Vitorlás hajó volnék, de vitorlám szakadt
És szellő sem rezdült.
Szelném én a vizet, de bizony helyben maradt
Lelkem és megrendült.
Fölismerem, a vitorlások kora lejárt,
E hajó már nem sikk.
Szakadt gályák, lékkel küzdenek, sok-sok rabbal,
Izzadtságon siklik.
Globalizált fogyasztói társadalomba,
Evezni nem lehet.
Mert a nagyok, liberalizmus hívek hada
Fújja a vad szelet.
Elveszejtik végleg, értékőrző hagyományt,
Lekopaszítják a létet.
Összeveszejtik ősi, régi családokat,
Bizonytalanítsák létet.
Én ehhez már nem alkalmazkodok.
Én csak úgy a lét szélén surranok.
Társaimmal együtt elhamvadok,
Történelemből… kihullajtatok.
Vecsés, 2005. január 22. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
És szellő sem rezdült.
Szelném én a vizet, de bizony helyben maradt
Lelkem és megrendült.
Fölismerem, a vitorlások kora lejárt,
E hajó már nem sikk.
Szakadt gályák, lékkel küzdenek, sok-sok rabbal,
Izzadtságon siklik.
Globalizált fogyasztói társadalomba,
Evezni nem lehet.
Mert a nagyok, liberalizmus hívek hada
Fújja a vad szelet.
Elveszejtik végleg, értékőrző hagyományt,
Lekopaszítják a létet.
Összeveszejtik ősi, régi családokat,
Bizonytalanítsák létet.
Én ehhez már nem alkalmazkodok.
Én csak úgy a lét szélén surranok.
Társaimmal együtt elhamvadok,
Történelemből… kihullajtatok.
Vecsés, 2005. január 22. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
Ragyogóan szép, örök-fényes, csillagos éjszakán hajózgattunk a tengeren,
Nagy kár, hogy viharfelhőktől nem láttunk, viharos volt a víz is, sőt, istentelen.
Az örökös, állandó, fölizgatott tevékenység,
Hozhat nagy eredményeket, de benne a feneség,
Hogy elvész tőle az életünk, mint egy lehetőség.
A maguké a lehető –mesze- legrosszabb gyerek az osztályunkban.
És tanári kar tragédiája, hogy még sohasem volt hiányzásban…
Nehogy a legjobbként Te csináld Magad,
Ha a közvetlen közeledben akad,
Ki megcsinálja, jobban, mint Tenmagad.
Nem tudom, hogy miért jöttem, de csak elmondom,
Kicsit viszont végeláthatatlan a gondom!
Azt ordította szeretetből, hogy engem mindenki gyűlöl…
Vérben forgott a szeme… láttam, hogy végzetes gyűlölettől!
Ne fogd fel sikernek, ha túl sok a véletlen, kóros egybeesés,
Mert lehet, hogy a „gonosz”, a sikerét ajánlja és ez nem kevés…
Az elmélet és a gyakorlat között elméletileg nincs különbség, de
Gyakorlatilag viszont van! Mert ész többet gondol, mint egész élettere…
A pesszimista olyan ember, kinek mindig igaza van, de sosincs semmi öröme benne.
Az optimista ember az, kiben meggyőzhetetlenül a lét öröme van mindenben benne!
A kettő között nincs átmenet, mert az érzések, amik állandóan vannak... mindenben benne.
Kétféle ember létezik: így joga van... egyik mindig megmondja, amit gondol,
A másiknak vannak barátai és elintézik neki, amit jól kigondol…
Bonyolult kérdésre mindig akad egy egyszerű, könnyen érthető, de alap-téves válasz.
Aki meg gondolkozik, annak a forgatagban nem jut eszébe a kézenfekvő válasz.
A graffiti azoknak való, akik nem tudnak könyvet írni,
De a rongálásokhoz nagy kedvük van és imádnak bujdosni!
Vecsés, 2020. szeptember 28. – Kustra Ferenc József– íródott; oximoron csokorban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció, ám, nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Nagy kár, hogy viharfelhőktől nem láttunk, viharos volt a víz is, sőt, istentelen.
Az örökös, állandó, fölizgatott tevékenység,
Hozhat nagy eredményeket, de benne a feneség,
Hogy elvész tőle az életünk, mint egy lehetőség.
A maguké a lehető –mesze- legrosszabb gyerek az osztályunkban.
És tanári kar tragédiája, hogy még sohasem volt hiányzásban…
Nehogy a legjobbként Te csináld Magad,
Ha a közvetlen közeledben akad,
Ki megcsinálja, jobban, mint Tenmagad.
Nem tudom, hogy miért jöttem, de csak elmondom,
Kicsit viszont végeláthatatlan a gondom!
Azt ordította szeretetből, hogy engem mindenki gyűlöl…
Vérben forgott a szeme… láttam, hogy végzetes gyűlölettől!
