Szerzők » Gombos FERENC Ferrenc versei
Gombos FERENC Ferrenc
(1964-)
Válakozó
semi
Idő    Értékelés
Mond hová lesznek verseim?
Kérlek válaszolj.
Talán elvesznek mint az álmaim
mint a falevél amit a szél össze hord.

Vagy el veszett mint gondolat?
A lélek húrja úgyis elszakad,
De ha kin néha fojtogat
mond mért nem hallja hangomat.
Beküldő: Gombos Ferenc
Ennyire rossz verset írnok,
hogy nem kell senkinek.
Hát én nem sírok
ha nem kell az ördög veszi meg.

Nem volnék senki
de én mégsem hiszem
Nehéz embernek lenni
terhem nehéz, mégis magam viszem.

Te elátkozott kemény világ
mond mért bántasz engemet?
Egy ember most hozzád kiált
mond mért gyötröd szívemet.

Álmom volt rég
de már nem álmodok.
Az ég már nem kék
és most útnak indulok.


Vándorok útján
örökre néma leszek.
De a kötők fáján
ott leszek én is veled.
Beküldő: Gombos Ferenc
Valahol itt a rengetegben
a Naszály tölgy fái között.
Lépted hallom az őszi csendbe
ősi sebből friss könnypatak fakad.
A bíbor színű alkonyatban
a szél dér virágját szórja.
Valahogy régi tűznek fénye lobban
mintha bennem égne már a lángja.
Valahogy az élő vágyak útján
ma még találkozom veled.
Pedig az őszi erdő sárga lombján
ezüstös dér nevet.
De mit mondhat egy gyáva ember
ha a félelem ösvényén halad.
Ki szólni hozzád régen nem mer
hisz gazul magadra hagytalak.
Itt az omladozó lombok alatt
újra bocsánatod kérem.
Lelkem szárnyán sóhaj fakad
kérlek bocsáss meg nékem.
Beküldő: Gombos Ferenc
Cím .A Nap tükrében.
Ha a Nap lágy sugarat küld reám
olyan mint ha te is itt lennél velem .
Úgy érzem most a képzelet
most vissza ad nekem.
Álmom soha nem felejtem
lelkemből a remény soha el nem apad
tudom te vagy kit szeretem
mint a napfényt a jég alatt síró patak.
Bár reményt sosem adtál
de nem is kelletek szavak.
Te a télbe tavaszt hoztál
és most karomba tartalak.
Beküldő: Gombos Ferenc
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák