Szerzők » Horvát Jánosné versei
Horvát Jánosné
(1955-)
nyugdíjas
Gyermekkorom óta szeretem a verseket, a versírás lett kedvenc hobbim.
« Első oldal
1
Idő    Értékelés
Lassan ballagó percek fel?rlik életem,
jó lenne valaki, ki gondolatban követ,
bús óráimban, szeretnék hinni szavának,
szívem szivárványszínben ?érte ragyogna.

Árnyéka vagyok már - már önmagamnak,
bús felh?k, szívemen lassan áthatolnak,
bátorítnak, de szívemb?l elszállnak,
tükörfény tengerben búsan elúsznak.

Szivárvány szívemet boldogság járná,
ha karjai ölel?n testem átfonná,
velem lenne, bajban, boldogságban,
bánatom múlna, ölel? karjaiban.
Beküldő: Mária Horvátné
Olvasták: 6
Tenger partján gyönyörködtem,
k?sziklákon lehevertem,
csodáltam a hullámokat,
benne a virgonc halakat.

Messzi hajó csendben úszott,
árbócai alig látszott,
tenger zúgás elaltatott,
hozott nekem csodás álmot.

A kék égben, napsütésben,
lágyan öleltél kedvesem,
szavaid oly' édes nekem,
karjaidban énekeltem.

Ölelj, ölelj én kedvesem,
kezeimet el ne engedd,
ne legyen csak szívem álma,
szereteted megtaláljam.
Beküldő: Mária Horvátné
Olvasták: 39
Tenger partra kiballagok,

a víz partján elmélázok,

víztükörben ?t keresem,

távol lev? h? kedvesem.

Vándor felh?n üzen nekem,

felvidítva az én lelkem,

hegyek között gomolyogva,

szállnak hozzám kedves szavak.

Életünkr?l gondolkodom,

kett?nkr?l, és boldogságról,

majd ha újra fogja kezem,

nem engedem el kedvesem.

Álmodozva tervezgetek,

így várom az én kedvesem,

ketten állunk, kéz a kézben,

holtig tartó szeretetben.
Beküldő: Horvát Jánosné
Olvasták: 107
Felhőkből fakadó zuhatag,
vízesésben állok egymagam,
utat nyitó égbolt csalogat,
engedjem útjára bánatomat.

Zubogó ár is vinné messzire,
fájdalomtól szabadulnék örökre,
szívembe zárt fájdalom nem enged,
marcangolja meggyötört testemet.

Szeretetet vágynék én most tőled,
előlem elzártad örökre szívedet,
felhők szárnyán küldöm keservem,
meghallgatásért vágyom, epekedem.

Földhöz ragadt testem nem enged,
hogy várjam így örök szerelmed?
sóhajom hagyom örökre távozni,
fájdalmam szívembe végleg bezárni.
Beküldő: Mária Horvátné
Olvasták: 96
Van egy sziget nem oly messze,
Egy nagy könyvnek közepébe,
Tenger vize partját mossa,
belecsorog szívünk szava.

Holló által küldött sorok,
benn lapulnak, gondolatok,
hó borított hegyoldalak,
kék ég vigyázza sorainkat.

Erdő - mező védelmezi,
szeretettel körülveszi,
lapok között nem megbújva,
költőinknek minden szava.
Beküldő: Mária Horvátné
Olvasták: 108