
A gémeskút csak
Áll, itatók fürtjében.
A marhák, bőgnek.
*
Elhagyott kútnál,
Öreges emlékfürtök!
Múlt még visszanéz…
*
Emlékből fürtök
Lógnak elhagyott lakban.
Szélvihar tör-zúz!
*
Erkélyen lógnak
Fürtökben vad darazsak.
Nem inzultálni.
*
Álmomban vágyak,
Fürtökben tülekednek.
Reggelre tűnnek.
*
Fények villantak,
Árnyak, fürtökben lógtak.
Rövid szépség-kép.
*
Hóborította
Kis-szűzhavas dombokon,
Holdfény fürtökben.
*
Újév reggelén…
Újév, hideg fürtökben.
Tél… kevés hóval.
*
Patakcsobogás,
Parti fűzek emléke.
Zajlás, fürtökben.
*
A mélységjárók
Fürtben, nagyon támadtak.
Eredményesség!
*
Pici szőke lány,
Fürtjei, elől lógnak.
Ő egy helyeske.
Vecsés, 2018. február 7. – Kustra Ferenc József – pályázatra készült haiku csokor.
(A „fürt” szónak mindegyikben benne kellett lenni.)
Áll, itatók fürtjében.
A marhák, bőgnek.
*
Elhagyott kútnál,
Öreges emlékfürtök!
Múlt még visszanéz…
*
Emlékből fürtök
Lógnak elhagyott lakban.
Szélvihar tör-zúz!
*
Erkélyen lógnak
Fürtökben vad darazsak.
Nem inzultálni.
*
Álmomban vágyak,
Fürtökben tülekednek.
Reggelre tűnnek.
*
Fények villantak,
Árnyak, fürtökben lógtak.
Rövid szépség-kép.
*
Hóborította
Kis-szűzhavas dombokon,
Holdfény fürtökben.
*
Újév reggelén…
Újév, hideg fürtökben.
Tél… kevés hóval.
*
Patakcsobogás,
Parti fűzek emléke.
Zajlás, fürtökben.
*
A mélységjárók
Fürtben, nagyon támadtak.
Eredményesség!
*
Pici szőke lány,
Fürtjei, elől lógnak.
Ő egy helyeske.
Vecsés, 2018. február 7. – Kustra Ferenc József – pályázatra készült haiku csokor.
(A „fürt” szónak mindegyikben benne kellett lenni.)
Kellesz nekünk, karácsony!
Kihalt utcákon pislákol a remény,
feldíszített tereken csak szél zenél,
hó sem esik, szürkén ásít a város,
- én halkan kérdezem hol a karácsony?
Ott van, nézd!- ott hol a szeretet nyílik,
zárt ablakok mögött aranylón izzik,
nem kell a pompa, elég a pillanat,
melenget, izzik karácsony csillaga.
Mézillatú szobákban mosoly ragyog,
fenyőágon gyertyalángú csillagok,
gondbarázdált arcokon éledő hit,
angyalkezek hintik remény gyöngyeit.
Lassan szétterül lelkünkben a béke,
ezüstfehérben újra jóság ébred,
- és súgva kérdezem ez a karácsony,
ez, mikor az ünnep ölel magához?
Lassul a világ, az idő szinte áll,
a félelem, aggódás még meg-megáll,
temérdek könny, és fájdalom kíséri,
halvány még a remény, mégis megérint.
Szívünkben békésen szuszog az ünnep,
szelíd csend vigyázza meghitt percünket,
- mégis kérdezem, hol van a varázslat?
Fehérlő függönyök rejtik a választ.
Fűtött szobákban a lebbenő árnyak,
dobbanó szeretetgömbökké válnak,
pillanatokba karcolva a csodát,
ajkak rebegik a hálatelt fohászt.
Zúzmarás éjben, fenn a bársony égen,
feldereng egy csillag tündöklő fénnyel,
- ilyen a karácsony,- csendes békesség,
vele hit, remény, szeretet lépdel még.
2020.12.15.
Kihalt utcákon pislákol a remény,
feldíszített tereken csak szél zenél,
hó sem esik, szürkén ásít a város,
- én halkan kérdezem hol a karácsony?
Ott van, nézd!- ott hol a szeretet nyílik,
zárt ablakok mögött aranylón izzik,
nem kell a pompa, elég a pillanat,
melenget, izzik karácsony csillaga.
Mézillatú szobákban mosoly ragyog,
fenyőágon gyertyalángú csillagok,
gondbarázdált arcokon éledő hit,
angyalkezek hintik remény gyöngyeit.
Lassan szétterül lelkünkben a béke,
ezüstfehérben újra jóság ébred,
- és súgva kérdezem ez a karácsony,
ez, mikor az ünnep ölel magához?
