1.-20
Preambulum

Drágám
Felettem nagy a Te Hatalmad
széttárt karjaidból lüktet felém
bárhol is járj
ha látlak száz vad csődör
dübörög fel bennem
hogy úgy imádjon
hogy a gyönyörűségtől felkiálts!

2.-20
Fehér ruhádban szeretnélek

Drágám !
Fehér ruhádban szeretnélek !
Fehér ruhádból kibontanálak
hogy elhomályosulnának a fények
s szanaszét hullanának a selymek
a háttérben a zöldellő hegyek
csodálnának, innák a látványt
gyönyörű-szép asszonytestedet
a forróságban a kínai nagy fal is
ledőlne, itt pedig
megolvadnának a kövek !
Én várnám, hogy elkapj !
hogy ujjaidba zárj !
míg száz vad csődör dübörögne
bennem hogy imádjon !
hogy a gyönyörűségtől felkiálts !

3. -20
A tenger és a végtelen

A tenger, a hajók , a kék ég
és a végtelen
a válladra a kalap finom
árnyékot vetít ,
karodon a nap fénye csillan
s forró lázam támad ahogy feszülnek
felém imádni való melleid
bimbójuk kemény, átüt a vásznon
lázas tekintetem őket vetkőzteti
hogy cirógatnám őket !
hogy falnám őket ! ájulásig !
egy álombéli regényes tájon
fuldokolva addig, amíg
várnám hogy elkapj !
hogy ujjaidba zárj !
míg száz vad csődör dübörög
bennem , hogy imádjon !
hogy a gyönyörűségtől felkiálts !

A bűnöm vagy
Dugdoslak magam elől is
Szűkölve takarlak
De lidérc vagy
Tört rácsaim mögül kilépsz
És újra akarlak
Tiltás, menekvés meg nem állít
Virrasztva érted dideregnek
Holdfény - karcolta éjszakáim
És kicserepesedett számon lüktet a láz
a hiányod
Szégyenemben
már felkiáltok
S percről percre
Magamat verve , sírva , siratva
és kéregetve várok
Kínlódva hívlak, kutatlak
A vágyam vagy,
Jaj eleven lidércem
Hiába űzlek, hiába takarlak.

Oly távol vagy tőlem
és oly elérhetetlen
mint életem messzi csillagai
Csak a képzelet vetít ki falaim
négyszögére hol szabályosan
s józanul fut a festékcsík
a mennyezet alatt
De lobogó láz jár át ahányszor
képzeletemben hozzád érek ,
vad akarások zúgnak fel bennem!
szelíd és vad ölelések
Szeretném, hogy úgy gondolj rám,
ahogy én is !
ahogy forró számmal kényeztetnélek !

És újra felébred
vágyakozásom teérted
s lebeg fölöttem
mint igéző dallam
egy-szál-hegedűszó
lágy mollban
s kibomlik, mint ruhád
ott elől s vakít
Jaj ! virágszakadásig !
feszülök feléd!
innen messziről....

Imádom azt a napot
Amikor Veled vagyok
Szeretem a percet
Ha érintem tested
Tehetem mindent Neked adni
Semmiből nem kimaradni

Mézét a csókomnak
Nagy kanállal adni
Vágyamat vele kimondani
Szavak helyett szemünk
És ölelésünk beszél
Szerelmet a jövőnek mesél

Ha Tőled csak egy percre is
Elszólít a kötelesség,munka
Hiányod törtet a nyomomban
Csengjen a füledben
Dobogjon a szívedben
A ki nem mondott szó
Az szerelem csókkal írható

Időmet máshol nem pazarlom
Minden percemet Neked adom
Figyelmemet Rád szentelem
A gondolat is Veled legyen
Szerelmet ha keresed
Nálam mindig megleled