Magas falak alatt
Vadas falat halad…
Marad az akarat
A falat hadd halad…

Vecsés, 2002. április 15. – Kustra Ferenc József

Felfegyverzett eszmével
Nézte a világot,
És félelmetes serege
Elszánt szívvel csatázott.

A római birodalom
Reszketett tőle.
A világ történelmében
Örökre lett beszőve.

Az egész Közép-Európa
Volt dicső birodalma,
Bizánc leverése után
biztos lett az uralma.

Csak Róma előtt állt meg
A pápa kérésére.
A kereszt hatalmának
Csodás intésére.

Rővid volt uralma,
mert végül meg lett csalva.
Csalfa felesége
Rútul cserbenhagyta.

Tőrnek pengéje
Hatott a szívébe.
Hamar elvérzett,
Ez lett gyilkos vége.

Halála után
Eltűnt birodalma.
Már csak emlékezetben
Maradt meg hatalma.








 

Leállítottad-e a világot,
s feladtad-e bajait?
Érezted-e szíved tüzét,
s arany árnyalatait?

Hátrahagytad szeszélyeid,
s kidobtad a törmeléket?
Szembenéztél a világgal,
de nem szenvedtél veszteséget?

Tükrözted-e a világot
mely tisztán visszaverődik,
é érezted-e teljességét
hol minden egybefűződik?

Ügyetlenül evett,
és leette magát,
gyakorta megbotlott,
és néha bepisált.

Rossz volt a hallása,
és már alig látott.
Láttál-e már ilyen
rút kutyavilágot?

Felesége szidta,
vagy sírva menekült,
míg szegényke vakon
s süketen csak ült.

Egy öröme maradt,
hű és vén kutyája,
mely lábánál feküdt
és tovább is imádta.

Nyissátok a kaput!
Engedjetek be,
mert ha nem,
háború lesz belőle!

Nincs semmi
közöm hozzátok!
Én szebbnek
látom a világot!

Mint szabad
ember születtem,
de vasba vertek,
s engedtem.

Most követelem
összes jogom.
Kihirdetem
akaratom.

Amit teszek,
én gondom.
Csillogjon
szép világom!