Szófelhő » épp » 33. oldal
Idő    Értékelés
Lassú hömpölygéssel
Kúszva cserkész
Mohón kebelez
Apró cseppekben
permetez
Nyirkos reggelt
A megsüllyedt
Tejes felhőrengeteg

Köd van
Se Nap
Se Hold
Se fény
Se éj

Láng melege
Fénye kellene
Körülöttem
Bennem
A szürke-tejes színre
Szivárvány kerülhetne
Hegycsúcsokon a nap
Vakítón szór
Hevítő sugarat

De itt lent
Se nap
Se éj
Se szín
Se fény
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 228
Lépted alig érint talajt
Miközben bimbózik nyomában
Szívek óhajával
Egy szerényen kedves
Tettekkel lendületes
Üde-fénylő ragyogás.

Csillag születik a pillantásban
Amerre tekinteted veted
A remény angyala száll
Sokak szemében
Kapaszkodnak
Mosolyod erejében.

Páratlan jellemben
Az egyéniség kivételes
Összehasonlíthatatlan
Vonzáskörében tündököl
Ezernyi hálás köszönet
Mely mind Téged illet.

A gyötrelem nyomasztó
Súlya megolvad
Érintésed alatt szétfolyik
Csermely erekben
Még egyszer
A hit újra
gyökeret ver.

A megfáradt életet
Ápolja két kezed
S ha olykor kimerülten
Könnyed lecseppen
Lelkedben
Feletted az angyalod
Megkettőzi erővel akaratod

Bűvös pálca trükkös kalap
Nincs kéznél a nap alatt
A kór szolgálatában
Csak alázat van
Sokszor
Ünnepek s család hiányában.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 244
Figyelj s hallgasd
A szellő mit duruzsol.
Posta érkezett a távolból.
Csukd be szemed
A zümmögő zengésben,
S megelevenednek elmédben
Színes mozaikok.
Ahogy a szél arcon simogat
Összekuszálva a hajadat
Elrepíti álmodat.
És amikor éppen
Rám emlékezel
Mondtam már neked
Néha szellő is leszek.
Veled vagyok sokszor
Lágy fuvallattal.
Én is játszom a gondolattal.
Lelkem repül
Szárnyal a szélben,
És valahol
Elveszünk az ölelésben.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 274
Lustán elnyúl dorombolva
A nagy szürke macska
Tigris csíkos bundáját
Meg-megnyalogatja

Teli hasát vakargatja
Sütteti a napon
Ásít közben jóízűen
A kis kerti padon

Puha talpú mancsával
A bajszát pödri éppen
Éles karmát megvillantja
A falábú széken

Jó dolga van a kandúrnak
Semmi gondja nincsen
álmában ő tigrist játszik
A legújabb filmben

Vándorútra hogyha indul
Az apró vad reszket
Sűrű erdő sötét mélyén
Még szörnyeket is kerget

Ám hirtelen felpattan
Egy morcos vakkantásra
Úgy szalad hogy alig éri
A földet a lába

Csak álmában hős nagy vadász
Ez a lusta macska
Ha kutyát lát-hall inába száll
Minden bátorsága
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 267
Homok dűnék
Monokromatikus arca
A horizontig végtelen
Ameddig ellát a szem
Tűnő illúziók
Rejtélyek kíséretében
Naponta változik a széllel
A fénnyel
Akár a szellemi benső
Örökmozgása
Az érzelmekkel

Kavargó homokszemcsék
Üllepednek
Felreppennek
És az állandó sivatag
Arculata mást mutat
Mint a tegnap
S a holnap
Titok lappang
Völgyek hűvös árnyékában
Akár az agytekervények
Mélyén

Minden sejt egymagában
Mint homokszem
A nyílt határban
Elveszik

Az Egész-lényeg
Ha összekötődik
Beteljesedik
A csoda
A kapcsolat-harmónia
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 232