Ne fogd fel sikernek, ha túl sok a véletlen, kóros egybeesés,
Mert lehet, hogy a „gonosz”, a sikerét ajánlja és ez nem kevés…
Az elmélet és a gyakorlat között elméletileg nincs különbség, de
Gyakorlatilag viszont van! Mert ész többet gondol, mint egész élettere…
A pesszimista olyan ember, kinek mindig igaza van, de sosincs semmi öröme benne.
Az optimista ember az, kiben meggyőzhetetlenül a lét öröme van mindenben benne!
A kettő között nincs átmenet, mert az érzések, amik állandóan vannak... mindenben benne.
Kétféle ember létezik: így joga van... egyik mindig megmondja, amit gondol,
A másiknak vannak barátai és elintézik neki, amit jól kigondol…
Bonyolult kérdésre mindig akad egy egyszerű, könnyen érthető, de alap-téves válasz.
Aki meg gondolkozik, annak a forgatagban nem jut eszébe a kézenfekvő válasz.
A graffiti azoknak való, akik nem tudnak könyvet írni,
De a rongálásokhoz nagy kedvük van és imádnak bujdosni!
Vecsés, 2020. szeptember 28. – Kustra Ferenc József– íródott; oximoron csokorban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció, ám, nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Délceg fa árnyéka már régen csonkított,
Viharok villáma testébe harapott.
Vicsorgó szelek az ágait szaggatják,
De erős a gyökér ősi fát megtartják.
Ellent áll időnek sarjad a hajtása,
Legény még a talpán,van neki tartása.
A Korona hűst ád nemzet-t csemetéknek,
Hitet és erőt az összes levelének.
Jó földbe hullott a szép Csodafa magja,
Ármányok őrlője nem fogott ki rajta.
Mélyre nyúl gyökere, őrzi múltját hűen,
Istent dicsőítve megmarad jövőben.
Dunatőkés, 2024. június 26.
Viharok villáma testébe harapott.
Vicsorgó szelek az ágait szaggatják,
De erős a gyökér ősi fát megtartják.
Ellent áll időnek sarjad a hajtása,
Legény még a talpán,van neki tartása.
A Korona hűst ád nemzet-t csemetéknek,
Hitet és erőt az összes levelének.
Jó földbe hullott a szép Csodafa magja,
Ármányok őrlője nem fogott ki rajta.
Mélyre nyúl gyökere, őrzi múltját hűen,
Istent dicsőítve megmarad jövőben.
Dunatőkés, 2024. június 26.
Színes lélek-foton
Kitárt ablakomon
Áramlik.
Hozzád repül innen,
Téged erősítsen...
Szeretet.
Megfeszült gondolat
Szorítja torkomat.
Hiányzol!
Távolság...karma tép,
A nap hiába szép.
Fájdalmas!
Te vagy másik felem,
Ha nem lehetsz velem...
Gyötrelem!
Várom már...érkezzél,
Múljon a hideg tél.
Felhevíts!
Kitárt ablakomon
Áramlik.
Hozzád repül innen,
Téged erősítsen...
Szeretet.
Megfeszült gondolat
Szorítja torkomat.
Hiányzol!
Távolság...karma tép,
A nap hiába szép.
Fájdalmas!
Te vagy másik felem,
Ha nem lehetsz velem...
Gyötrelem!
Várom már...érkezzél,
Múljon a hideg tél.
Felhevíts!
Mint rongycafat a létem,
Kukába kellene kidobni…
Csak kikén’ vágni.
Létem, még rongycafat sem!
Mért’ épp’ én vagyok elátkozott?
Ősi átokban.
Hetedíziglen történt,
Valaki nagyon elátkozott.
Hogy egye fene…
Ekkor gerincembe a
Dárdát belevágták, meghaltam!
Átok már minek!
Az ötös és hatodik
Csigolyák… nem viselkednek jól.
Dárda csak roncsolt.
Időben: Nagy Francia
Forradalomkor, vajh' mi történt?
Ősöm mit csinált?
Vecsés, 2024. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott senrjon csokorban, önéletrajzi írásként.
Kukába kellene kidobni…
Csak kikén’ vágni.
Létem, még rongycafat sem!
Mért’ épp’ én vagyok elátkozott?
Ősi átokban.
Hetedíziglen történt,
Valaki nagyon elátkozott.
Hogy egye fene…
Ekkor gerincembe a
Dárdát belevágták, meghaltam!
Átok már minek!
Az ötös és hatodik
Csigolyák… nem viselkednek jól.
Dárda csak roncsolt.
Időben: Nagy Francia
Forradalomkor, vajh' mi történt?
Ősöm mit csinált?
Vecsés, 2024. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott senrjon csokorban, önéletrajzi írásként.