Idő 
Értékelés 
Értékelés Csendes jelenben,
Jövőre gondolhatok.
Múlt, mit enged meg?
*
Ha élet mezejének a szélére érek,
Akkor csinálhatom a számadást, mit érek.
Ha a végső eredményem csak egy nagy nulla lesz,
Lesz, ki elátkoz és szól: Isten hírével mehetsz?
*
Múlt ajtajának
Kilincse miért rozsdás?
Erővel nyitni?
Vecsés, 2013. január 7. - Kustra Ferenc József
Jövőre gondolhatok.
Múlt, mit enged meg?
*
Ha élet mezejének a szélére érek,
Akkor csinálhatom a számadást, mit érek.
Ha a végső eredményem csak egy nagy nulla lesz,
Lesz, ki elátkoz és szól: Isten hírével mehetsz?
*
Múlt ajtajának
Kilincse miért rozsdás?
Erővel nyitni?
Vecsés, 2013. január 7. - Kustra Ferenc József
Jó volt, voltál… elmentél Iboly,
Szaporáztad, csak… nekem sikoly.
Fülemben van semmi,
Eltűntél… és semmi!
Lelkemben téboly… elmúlt élboly.
Nemrég öleltünk, szemünk egybe…
Nemrég öleltünk, minden este.
Este csönd alakult,
Szeretet szabadult…
Régebben még mi jártunk jegyben…
Vártam, hogy talán még elköszönsz,
De nem, mert mentél… tán’ elköszönsz?
Este álmos lettem,
Hiányoztál nekem.
Álmomban még vártam… nem köszönsz?
Vecsés, 2024. április 23. -Kustra Ferenc József -íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Szaporáztad, csak… nekem sikoly.
Fülemben van semmi,
Eltűntél… és semmi!
Lelkemben téboly… elmúlt élboly.
Nemrég öleltünk, szemünk egybe…
Nemrég öleltünk, minden este.
Este csönd alakult,
Szeretet szabadult…
Régebben még mi jártunk jegyben…
Vártam, hogy talán még elköszönsz,
De nem, mert mentél… tán’ elköszönsz?
Este álmos lettem,
Hiányoztál nekem.
Álmomban még vártam… nem köszönsz?
Vecsés, 2024. április 23. -Kustra Ferenc József -íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Álomvágy vagy vágyálom?
Heves napsütésben látom víztelen leveleket s lelkemben az emlékeket!
Mindezt a nagy Balaton partján, ülve a kispadon, közben bambulok oly’ mohon…
Az emlékekre visszavágyok, de ma erre éppen lehetőséget nem látok…
Ücsörögve nézem a vizet, mini tarajokat látok is igy épp’ eleget.
Hátam mögött csendből: ekkor megszólt a poéta társam: búslakodsz? Pont ezt vártam!
Érzem, hogy vágyálmaid pont erősen úralják lelked, de már itt vagyok veled.
Kibontotta szatyrát, elővette a két lángost, meg üvegnyi házi lekvárját.
Persze kanalat nem hozott, így lekvárt nekem üvegből, ujjaival kikotort.
*
(Kínai, csi-csüe vers. 4×7 szótag, rímképlet: aaxa)
Fellegek közt szél kering,
Nádasoknál víz csiling.
Álmot őriz csendesen,
Balaton, szív titka ring.
*
Még régi szocreálból ismerem, hogy a németek igy ették, tetszett ez nekem.
Otthon én kettévágom, elejét jól meg tejfölözőm, rá sajt és igy legyűrőm…
Otthon ezek után lekvárakció... kanállal szétkenem, nincsen ribillió!
Kellemes egy finomságot kétfélén enni, tudom, hazafi jó, ha igy eszi…
*
(sedoka)
Sajtos tejfölös,
lángos, krumpli és tészta.
Gyerekkor ízét idéz.
Lekvár terül szét,
édes és sós egymásban.
Ez ám huncut uzsonna.
