Témák » Szeretet » Debreceni Zoltán: Debreceni Zoltán életéből...
Beküldve: 2020.12.23.
Ennyien olvasták eddig: 218
Debreceni Zoltán életéből...
Debreceni Zoltán életéből...

Árva gyermekként nevelkedtem én fel
Pocsajban a Téglavetőben.
Úgy is hívtak engem a falu árvája.
Éhesen korgó hassal jártam soszor iskolába.

Cipőm lyukas volt a ruhámat télen,
a hideg szél átjárta.
Az öröm és a boldogság elkerült nagyon messzire.
Mert a szegény cigányt még a boldogság sem szereti.

A szüleim elköltöztek tőlem a mennyekbe.
Engem egyedül hagytak itt a szegénységben.

Egy nyári szép napon a szigeten sétáltam
az éhségtől szédülten,
sóskát ettem a vad virágok között.
Akkor tájban a forgó is
néhány hétre Pocsajba költözött.

Szegény árvaként akkor azt kívántam.
De jó lenne ott lenni a piactéren
a zenés mulatságban.
Vágytam a körhintára, színes lóra
és a hajókára.

A cigány szomszédom ismerte jól
a keserű életemet.
Tudta, hogy árva vagyok
a szüleim a Jézuskához költöztek.
Ha tehette megsimogatta,
mindig a bozontos fejemet.

A felesége mosolyogva a házukban hívott.
Egy nagy szelet péki kenyeret azonnal zsírozott.
Csodálkozva néztek rám az apró cigány gyerekek,
hogy milyen jó ízűen eszem a zsíros kenyeret.

A cigány szomszédom nem is oly sokára.
Elvitt Pocsajba a piactérre a zenés mulatságba.
Úgy tekintett rám mint saját gyerekére.
Felültetett többször a színes lóra és a hanókára.

Kaptam tőlük cukorkát,
fagyit és csokit is eleget.
De ami nekem legjobban hiányzott.
Kaptam tőlük szívből jövő sok-sok szeretetet.

Nem is felejtem el soha
azt a gyönyörű délutánt.
Mikor együtt mulatott velem.
A jó szívű kedves cigány család.
Beküldő: Debreceni Zoltán

Nincs adat!

Új hozzászólás
 Error
 Error
Kép újratöltése Error