Debreceni Zoltán

(1954-)

Nyugdijas

Könyv formában 2016-ban jelent meg életrajzom és verseim.

Debreceni Zoltán - Kárpátalján könnyeznek a fellegek..

Elmerengek az esti félhomályba.
A horizontot szinte alig látom.
Fellegek cirgálnak fenn a magas égen.
Nagyokat ásítanak úgy köszönnek nékem.

Fáradtak szegények rettegve alusznak.
Könnyezik a szemük, de nem panaszkodnak.
A sóhajukat hallom a sötét éjszakába.
Sokszor úgy érzem mintha az én szívem is fájna.

Legyen nyugodt Kedvesem az álmod.
Nem csak mondom, szívemből kívánom.
Tekints fel az égre nézzél egy csillagot.
Lehelj rá egy csókot, itthol én megkapom.

Ne gondoljátok, hogy a csillagok közt járok.
Amiért néha a nagyokkal parolázok.
Megtanított apám engemet a rendre.
Mosolyogjak szívből a szegény emberekre.

Debreceni Zoltán - 68-éves vagyok

Elhagytak a fogaim már régen.
36éve csak gyógyszereken élek.
A gyógyszereim a hűséges barátok.
Elkísérnek engem bármerre járok.

Ha egyszer feléd vett a sorsom.
Megcsókolom ezerszer az arcod.
Mosolyogva a két szemedbe nézek.
Megmondom a szívembe mit érzek.