*
Juj, jólesett a lekváros… mi is? Lángos-desszert… zabáltam és járattam eszet’.
Nagyobbak a gondjaim, mint a lekváros desszert, kialszom, ha megérem reggelt!
Ma érzem, reggel már rendesen elkapott a gépszíj, a sors rákontráz… ma csak szijj!
Ha este jót alszok, még jó álmom is lehet, de még nem álmodtam ma eleget…
*
(Tíz szavas)
Alvó szíved csendben ring,
Jóéjt puszim betakar, mint az ing.
Vecsés, 2024. november 1. – Siófok, 2025. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- Gránicz Éva: Írtuk: 2 szerzősnek, alloiostrofikus versformában.
Heves napsütésben látom víztelen leveleket s lelkemben az emlékeket!
Mindezt a nagy Balaton partján, ülve a kispadon, közben bambulok oly’ mohon…
Az emlékekre visszavágyok, de ma erre éppen lehetőséget nem látok…
Ücsörögve nézem a vizet, mini tarajokat látok is igy épp’ eleget.
Hátam mögött csendből: ekkor megszólt a poéta társam: búslakodsz? Pont ezt vártam!
Érzem, hogy vágyálmaid pont erősen úralják lelked, de már itt vagyok veled.
Kibontotta szatyrát, elővette a két lángost, meg üvegnyi házi lekvárját.
Persze kanalat nem hozott, így lekvárt nekem üvegből, ujjaival kikotort.
*
(Kínai, csi-csüe vers. 4×7 szótag, rímképlet: aaxa)
Fellegek közt szél kering,
Nádasoknál víz csiling.
Álmot őriz csendesen,
Balaton, szív titka ring.
*
Még régi szocreálból ismerem, hogy a németek igy ették, tetszett ez nekem.
Otthon én kettévágom, elejét jól meg tejfölözőm, rá sajt és igy legyűrőm…
Otthon ezek után lekvárakció... kanállal szétkenem, nincsen ribillió!
Kellemes egy finomságot kétfélén enni, tudom, hazafi jó, ha igy eszi…
*
(sedoka)
Sajtos tejfölös,
lángos, krumpli és tészta.
Gyerekkor ízét idéz.
Lekvár terül szét,
édes és sós egymásban.
Ez ám huncut uzsonna.
*
Juj, jólesett a lekváros… mi is? Lángos-desszert… zabáltam és járattam eszet’.
Nagyobbak a gondjaim, mint a lekváros desszert, kialszom, ha megérem reggelt!
Ma érzem, reggel már rendesen elkapott a gépszíj, a sors rákontráz… ma csak szijj!
Ha este jót alszok, még jó álmom is lehet, de még nem álmodtam ma eleget…
*
(Tíz szavas)
Alvó szíved csendben ring,
Jóéjt puszim betakar, mint az ing.
Vecsés, 2024. november 1. – Siófok, 2025. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- Gránicz Éva: Írtuk: 2 szerzősnek, alloiostrofikus versformában.
Látjuk a szomszédban: egy háborút és nagyon fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
(Leoninus csokor)
Látjuk a szomszédban: egy háborút és nagyon fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
Ó, Te fekete kos, a szarvad jó markolós, szemedben látszik... vágyódós!
Látom rajtad, hogy Te vagy a valaki, míg a nyolcmilliárd egy nagy senki.
Látszik a láthatatlanságodban, hogy gazda vagy... meg, hogy Harpagon vagy!
*
(10 szavas csokor)
Fekete kos, szemében lángol bosszúvágya,
Szarva alatt a világ szabálya.
*
Olvasóim emlékeztek? Már megírtam kosokat, velük kell víni' harcunkat!
Emlékeztek? Nem frontkatonák, akik megakarnak halni... jobb békében lakni...
Még tartjátok? Mi együtt gyűlöljük háborút, mint örök emberírtó rútságút...
Nem testvérrel kell harcolni soha,
Háborút gyűlöljük, béke: szív joga.
