Szerzők » Csaba István versei
Csaba István
(1987-)
-
István Csaba nevet kaptam a római katolikus naptár időszámítása szerinti 1987. évben. Erdélyben, egy Csíkszentmiklós nevű kis faluban, ugyanitt végeztem óvodai, kisiskolai tanulmányaimat. Szüleim: Édesanyám egyszerű, de odaadó szülőként nevelt; az apámról sajnos csak alkohollal kapcsolatos emlékeim vannak, igen agresszív nevelésben részesített. Iskolai pályafutásomat a közeli Csíkszeredában végeztem be, asztalos szakmunkás képzőben. Tanulmányaim befejeztével egy helyi gyár szolgálatába szegődtem, ha úgy tetszik beálltam a sorba, és lassan engem is utolért a kilátástalanság, a beletörődés, a szürke hétköznapok szmogja, a züllés... alig egy évvel később, kiszakadtam ebből a közegből, a szomszédos Magyarország fele vettem az irányt, mint sokan mások. A jól ismert „jobb megélhetés reménye” cím mögé bújva menekültem, legvalószínűbb, hogy magam elől... És akkor megismerkedtem a magánnyal. Egy idő után általában szívesebben ültem a szobám félhomályában, egy üveg bor társaságában, mintsem haverokkal lógjak. Eddig is meghatározó szerepet játszott az életemben a zene, ami teljes mértékben kihatott, és látható volt a hangulatomon, a hangulatváltozásaimon legfőképp. Azt hiszem, hogy ekkoriban ragadtak magukhoz a dalszövegek, drámai szinten. Nem sokkal ezt követően rájöttem, hogy nekem is vannak saját „dalszövegeim”, saját mondanivalóm. Így jártam be Nyugat-Magyarországot, Szlovákiát, Ausztria határmentét. És közben menekültem saját, mára már néha életfilozófiává alakult írásaimba bújva, a világom romjai elől. Az utazás az egyik lét elemem let t (eddig sikerült meglátogatni néhány számomra vonzó várost: Budapest,Róma, Oslo, London, Párizs,Ibiza,Amsterdam.),nem csak fizikai értelemben. Sok irásom füződik élmenyekhez, születik élmények nyomán. Napjainkban Nagy Britanniában élek, és mára már igencsak kiszélesedtek az irományaim sugallatai, amik nagyrészt a magány, szerelem, csalódottság, vallás, lét, hit témák köré rajzolódnak, több-kevesebb sikerrel. 2015-ben láttak napvilágot irásaim könyv formájában. „Bűnös könyv” címmel.
www.bunoskonyv.webnode.hu
Idő    Értékelés
Befolyásolják az életkörülményeim a gondolataimat.
Vannak utcák minek kövein sétálva mindig te jutsz eszembe,
vannak szobák,amik magányomba zárnak.
Vannak pillanatok,amikor megtagadok élőt és holtat,szentet és bűnöst,
Istent az összes angyalaival. Csakis a boldogságért.

És hiányzik amikor én vagyok.
Hátrálok,sokat.. de csak hogy ne gyere szembe.
Előzök,hogy magam mögött hagyjam akik rám várnak.
Voltam,ember,ki egykor elmondhatta magáról,hogy rád vágyok.
Lelkem mára az ördögé,mindigis égetni foglak örök lángjaival.
Hogy megtudhasd mit jelent a szenvedés.
Beküldő: István Csaba
Olvasták: 1183