Szerzők » Arany János versei » 5. oldal
Arany János
(1817-1882)
Arany János 1817-ben született a ma Romániában található Nagyszalontán. Sokan a 19. század legnagyobb magyar költőjének tartják. Elszegényedett nemesi családból származott. Szülei reformátusok voltak, Arany ennek megfelelő nevelésben részesült. Iskolai éveit Nagyszalontán kezdte, majd Debrecenben tanult tovább, az iskolát azonban nem fejezte be, hanem vándorszínésznek állt. Később hazatért Szalontára ahol tanítással foglalkozott, majd aljegyző lett. Édesanyja nem sokkal hazatérte után kolera járvány áldozata lett, édesapja pedig megvakult. Ezek a törtnénések igen mély nyomot hagytak a költőben, aki egy ideig nem is írt. 1840-ben megházasodott, feleségül vette Ercsey Juliannát, két gyermekük született, Júlia és László. Az 1848/49-es szabadságharcban mint nemzetőr vett részt és továbbra is betöltötte Nagyszalonta jegyzői tisztségét. Ekkor ismerkedett meg Petőfi Sándorral, akivel jóbarátok lettek. A szabadságharc leverése után egy ideig bujdosnia kellett, majd gróf Tisza Lajos fiának nevelője lett. 1851-től a Nagykőrösi Gimnázium magyar-latin szakos tanára, 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1860-ban, miután a Kisfaludy Társaság igazgatónak választotta Pestre költözött. Ezekben az években Arany súlyos gyomorbántalmakkal küszködött, 1865-ben pedig tüdőbajban meghalt szeretett Juliska lánya. Ezek a dolgok súlyosan érintették a költőt, egy időre ezért az írást is abbhagyta. 1865-től a Magyar Tudományos Akadémia titkára, majd 1870-től annak főtitkára, 1879-től pedig igazgatója lett. Utolsó éveit visszavonultan töltötte, több betegség is kínozta, máj és vesebetegséggel kűzdött, látása, hallása megromlott, szervezete legyöngült, végül 1882-ben tüdőgyulladást kapott és elhunyt. Legjelentősebb művei az 1845-ben megírt Elveszett Alkotmány, az 1847-ben írt Toldi, amelynek két folytatása készült még el, a Toldi estéje és a Toldi szerelme. Fontos megemlíteni, hogy számtalan lírai mű és ballada szerzője.

Készítette: www.versek.eu
5
Utolsó oldal »
Idő    Értékelés
Ha álom ez élet: mért nem jön az óra,
Mely fölébresszen egy boldogabb valóra?
Mért hogy ennyi rémes, gyötrő álomlátás
Eszméletre nem hoz, csattogás, villámlás?
S ha élet ez álom: miért oly zsibbatag?
Kimerült, kifáradt, egykedvű, sivatag?
Bánatból, örömből az örömrész hol van?
Tűrést a cselekvés mért nem váltja sorban?

Ne nevezd halálnak, mert hazugság lenne:
Nincs a nyugalomnak boldogsága benne;
Kínja vonaglásban adja jelenségét,
S bár reménye nincsen, megmaradt a kétség.
Volna hát legalább a fájdalom élénk,
Hogy érezve kínját, ez érzésben élnénk...
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1378