*
Csak halnak a katonák, nem a mieink, de bajban összeérnek a szíveink!
Csak halnak férjek, apák, ezzel elszakítják a családok vezérlő fonalát...
Csak árvulnak a gyerekek, apát hívják és mentegetőznek nekik... örvegyek!
Halnak, kik éltek, szívünk gyötrődik,
Apákat hívják, s válasz nem érkezik.
*
Ezek, csak lőnek, mert az nagyon tudnak! Mutatják, ők a fekete-kos urak!
Mindennap ígérgetik... adják a modern vadászgépeket. Meg tank lövedéket.
Fegyverekkel lövik volt cárok hazáját. Világháború lesz? Azt a nemjóját!
Harc dúl tovább, menő fegyverekkel,
Fekete kos urak lövetnek vadászgéppel.
*
Kosok feketék és pénzt kutatják, a háborún keresnek! Világot kiirtják?
Hiszik, Óperenciás Tengeren túl őket nem éri semmi. Az lehetetlen.
Tudják-e, hogy van nekik mesebeli üveghegy? Odáig bíz' az atom elmegy...
Feketék a kosok, pénzért mindent eltaposnak...
Mesebeli üveghegyig atomfelleget kaphatnak...
*
Lövések, hallottak százai, tankok kigyulladásai! TV-k, ezt mind közvetíti...
Ezeket kell csak nézni! Emberek! Nem kellene háborúnak már véget vetni?
Halnak a katonák, így kihal a lakósság... Ami marad, már nem lesz lakósság!
Lövések, halál... napi módi,
Képernyőn nézzük, emberből... nem marad semmi.
*
Szakértők már mondják, földrészünk irányítói is benne vannak, nem páriák...
Szakértők: háborút csak elbukni lehet! Kosoknak üzenik, bőven, eleget.
Szakértők mondják, már egész környék csúszik a lejtőn... itt már nem lesz: ’emelkedőn’?
Hazug szóval kábítanak, s közben rabolnak,
Arcuk se rezzen, s zsebünkbe nyúlnak.
Vecsés, 2023. aug. 19. – Siófok, 2025. jún. 24. - írtam: leoninusban, a világ, jelen -élő- háborús- történelmi helyzetéről. Végveszély van! A tíz szavasokban Gránicz Éva szerző-, és poéta társam írt!
(Leoninus csokor)
Látjuk a szomszédban: egy háborút és nagyon fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
Ó, Te fekete kos, a szarvad jó markolós, szemedben látszik... vágyódós!
Látom rajtad, hogy Te vagy a valaki, míg a nyolcmilliárd egy nagy senki.
Látszik a láthatatlanságodban, hogy gazda vagy... meg, hogy Harpagon vagy!
*
(10 szavas csokor)
Fekete kos, szemében lángol bosszúvágya,
Szarva alatt a világ szabálya.
*
Olvasóim emlékeztek? Már megírtam kosokat, velük kell víni' harcunkat!
Emlékeztek? Nem frontkatonák, akik megakarnak halni... jobb békében lakni...
Még tartjátok? Mi együtt gyűlöljük háborút, mint örök emberírtó rútságút...
Nem testvérrel kell harcolni soha,
Háborút gyűlöljük, béke: szív joga.
*
Csak halnak a katonák, nem a mieink, de bajban összeérnek a szíveink!
Csak halnak férjek, apák, ezzel elszakítják a családok vezérlő fonalát...
Csak árvulnak a gyerekek, apát hívják és mentegetőznek nekik... örvegyek!
Halnak, kik éltek, szívünk gyötrődik,
Apákat hívják, s válasz nem érkezik.
*
Ezek, csak lőnek, mert az nagyon tudnak! Mutatják, ők a fekete-kos urak!
Mindennap ígérgetik... adják a modern vadászgépeket. Meg tank lövedéket.
Fegyverekkel lövik volt cárok hazáját. Világháború lesz? Azt a nemjóját!
