Debreceni Zoltán

(1954-)

Nyugdijas

Könyv formában 2016-ban jelent meg életrajzom és verseim.

Debreceni Zoltán - Szomorúság

A szobában elmerengek a búval bélelt csendben.
Rádgondolok kedvesem minden áldott percben.
Az ablakon keresztűl nézem a szomorú kihalt utcát.
Amin a szomorúság ablakomon mindig bekukucskál..

Debreceni Zoltán - Boldogság szigetén


Szeretném kebledre hajtani fejemet.
Bejárni veled a völgyeket hegyeket.
Sétálni veled ott ahol még nem járt senki.
A boldogság szigetén tőled csókot csenni.

Debreceni Zoltán: Szűz hó roppan


A téli erdő sűrűjében lépkedek.
Már egyedül megyek,
nem fogod a kezem.
Lábam alatt szűz hó roppan,
de sokat jártam itt veled.

A zimankót lassan a kikelet váltja,
majd meleg nyár borul újra
a Biharkeresztesi tájra.
Aztán ősz,
színes, esős.
Sírnak az eső lepte fák,
épp úgy, mint mikor megismertelek.

A fáról az eső,
mint a könnycseppek úgy hullanak reám.
Most olyan nehéz a szívem...
A természet templomában vigaszt lelek,
kedvesem rád emlékezek.

Debreceni Zoltán - Mosolyog rám a múlt


A virágos réten játszik a ny?ri szél,
fürgén hajtja az égen a felleget.
Velem is száz emlék játszik.
ahogy a gyepbe lassan lépkedek.

Mosolyog rám a múlt
néha harsányan rám nevet.
Istenem de sokat sétáltam
kézenfogva itt veled.

Tervezgettük az életünket hogyan lesz tovább.
De hirtelen eltünt minden akár a varázs.
Az emlékek itt maradtak a puszta rónaságon.
Mindig megsimokatom őket, hogyha erre járok

Debreceni Zoltán - Hiányzol Csajé
.

Lassan sétálok a zöldellő vadvirágos réten
Megállok ahol megcsókoltál valamikor régen.
Lábam alatt megcsörjen a tavalyi avar,
az emléked jut eszembe ami mélyen felkavar.

Könny szökik mind a két szemembe.
Úgy tekintek fel a magas egekbe.
A szivemet két kezével szorítja a bánat.
Nem talál magának jobb elfoglaltságot