Debreceni Zoltán

(1954-)

Nyugdijas

Könyv formában 2016-ban jelent meg életrajzom és verseim.

Debreceni Zoltán - A megsárgult fák között...

A megsárgult fák között némán ballagok az úton.
Könnyszökik a szemembe mert elmerengek a múlton.
Lábam alatt halkan csörög a megszáradt avar,
a sok szép jut eszembe ami mélyen felkavar.

Veled sétáltam itt valamikor régen.
Hozzám csalnak a gyönyör? emlékek.
Képzeletben veled nézem a megsárgult tájat.
Szorosan átölelsz úgy csókolom a szádat..

Debreceni Zoltán - Mezitláb a csillagok között...

Némán bandukolok mezitláb a csillagok között.
Rád gondolok a büszke ezüstös hold mögött.
A könnyeimet nem látja senki amit érted ejtek.
Mert es?cseppek lesznek mire a földre érnek..

Debreceni Zoltán - A fagy...

Dúdorászik a szél a fehér havas tájon.
Reszket a kismadár az inogó faágon.
A fagy mutatja a fogát nevet a szemembe.
A nyár elzavarja majd a fekete fenébe.

Debreceni Zoltán - Néha gondolj rám....

Este gondolj rám mikor lenyugszik a nap.
Mikor messzire szállnak fejünkb?l a gondolatok.
Rád gondolok én is a néma üres szobába.
Képzeletben megcsókollak a néma félhomályba.
Majd elfelejtelek mert téged nem szabad szeretni.
Lopás csókollak meg mikor nem látja senki...

Debreceni Zoltán - Egyedül..

Elcsendesedett az utca, sötétség boritja a tájat.
Szomorú a szívem mert rágja a keser? bánat.
Felnézek az égre a sok csillagok közé.
Megsimogat némán a h?vös téli szél...