Harc dúl tovább, menő fegyverekkel,
Fekete kos urak lövetnek vadászgéppel.
*
Kosok feketék és pénzt kutatják, a háborún keresnek! Világot kiirtják?
Hiszik, Óperenciás Tengeren túl őket nem éri semmi. Az lehetetlen.
Tudják-e, hogy van nekik mesebeli üveghegy? Odáig bíz' az atom elmegy...
Feketék a kosok, pénzért mindent eltaposnak...
Mesebeli üveghegyig atomfelleget kaphatnak...
*
Lövések, hallottak százai, tankok kigyulladásai! TV-k, ezt mind közvetíti...
Ezeket kell csak nézni! Emberek! Nem kellene háborúnak már véget vetni?
Halnak a katonák, így kihal a lakósság... Ami marad, már nem lesz lakósság!
Lövések, halál... napi módi,
Képernyőn nézzük, emberből... nem marad semmi.
*
Szakértők már mondják, földrészünk irányítói is benne vannak, nem páriák...
Szakértők: háborút csak elbukni lehet! Kosoknak üzenik, bőven, eleget.
Szakértők mondják, már egész környék csúszik a lejtőn... itt már nem lesz: ’emelkedőn’?
Hazug szóval kábítanak, s közben rabolnak,
Arcuk se rezzen, s zsebünkbe nyúlnak.
Vecsés, 2023. aug. 19. – Siófok, 2025. jún. 24. - írtam: leoninusban, a világ, jelen -élő- háborús- történelmi helyzetéről. Végveszély van! A tíz szavasokban Gránicz Éva szerző-, és poéta társam írt!
Hétköznapi pszichológia… + filozófiai meditáció.
A látszat és a tény…
Mint a sötét és fény!
Lehetnek édes testvérek,
De, még szembe is mehetnek…
A látszat, mondhat jót és oly' rosszat,
De ha nem figyelsz, jól elkábíthat!
A tény lehet jó és oly' rossz,
De járhatsz úgy, mint Ikarosz.
Ha jó a hajó, úszik és szárnyal, akár indulhatunk
Nagy vizeken, folyón, és nagy homokhegyen átjuthatunk
Az írásművel, ha, te mérlegre teszed magad
Pellengérre állsz, jaj, ha, mondatod alulmarad.
Az írásművel, ha, te mérlegre teszed magad
Pellengérre állsz, jó, ha ott nem ásod el magad…
Alapból fehér a hó és lehet, hogy fehéres a felhő.
Fehér jégen, fehér a leesett szűz hótakaró kendő…
Ha van egy jó hajónk, akkor már indulás, mehetünk, örülhetünk,
Ringatózva a viharos hullámon, vad szélnek is örülhetünk.
Ha jó az élet, nagyon megérte, hogy mi ide születtünk
Megérte a kínlódás, hosszan felnőttünk, megöregedtünk...
Kéklő, felhőtlen égen repül a boldogság kék madara,
De nem látni, mert egybeolvadnak, mint őzzel az agara.
Ha jó ma a látszat, tegyünk érte, hogy tény legyen,
Tegyünk érte, hogy a kétség tovább úr ne legyen.
A tényt, te vágyod, vagy el is tudod viselni?
Vagy majd az őrületben elkezdesz hisztizni?
Majd, ha már itt az őrület, annak a küszöbén belépsz?
Ez lényeges döntés, mert akkor a látszaton, te túllépsz.
Van bizony, fekete varjú és ott ül a feketerigó
Fekete űrben meg lesben áll az éji, fekete bíró.
De, hogy melyik, melyik, azt megtudni csak, pontos mérleggel lehet,
Itt a látszat nem él, tényt megállapítani méréssel lehet…
Ha látszat, maga a tény,
Mint a sötét és a fény…
Ez egy örök rendelvény…
Ne higgy a látszatnak, az nem vezet sehova,
Ha meg tudsz a tényről... talán, nem oda Buda!
