Debreceni Zoltán
(1954-)
Nyugdijas
Könyv formában 2016-ban jelent meg életrajzom és verseim.
Idő    Értékelés
Debreceni Zoltán - Zabolátlan róna


Elmélázok órákat a hortobágyi gyepbe.
A madarakat hallgatom méla néma csendben.
Nem messzire ide Tiszafüred város.
A kanyargós Tiszával határos.

Mosolyog rám a Tisza mikor arra járok.
Büszkén nézem, milyen szépek az alföldi lányok.
Itt születtem, e földből táplálkozott a testem.
Szegény apámat s anyámat is ide temettem.

Az egész rónaság az én virágos kertem.
Az örömömet mindig benne leltem.
E tájat mint az anyámat úgy szeretem.
Ha meghalok a szívemet is belevetettem.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 291
Debreceni Zoltán - Kisvejkén harangszó száll...

Kisvejkén harangszó száll az esti csendben, anyám sírja mellett néma csendben hallgatom.
Anyám miattad örökre elhagyott a boldogság
a szivembe gyökeret eresztett a fájdalom.
Az emléked mindig gyötör én soha sem feledem.
Amíg élek édesanyámat fájó szívvel szeretem.

Kisvejkén még itt van az út amin együtt jártunk jó anyám.
A házad is a magas dombról sírva neked kiabál.
Már megőszült az édesapám séta közben meg-megáll.
Mindig rólad beszél édesanyám minden percben haza vár.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 472
Debreceni Zoltán - Szomorúság

A szobában elmerengek a búval bélelt csendben.
Rádgondolok kedvesem minden áldott percben.
Az ablakon keresztűl nézem a szomorú kihalt utcát.
Amin a szomorúság ablakomon mindig bekukucskál..
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 373
Debreceni Zoltán - Boldogság szigetén


Szeretném kebledre hajtani fejemet.
Bejárni veled a völgyeket hegyeket.
Sétálni veled ott ahol még nem járt senki.
A boldogság szigetén tőled csókot csenni.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 454
Debreceni Zoltán: Szűz hó roppan


A téli erdő sűrűjében lépkedek.
Már egyedül megyek,
nem fogod a kezem.
Lábam alatt szűz hó roppan,
de sokat jártam itt veled.

A zimankót lassan a kikelet váltja,
majd meleg nyár borul újra
a Biharkeresztesi tájra.
Aztán ősz,
színes, esős.
Sírnak az eső lepte fák,
épp úgy, mint mikor megismertelek.

A fáról az eső,
mint a könnycseppek úgy hullanak reám.
Most olyan nehéz a szívem...
A természet templomában vigaszt lelek,
kedvesem rád emlékezek.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 361