Lustán elnyúl dorombolva
A nagy szürke macska
Tigris csíkos bundáját
Meg-megnyalogatja

Teli hasát vakargatja
Sütteti a napon
Ásít közben jóízűen
A kis kerti padon

Puha talpú mancsával
A bajszát pödri éppen
Éles karmát megvillantja
A falábú széken

Jó dolga van a kandúrnak
Semmi gondja nincsen
álmában ő tigrist játszik
A legújabb filmben

Vándorútra hogyha indul
Az apró vad reszket
Sűrű erdő sötét mélyén
Még szörnyeket is kerget

Ám hirtelen felpattan
Egy morcos vakkantásra
Úgy szalad hogy alig éri
A földet a lába

Csak álmában hős nagy vadász
Ez a lusta macska
Ha kutyát lát-hall inába száll
Minden bátorsága

Phöpö, fufú, sihuhu
Mit látott egy kis uhu?
Ásított az alagút,
S az orrából füstöt fújt.

Ahogy felszállott a felhő
Egy gőzmozdony bújt elő.
Hosszú füttyel köszönt egyet,
Hogy megremegtek a zöld hegyek.

Fújtatva jött dübörgéssel
Kattogtak a kerekek,
S a vagonban nevetgélve
Ugráltak a gyerekek.

Acél sínek párosával
Kanyarogtak előtte
Mindenféle sok rakomány
Hosszan elnyúlt mögötte.

Pöfékelt és szuszogott
Ebben a nagy iramban,
Csak tüzelője legyen elég
A mindig éhes kazánban.

Erős ez a derék mozdony
Nem fárad el sohasem,
Ha beér egy állomásra
Egy kicsit csak ott pihen.

Gyorsan szaladt a völgy alján
Vajon miért siet ennyire?
Gondolkodik nagy szemekkel
A kis bagoly csemete.

Időben kell megérkezni
A vasút állomásra
Mert ,ha késik elterelik
Egy mellék vágányra.

Hideg a tél süvít a szél
Reszketnek a verebek
Kék ujjakkal lyukat ásnak
A didergő egerek

Mezei nyúl jól meglapul
Szalma közé ha lehet
Így könnyebben átvészeli
A vicsorgó zord telet

A csiga is házába bújt
Alszik mint a medve
Süni koma a tüskéin
Álmod hanyatt fekve

Egy szikla üreg legmélyén
A mormota is horkol
Tó vizében jéggé dermedt
Zöld béka kuruttyol

A vakond is csak lustálkodik
Nem túrja a földet
Füles bagoly az odvából
Ki-ki könyökölget

Csak a varjú kárörvendez
Puhány ez a banda
Fittyet hány a zord időre
Táncot jár a lába

Hihetetlen mégis igaz
Felszállott egy béka
Karmai közt kapálódzva
Tartotta egy héja

Túl a folyón messze repült
Siklott a szél hátán
Aki látta azt hihette
Hogy egy törpe sárkány

Annyit mozgott kapálódzott
A sárkányos béka
Hogy végül is elejtette
Az a mafla héja

Zuhant pottyant nagy sebesen
Éppen egy kis tóba
Csattant csobbant a víz tükrén
Ez volt ám a móka

Jól végződött ez a kaland
Örült is a béka
Üres hassal messze repült
A mérgelődő héja

Fürkész szemmel kémlelgette
Merre szállt a héja
Többet nem lesz potyautas
Ez a csacska béka

Kicsi egér cini-cin
Szánkázott egy kék frizbin.
Nem vacogott, szomorkodott
Vidáman egy csúszdán siklott
Le a hóba nagy sebesen.
Így mulatott ő a télen!
Nem baj ha fagy, vagy fúj a szél!
Ugrándozik a kis egér.

Óvaintik rokonai reszketve,
Gyere pajtás az oduba izibe!
Az a világ nem nekünk lett teremtve!
A biztos fészek itt van lent az üregbe.

Az intő szóra a kis pajkos nem figyel.
Tovább csúszkál a megtalált frizbivel.
Jó a móka a hidegben....melegít!
Sopánkodás a fagy ellen nem segít.
Fütyörészik egerünk most a kertben,
Csak a nóta...az mi számít e percben!

De...
Felfigyelt a víg egérre a macska.
Vacsorára megfelelne a csacska!
Oda osont sompolyogva csendesen,
Majd nagyot ugrott a vadászunk hirtelen.

De...
Az árnyéka elárulta a bajszost.
Terítékre nem kerülök én biz most!
Fürge ám az apró lábú kis szürke,
Cseles ívvel elszaladt hát előle.
Futott-rohant a legközelebbi lyukba,
Elmaradt igy ez a mai vacsora.

Az esetből okult mindkét állatunk.
Nem árt hogyha óvatosabbak vagyunk!