Debreceni Zoltán

(1954-)

Nyugdijas

Könyv formában 2016-ban jelent meg életrajzom és verseim.

Debreceni Zoltán - Pécsi hegyekben...

Hideg szél fúj havat kavar,
Hangosan zúgnak a hegyek.
A kis házam lent a völgyben,
vidáman nekem integet.

Gyönyör?en zölddel minden,
virágba borultak az almafák.
Mind két szobám néma üres,
bel?lük csak a szomorúság kiabál.

Debreceni Zoltán - Tide rád gondolok...

Esténként rád gondolok Tide,
mikor a nap fáradtan nyugodni tér.
Rólad beszél hosszú órákon át az északi szél.
Némán hallgatom amíg le nem fogja szememet az álom.
Reggel mikor felébredek a szelet már sehol nem találom.

Képzelet...

Képzeletem rohanj esténként hozzá,
semmi se szegje a kedvedet.
Csókold helyettem s öleld szorosan.
Mert el?ted nincs akadály
neked még mindent lehet.

Debreceni Zoltán - A szépséged megfogott..

Velem vagy éjjel és nappal,
rád gondolok télen és tavasszal.
Két szép szemed minden percben látom.
Szeretném fogni a kezed a júniusi nyárban.

Együtt sétálni veled a bettyó partján,
hallgatni a víz lágy neszét.
A víz tükrében nézni
mikor a szád a számhoz ér.

Debreceni Zoltán - Szeresd a magyar hazáját...


Szeresd a magyar hazádat,
ezt a drága földet.
Szeresd úgy mint a szerelmes férjed,
vagy úgy mint a drága feleséged.

Én úgy szeretem cigány létemre mint az édes gyermekemet.
Ha a magyar hazám kéri,
érte adom az életemet.

Én vesszek el ne a hazám.
Mert itt szült engem édesanyám,
itt nevelt a drága jó apám.
A sírjaik itt domborulnak.
Sokszor értük a könnyeim hullnak.

Ideköt engem az élet,
a halál.
Ha kell bátran meghalok érted
magyar hazám...