Lustán elnyúl dorombolva
A nagy szürke macska
Tigris csíkos bundáját
Meg-megnyalogatja

Teli hasát vakargatja
Sütteti a napon
Ásít közben jóízűen
A kis kerti padon

Puha talpú mancsával
A bajszát pödri éppen
Éles karmát megvillantja
A falábú széken

Jó dolga van a kandúrnak
Semmi gondja nincsen
álmában ő tigrist játszik
A legújabb filmben

Vándorútra hogyha indul
Az apró vad reszket
Sűrű erdő sötét mélyén
Még szörnyeket is kerget

Ám hirtelen felpattan
Egy morcos vakkantásra
Úgy szalad hogy alig éri
A földet a lába

Csak álmában hős nagy vadász
Ez a lusta macska
Ha kutyát lát-hall inába száll
Minden bátorsága

Homok dűnék
Monokromatikus arca
A horizontig végtelen
Ameddig ellát a szem
Tűnő illúziók
Rejtélyek kíséretében
Naponta változik a széllel
A fénnyel
Akár a szellemi benső
Örökmozgása
Az érzelmekkel

Kavargó homokszemcsék
Üllepednek
Felreppennek
És az állandó sivatag
Arculata mást mutat
Mint a tegnap
S a holnap
Titok lappang
Völgyek hűvös árnyékában
Akár az agytekervények
Mélyén

Minden sejt egymagában
Mint homokszem
A nyílt határban
Elveszik

Az Egész-lényeg
Ha összekötődik
Beteljesedik
A csoda
A kapcsolat-harmónia

Halottak napján
Esik vagy fúj, kimegyünk.
Sír látogatás…
Csak nézek ki az ablakon, mélységes mély csend van,
Csendes eső esik, a sok-sok csepp halkan koppan.

Halottainknál
Kegyeletet lerójuk.
Tiszteletadás.
Zenélnek nekem életről... végső elmúlásról
És igaz, lassan már nincs, miről beszéljek… másról.

Vecsés, 2014. június 25. – Kustra Ferenc József – írtam: Európai stílusú Tankában…

Divatcikk lett egy időben
Kacér mosoly
A hölgy szemében
Aki látta
Irigy tekintettel szaporázta
Lépteit
Hogy birtokolhassa kegyeit

Lila posztóban üldögélve
Ráérősen
Erdőszéli fa tövében
Kecses kezében gólyahírrel
Ragyogóbb mint
Bármely ékszer
Könnyed eleganciával
Pózolva
Vágyva
Hogy a vászon vissza adja
Töredékét a virágzó tavasznak
Szinte hallani
Ahogy a pacsitrák dalolnak
Míg a színek
Összeolvadnak
A fényben
A világ varázstükrében
Egy cseppnyi inpresszió

Színei java replikálva
Mert se Pál
Se más nem állhatta
Hogy a dáma vidámsága
Szeliden csüngjön egymagába

Lepkepár szállt magasan a légben
nászukat járták éppen
és a fülledt nyári éjben
az utcai lámpafényben
szárnyukon villogva csillogott
az ösztönös szerelem.