogadhattam
pusztító szenvedély lettem akaratlan
Elégtem lassan. Visszavonhatatlan.

Reményül sokszor hívtam Istent
Láztól csillagos nyári esten
de nekem meg nem jelent
S elvesztem végleg. Végleg elvesztem.

Utamon igaz embert nem találtam
Aki igazán szeret, s átöleli vállam
Hiába vártam. Szerelmet nem találtam.

A haláltól sosem féltem
önmagamtól, önmagamig menekültem.
Reménytelenül.Hiába

Nézd Uram, az összetört szívem és az életem
Sír,gyászol árva sorsáért
Csillagok könnye hull bánatáért
Kínjai faágként hajolnak e nyomorult világra.



Fájdalmam vörösre festi az eget
Nézd Uram,nézd a szívemet!
Magamban hordom elfoszolt semmimet
Siralmaim éjét boldog emlékeimet.

Nézd Uram,nézd a szívemet!
Forró gyilkos örvények csalták
De hamisak nyelvén csak dadogni lehet
Nézd Uram,nézd a szívemet,mert
A vért,a vért,a vért, szent csókokkal,vágyakkal égettem meg.

Nézd Uram, a szívemet!
Útóljára még tüzes véres rút lángokat vet
Megpatkolt szilaj paripám hátán
Bíbor égbe lovagolván
Arcom kihűlt látomás lesz.
E halálig vívott szerelmes küzdelemben.

Búcsúztatjuk az év végét,
Az Úr 2000-ik évét.
Talán a sors vétkes ebben,
Évről évre kevesebben.

Én is bennt járok már mélyen
Az életem erdejében.
Az út végét nem kutatom,
Meddig érek? Nem tudhatom.

Életerdő, gyermekévek,
Nyírfácskák közt mendegélek.
Akácerdő, fehér álom
Lengi körül ifjúságom.

Jegenyék közt könnyű menni,
Egyenes út, nem fáj semmi.
Szomorúfűz utam állta,
Sűrű könnyem hullott rája.

Most már, tölgyek közé érek.
El-el fogynak az ösvények.
Sötét erdő,.. reccsenő ág,
Itt ott tisztás, pár vadvirág.

Életemnek rengetegje,
Mégis szép volt az út benne.
Akár fénybe, akár sárba,
Elhozott egy új világba,
A harmadik évezredbe.