Lassul a világ, az idő szinte áll,
a félelem, aggódás még meg-megáll,
temérdek könny, és fájdalom kíséri,
halvány még a remény, mégis megérint.
Szívünkben békésen szuszog az ünnep,
szelíd csend vigyázza meghitt percünket,
- mégis kérdezem, hol van a varázslat?
Fehérlő függönyök rejtik a választ.
Fűtött szobákban a lebbenő árnyak,
dobbanó szeretetgömbökké válnak,
pillanatokba karcolva a csodát,
ajkak rebegik a hálatelt fohászt.
Zúzmarás éjben, fenn a bársony égen,
feldereng egy csillag tündöklő fénnyel,
- ilyen a karácsony,- csendes békesség,
vele hit, remény, szeretet lépdel még.
2020.12.15.
Karácsony estéjén
Hófehér selyembe öltözött a táj,
jégcsipke tündököl fenyvesek hegyén,
csillagok fényében aranyló bűbáj,
hozzá szél komponál mennyei zenét.
Angyali érintés szűzi tisztaság,
szeretetről szól ma a születő fény,
aranylón lobog az összes gyertyaláng,
szívemben feléled újra a remény.
Az éj kék bársonyán ragyogó csillag,
régi karácsonyokba repít vissza,
hallom messziről csilingelő hangod.
Angyalharangként öleli lelkemet,
hömpölyög, árad, mint égi csermelyek,
ünnepet szépít,- itt van emléked.
2020.11.25.
Hófehér selyembe öltözött a táj,
jégcsipke tündököl fenyvesek hegyén,
csillagok fényében aranyló bűbáj,
hozzá szél komponál mennyei zenét.
Angyali érintés szűzi tisztaság,
szeretetről szól ma a születő fény,
aranylón lobog az összes gyertyaláng,
szívemben feléled újra a remény.
Az éj kék bársonyán ragyogó csillag,
régi karácsonyokba repít vissza,
hallom messziről csilingelő hangod.
Angyalharangként öleli lelkemet,
hömpölyög, árad, mint égi csermelyek,
ünnepet szépít,- itt van emléked.
2020.11.25.
Advent fénye
Édeni fényét,
mennyei ékét,
rejti az égbolt,
álmodozón.
Itt suhan; érezd,
éneke ébreszt,
csillan az advent,
várakozón.
Bársony a csend kint,
és öröm érint,
árad a fénye
glóriaként.
Múltat idéző
égi kitérő,
végtelen emlék,
vágyakozás.
Angyali hárfák
zengik a hálát,
szárnyal a hang már;
emberekért.
Ünnepi éjben
angyali kékben
templomot épít,
míg a hit él.
2021.11.25.
Édeni fényét,
mennyei ékét,
rejti az égbolt,
álmodozón.
Itt suhan; érezd,
éneke ébreszt,
csillan az advent,
várakozón.
Bársony a csend kint,
és öröm érint,
árad a fénye
glóriaként.
Múltat idéző
égi kitérő,
végtelen emlék,
vágyakozás.
Angyali hárfák
zengik a hálát,
szárnyal a hang már;
emberekért.
Ünnepi éjben
angyali kékben
templomot épít,
míg a hit él.
2021.11.25.
Vár az élet
Búcsúzunk most tőletek,
léptünk zaja elcsitul,
titkoljuk a könnyeket,
állunk némán, szótlanul.
Azt hittük, hogy könnyebb lesz
elhagyni az iskolát,
a sok emlék körbevesz,
fáj most minden kézfogás.
Vár az élet, vár a harc
valós élet színpadán,
hisszük nem érhet kudarc,
őrizzük a biztatást.
Tanáraink, köszönjük
a feddést és tanítást,
közös volt az örömünk,
fogadtuk a kihívást.
Szívünkből egy kis darab
itt marad a falakon,
megannyi szép pillanat
hömpölyög a padokon.
Menni kell, a dal kísér,
változik az útirány,
küzdenünk kell őszintén,
titkot rejt a nagyvilág.
Búcsúzunk most tőletek,
léptünk zaja elcsitul,
titkoljuk a könnyeket,
állunk némán, szótlanul.
Azt hittük, hogy könnyebb lesz
elhagyni az iskolát,
a sok emlék körbevesz,
fáj most minden kézfogás.
Vár az élet, vár a harc
valós élet színpadán,
hisszük nem érhet kudarc,
őrizzük a biztatást.
Tanáraink, köszönjük
a feddést és tanítást,
közös volt az örömünk,
fogadtuk a kihívást.
Szívünkből egy kis darab
itt marad a falakon,
megannyi szép pillanat
hömpölyög a padokon.
Menni kell, a dal kísér,
változik az útirány,
küzdenünk kell őszintén,
titkot rejt a nagyvilág.