Debreceni Zoltán

(1954-)

Nyugdijas

Könyv formában 2016-ban jelent meg életrajzom és verseim.

Egy ölelés, egy csók többet ér száz szónál.
Istenem mi is lenne velem ha te nekem nem volnál.
Mosolyog rám már messziről mind a két szemed.
Boldogan nyúl felém ölelni mind a két kezed.

Szó nélkül némán csókolja a számat a szád.
Százezer szinbe borúl körölöttünk a tágas rónaság.
Ha átöljük egymást feleslegesek lesznek a szavak.
Hisz mellettünk a virágok csokortba nyillanak.

Lassan lépkedek bokáig a sárba,
botladozok az esti félhomályba.
Elment a nap messzire vitte a lába.
Jó éjszakát kívánt nekem is mára.

Debreceni Zoltán - Leslek az ablakon...

Úgy estefelé mikor elszunnyad a bánat.
Leslek az ablakon minden percben várlak.
A téli szél rázza csak a kopott kapumat.
Kutatom, de nem látom a gyönyörű arcodat

Debreceni Zoltán - A cigány író...

Az utca sarkon egy koldus hallkan kéreget.
Szívesen az árokba rugnák a gazdag emberek.
Nincs otthona már régen szegénynek.
Néhány kopott fényképet tart a
koszos kezébe.
Majd könny szökik a kuldusnak mind a két szemébe.
Egy cigány író nyom egyedül néhány százforintot a koldus kezébe.
Pedig neki sem marad egy kiló kenyére.

Menj, siess menny tőlem tovább.
Megsimogat majd a nyári délibáb.
Megmoss a szenytől a nyári zápor.
Menj tőlem, menj jó messzire távol.