Miki,Miki,Mikulás,
hóban járó öreg srác.
December 6-a a te napod,
ilyenkor még a nap is felragyog.
Hosszú útról érkezel,
el is fáradsz rendesen.
Szeret téged minden gyerek
Fogadnak is szeretettel.
Jó gyerekeket megjutalmazod,
de a rosszat se bántalmazod.
Van egy társad,ő a krampusz,
virgácsokat osztogat a kis huncut.
Aranyos vagy,és jóságos,
hogy vagy nekünk,az csodálatos.

Hosszú, hosszú távollét után érkezem haza. Alig négyéves kislányom megismer. Szeplős pisze orra, ragyogó kék szeme, gyönyörű kis arca, rám nevet, s mondja: Apa szia. Feledhetetlen szép pillanat.

A nagyapád vagyok,ahogy apa az apukád, én anyukád apja vagyok. Ereinkben azonos magyar vér folyik. Mindennél erősebb kapocs.

Két kis copfod repült, felkaptalak, s kiáltottam tréfás hangosan: Tudod-e ki szeret a világon legjobban? Válaszoltam is magamnak és a világnak nagy boldogan: Én, hát én szeretlek a világon legjobban!

Vártalak téged hosszú éjszakákon
vártalak hosszú hónapokon át
mégsem hittem hogy megérkezel hozzám
csak az ösztönöm súgta meg talán.

azután jött egy hideg őszi éjjel
s te jöttél hirtelen,váratlanul,
mikor megláttalak rögtön úgy éreztem
te vagy a világon a legszebb kisfiú.

Azóta úgy érzem beteljesült sorsom
s ha arcomon simít csöppnyi kis kezed
nincs nálam boldogabb ezen a világon
szeretlek téged, édes gyermekem!