Debreceni Zoltán

(1954-)

Nyugdijas

Könyv formában 2016-ban jelent meg életrajzom és verseim.

Debreceni Zoltán - Vágylak szeretni...

Vágylak a szeretni,
érezni a tested.
Bejárni a pusztát fogni a kezed.
Forrón csókolni a szádat,
simogatni a mesztelen lábad.
Megmárkózni veled a boldogságba.
Hemperegni mint kammaszok a sárba.

Debreceni Zoltán - Ne félj a csóktól...

Ne féljél a csóktól nyújts ide a szádat.
Szivárvány színben látod a világot.
A testemhez szorítom a mesztelen tested.
Szerelem nedvtől lesz nedves a tested.

Debreceni Zoltán - Szeretni akarlak...

Szeretni akarlak, átölelni téged.
Csókolni a szádat érezni a tested.
Felvinni a mennybe, lehozni a földre.
Egész életembe a két szemed nézni.

Debreceni Zoltán - Elmélázok...

Elmélázok a délutáni csendben.
A kék eget kémlelem méla néma csendben.
Nézem a rohanó eső felleget.
Ami sötétre festi be felettem a kék eget.

Megőszűlt fejéből a gondolatok
ezer felé szállnak.
Hozzon boldogságot üzenem a nyárnak.
Boldogságot hozzanak a bárány fellegek.
Boldogan nevessen a szél is amerre elegyek.

Debreceni Zoltán - Hazudjuk, hogy boldogok vagyunk...

Könnyes szemmel élünk a virágos szép nyárba.
Hiába ragyog a nap vidáman a zöldellő határba.
Mosolygva hazudjuk, hogy boldogok vagyunk.
Pedig a banattól lassan semmivé sorvadunk.