Debreceni Zoltán
(1954-)
Nyugdijas
Könyv formában 2016-ban jelent meg életrajzom és verseim.
Idő    Értékelés
Debreceni Zoltán - Fejére fordult a világ...

Gyere bátran csókolj meg,
nyújtsd ide a szádat.
Csók közben hunyd le a szemedet,
ne lázsd ezt a buta világot.
Az embereknek meghalt a szívük,
nincs benne már élet.
Nem kell nekik társ,
már a kutyával élnek.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 62
Debreceni Zoltán - Buta sóhajok...

Elmentél mint este ahogy a nap szokott.
Elvitted magaddal a fényt,
nekem csak a sötétség maradt.
Buta sóhajok szálnak a magas egekbe.
A szívem megdermedt a keserűségbe.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 54
Debreceni Zoltán - Hajléktalan...

Nehéz a szegénység leszeretném tenni.
Olyan jó lenne már gazdagon sétálni.
Söröskupakok helyett százasokat csörgetni a zsebbe.
Dicsekedni mindenkinek milyen jót ettem ebédre.

Lehajtom a fejem úgy megyek az utcán.
Hogy szomorú vagyok az emberek ne tudják.
Mosolygok, hogyha rájuk nézek,
meg ne tudják a szivembe mit érzek.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 36
Debreceni Zoltán - Ember szeretnék lenni... .

Nem vagyok én senki, semmi.
Levegő vagyok akit nem lát senki.
De jó lenne ember lenni,
akkor tudnának értékelni.
Bután nézek a semmibe,
elveszek a sötétségbe.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 27
Debreceni Zoltán - Megérkezett az ősz...

Szomorkás a nap olyan mint a kedvem.
Bármit csinálok nem találom a helyem.
Lehült a levegő, csendesen esik az eső.
Elment a nyár, sétál felénk az ősz.

Itt hagytak bennünket a vándormadarak.
Integettek az égből szervusztok magyarok.
Vissza intettem könnyezett a szemem.
A fecskét és a gólyát én nagyon szeretem..
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 95