Debreceni Zoltán
(1954-)
Nyugdijas
Könyv formában 2016-ban jelent meg életrajzom és verseim.
Idő    Értékelés
Hosszú úton megyek, nem látom a végét.
Hogy elérlek valaha ez itten a kérdés.
Megvénült a szívem, de szerelemre vágyok.
Ölelni szeretnék hétköznap vasárnap.

Buta az én szívem, de szótfagadok néki.
Boldgságért könyörgök, úgy nézek az égbe.
Hogyha egyszer engem valaki szívből szeretni tudna.
Az égszine azonnal kékről pirosba borúlna.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 33
Debreceni Zoltán - Tisztellek téged...

Tisztellek téged éppen úgy mint a húgomat.
Szívből leírom rólad amit gondolok.
Nem szépítek miért is tenném.
Hiszen tisztellek téged örökkön örökké
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 43
Gyere tanítsál meg szívből szeretni.
Mert elfejtettem már ölelni, csókolni.
Ha egyszer majd valakit szivemre tudok ölelni.
Nem fogom ebben az életben soha elfeledni.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 45
Apám szeme mosolygott ránk mikor haza jött este.
A kérges két kezét anyám síva sokszor a kezébe vette.
Csizmáját lehúzta a kapcáját kimosta.
Szerény vacsoráját mosolyogva elébe rakta.

Apám lassan falatozott közben a szemünkbe nézett.
Azt csak a jó Isten tudja, hogy a szívébe mit érzett.
Kérdezte ki éhes, sok ez a vacsora nékem?!.. .
Gyertek üljetek mellém és egyetek vélem.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 53
Nem jól teremtett minket az Isten.
Kevesek vagyunk egymásnak,
boldogság nincsen.
Másokra vessük a szemünket, hátha nagyobatt kapunk.
Próbálkozás után ismét a nagy semmiben vagyunk.
E világon nincsen semmi rendben,
hiába könyörgünk az égben az Istenhez.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 18