Debreceni Zoltán
(1954-)
Nyugdijas
Könyv formában 2016-ban jelent meg életrajzom és verseim.
Idő    Értékelés
Ősz honol a tájon, némán sétál a puszta rónaságon.
Tükörként tekint rám a megvénült Tisza,
a béka is a vizét néma csendben issza.
Csendes minden megsárgult a határ,
elnémult a tágas nagy Hortobágy.

A csárda is búsan tekint a haldokló pusztára,
A Pásztor Múzeumra a reszkető világra.
A cigány sem muzsikál elnémult a nóta,
az egész tájat lassan majd fehér hó borítja.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 2
Gyere bátran fogd meg a kezemet,
nézd meg a környező szememet.
Régen gyötri már a szívemet a bánat.
Csókolj meg és mindent megbocsájtok.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 4
Szeretnék a karjaiban ébredni reggel.
Szorosan ölelelni mind a két kezemmel.
Nézni mosolyogva az álmos két szemedet.
Hallgatni némán a dobogó szivedet.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 7
Veled vagyok mint az éggel a nap.
Bárhol vagyok hallom a hangodat.
Szobámban minden rólad mesél,
a régi asztal és mellette a szék.
Ugye fáradt vagy én is érzem,
pedig némán csak eget nézem.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 4
Mikor lemegy a nap és beköszönt az este,
Te jutsz nekem mindig kedves az eszembe.
Hogy mért szeretlek még ma is, nem tudom,
De rád gondolok midig mikor gyötör a fájdalom. .
Rádgondolok mikor szorítja a szívemet a bánát. Ölelni szeretnélek, forrón csókolni a szádat.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 3