Debreceni Zoltán
(1954-)
Nyugdijas
Könyv formában 2016-ban jelent meg életrajzom és verseim.
Idő    Értékelés
Debreceni Zoltán - Ne tudják az emberek...

Nehéz a szegénység leszeretném tenni.
Olyan jó lenne már gazdagon sétálni.
Söröskupakok helyett százasokat csörgetni a zsebbe.
Dicsekedni mindenkinek milyen jót ettem ebédre.

Lehajtom a fejem úgy megyek az utcán.
Hogy szomorú vagyok az emberek ne lássák.
Vidáman mosolygok, hogyha rájuk nézek,
ne tudják az emberek a szivembe mit érzek.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 40
Debreceni Zoltán - Úgy mint régen...

Szeretném bejárni veled a zöldellő réteket.
Szorosan megfogni mind a két kezedet.
Számolni a csillagokat fenn a magas égen.
Hajtani a cserebogarakat ugyan úgy mint régen.

Belekacsintani ravasszúl a búzakék szemedbe.
A fejemet ráhajtanám a gyönyörű kebledre.
Irigykedne a hold fenn a magas égen.
Eltakarná a szemét a bárányfellegekbe.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 45
Debreceni Zoltán - Éhezés...

Van mikor egész nap nem eszek,
némán nézem a pusztába a kék eget.
Elmegyek messzire a pusztába,
hogy ne hallja senki, milyen a gyomrom korgása.
Ha kérdezik barátom mi volt az ebéded?
Füllentek egy nagyott: csirkehús tejfölös kenyéren.

Majd gyorsan tovább is megyek,
néhány jó kövér sóskát keresek.
Beszélgetnek velem a bárányfellegek,
de csak akkor ha nem nagyon sietnek.
A vadvirágok nekem a legjobb barátok,
bólingatva köszönnek ha engem meglátnak.

Elmesélem nekik az egész bánatom.
Csak néznek rám, szótlanul hallgatnak.
Nekik elmerem mondani minden titkomat.
Rólam senkinek semmit nem mondanak.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 32
Debreceni Zoltán - Nehéz a szegénység...

Nehéz a szegénység nem bírom cipelni.
Kiviszem a legnagyobb piacra eladni.
Oda adom bárkinek úgy ahogyan kérik.
Ha megveszik mulatni fogok,
egészen egy hétig.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 36
Debreceni Zoltán - Folytogat a szegénység...

Letepert a szegénység egészen a földre.
Éhen sétálok a hegyekbe, onnan le a völgybe.
Csak a fáknak mesélem el, hogy korog a gyomrom.
Az emberek nem értenének meg, nekik nem is mondom.

Egyszer majd ha jóra fordul a sorsom.
Vidáman minden szegénynek azt mondom.
Barátaim gyertek egyetek, igyatok vélem.
Mélyre eltemettem én a szegénység.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 26