Debreceni Zoltán
(1954-)
Nyugdijas
Könyv formában 2016-ban jelent meg életrajzom és verseim.
Idő    Értékelés
Egy ölelés, egy csók többet ér száz szónál.
Istenem mi is lenne velem ha te nekem nem volnál.
Mosolyog rám már messziről mind a két szemed.
Boldogan nyúl felém ölelni mind a két kezed.

Szó nélkül némán csókolja a számat a szád.
Százezer szinbe borúl körölöttünk a tágas rónaság.
Ha átöljük egymást feleslegesek lesznek a szavak.
Hisz mellettünk a virágok csokortba nyillanak.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 56
Lassan lépkedek bokáig a sárba,
botladozok az esti félhomályba.
Elment a nap messzire vitte a lába.
Jó éjszakát kívánt nekem is mára.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 41
Debreceni Zoltán - Leslek az ablakon...

Úgy estefelé mikor elszunnyad a bánat.
Leslek az ablakon minden percben várlak.
A téli szél rázza csak a kopott kapumat.
Kutatom, de nem látom a gyönyörű arcodat
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 41
Debreceni Zoltán - A cigány író...

Az utca sarkon egy koldus hallkan kéreget.
Szívesen az árokba rugnák a gazdag emberek.
Nincs otthona már régen szegénynek.
Néhány kopott fényképet tart a
koszos kezébe.
Majd könny szökik a kuldusnak mind a két szemébe.
Egy cigány író nyom egyedül néhány százforintot a koldus kezébe.
Pedig neki sem marad egy kiló kenyére.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 27
Menj, siess menny tőlem tovább.
Megsimogat majd a nyári délibáb.
Megmoss a szenytől a nyári zápor.
Menj tőlem, menj jó messzire távol.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 19