A látszatot az emberek nagyon imádják, akkor van miről morfondírozni,
A tény meg véges, abba a piaci csoportmeditálás bele szokott bukni.
Pedig a látszat nagyon megkeseríti az életet,
Nagy kínt hozhat terád, mert körbe kell járnod a végeket!
Lehet, hogy a látszattal, ha elfogadod, elrontod az életed,
Míg, ha ténynek hiszel, vágányon tartod, éppen kisikló életed!
Ha, tény, hogy fehér ló jön szembe, felugrassz és vágtatsz, mint mesebeli herceg?
Önbecsapás, mert a látszatot éled meg, nem oda születtél, nem vagy herceg.
Ki ezeket szétválasztja és úgy él, ő lehet egy igazi életherceg.
Vecsés, 2015. február 21. – Kustra Ferenc József
A látszat és a tény…
Mint a sötét és fény!
Lehetnek édes testvérek,
De, még szembe is mehetnek…
A látszat, mondhat jót és oly' rosszat,
De ha nem figyelsz, jól elkábíthat!
A tény lehet jó és oly' rossz,
De járhatsz úgy, mint Ikarosz.
Ha jó a hajó, úszik és szárnyal, akár indulhatunk
Nagy vizeken, folyón, és nagy homokhegyen átjuthatunk
Az írásművel, ha, te mérlegre teszed magad
Pellengérre állsz, jaj, ha, mondatod alulmarad.
Az írásművel, ha, te mérlegre teszed magad
Pellengérre állsz, jó, ha ott nem ásod el magad…
Alapból fehér a hó és lehet, hogy fehéres a felhő.
Fehér jégen, fehér a leesett szűz hótakaró kendő…
Ha van egy jó hajónk, akkor már indulás, mehetünk, örülhetünk,
Ringatózva a viharos hullámon, vad szélnek is örülhetünk.
Ha jó az élet, nagyon megérte, hogy mi ide születtünk
Megérte a kínlódás, hosszan felnőttünk, megöregedtünk...
Kéklő, felhőtlen égen repül a boldogság kék madara,
De nem látni, mert egybeolvadnak, mint őzzel az agara.
Ha jó ma a látszat, tegyünk érte, hogy tény legyen,
Tegyünk érte, hogy a kétség tovább úr ne legyen.
A tényt, te vágyod, vagy el is tudod viselni?
Vagy majd az őrületben elkezdesz hisztizni?
Majd, ha már itt az őrület, annak a küszöbén belépsz?
Ez lényeges döntés, mert akkor a látszaton, te túllépsz.
Van bizony, fekete varjú és ott ül a feketerigó
Fekete űrben meg lesben áll az éji, fekete bíró.
De, hogy melyik, melyik, azt megtudni csak, pontos mérleggel lehet,
Itt a látszat nem él, tényt megállapítani méréssel lehet…
Ha látszat, maga a tény,
Mint a sötét és a fény…
Ez egy örök rendelvény…
Ne higgy a látszatnak, az nem vezet sehova,
Ha meg tudsz a tényről... talán, nem oda Buda!
A látszatot az emberek nagyon imádják, akkor van miről morfondírozni,
A tény meg véges, abba a piaci csoportmeditálás bele szokott bukni.
Pedig a látszat nagyon megkeseríti az életet,
Nagy kínt hozhat terád, mert körbe kell járnod a végeket!
Lehet, hogy a látszattal, ha elfogadod, elrontod az életed,
Míg, ha ténynek hiszel, vágányon tartod, éppen kisikló életed!
Ha, tény, hogy fehér ló jön szembe, felugrassz és vágtatsz, mint mesebeli herceg?
Önbecsapás, mert a látszatot éled meg, nem oda születtél, nem vagy herceg.
Ki ezeket szétválasztja és úgy él, ő lehet egy igazi életherceg.
Vecsés, 2015. február 21. – Kustra Ferenc József
