(Bokorrímes csokor!)
Csendes árnyékodat -gondolatban- csókolgatom,
Hogy a lényed, maradjon az én mozdulatlanom.
Szerelmemnek szélvígara nehogy elrepítsen,
Testmelegedet érezhessem, jól és képesen.
Hívlak a számmal és vágylak testtel és a lelkemmel,
Vágyakozok az öledbe, találkozni meleggel.
Gondolatommal átölellek, szerelmes időben,
Foglyomként tartalak, arcomon gördülő könnycseppben.
Hívlak a lelkemmel, hosszan csókolnám a szádat,
Birtokba venném nagy, szerethető világodat!
Rég volt, már nem is emlékszem teljesen rád,
Ha öled melegét jól rám zúdítanád…
(senrjon)
Ó, azért gyere Bertus,
Vágyok utánad, meg azért rád!
Hallgatásod fáj!
Vecsés, 2021. április 31. – Kustra Ferenc József- íródott ’iytop’ poétatársam, „A szerelemnek szele” c. verse átirataként, az engedélyével.
Csendes árnyékodat -gondolatban- csókolgatom,
Hogy a lényed, maradjon az én mozdulatlanom.
Szerelmemnek szélvígara nehogy elrepítsen,
Testmelegedet érezhessem, jól és képesen.
Hívlak a számmal és vágylak testtel és a lelkemmel,
Vágyakozok az öledbe, találkozni meleggel.
Gondolatommal átölellek, szerelmes időben,
Foglyomként tartalak, arcomon gördülő könnycseppben.
Hívlak a lelkemmel, hosszan csókolnám a szádat,
Birtokba venném nagy, szerethető világodat!
Rég volt, már nem is emlékszem teljesen rád,
Ha öled melegét jól rám zúdítanád…
(senrjon)
Ó, azért gyere Bertus,
Vágyok utánad, meg azért rád!
Hallgatásod fáj!
Vecsés, 2021. április 31. – Kustra Ferenc József- íródott ’iytop’ poétatársam, „A szerelemnek szele” c. verse átirataként, az engedélyével.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 28
Délre igyekezz, majd vár az ebéd,
Vehemensen fújom majd gőzt feléd,
Nagy kanállal, nagyon tömném beléd…
Délre itt legyél, majd vár az ebéd,
Szedek akár kétszer, ha te kérnéd,
Várlak, óh gyere már, ha tehetnéd.
*
(Senrjú)
Mesélek neked
A szerelmemről, hosszan.
Leves majd… fogyna?
*
(Senrjon)
Ebéd után kávéznánk,
Sétálnánk, megfognám a kezed…
Nagyot hallgatnánk.
*
(Apeva)
Jó
program
Lehetne…
Jó lelkünkbe,
Behatolhatnánk!
*
Így kezdnénk együtt a szerelmetes jövőt,
Ránk férne már kezdeni egy jól működőt.
Vecsés, 2019. március 29. – Kustra Ferenc József – íródott; a kapcsolat kezdésről, romantikus LIMERIK csokorban.
Vehemensen fújom majd gőzt feléd,
Nagy kanállal, nagyon tömném beléd…
Délre itt legyél, majd vár az ebéd,
Szedek akár kétszer, ha te kérnéd,
Várlak, óh gyere már, ha tehetnéd.
*
(Senrjú)
Mesélek neked
A szerelmemről, hosszan.
Leves majd… fogyna?
*
(Senrjon)
Ebéd után kávéznánk,
Sétálnánk, megfognám a kezed…
Nagyot hallgatnánk.
*
(Apeva)
Jó
program
Lehetne…
Jó lelkünkbe,
Behatolhatnánk!
*
Így kezdnénk együtt a szerelmetes jövőt,
Ránk férne már kezdeni egy jól működőt.
Vecsés, 2019. március 29. – Kustra Ferenc József – íródott; a kapcsolat kezdésről, romantikus LIMERIK csokorban.
Drágám, szívszerelmem, jó Blanka!
Lelkem, emléked fölkavarja.
Izzad tested nyaltam,
Kéjedet úgy faltam.
Benned… élvezetet harapva.
Emlékszem, húztál oda Blanka,
Vágyott engem finom husicska…
Megkaptad adagod,
Hiánya volt bajod.
Hívsz, majd megint ha kell Blanka?
Most is vágyad, hogy álljak mögéd?
Hívj csak, már kerülök is beléd.
Jól beléd hatolnék,
Sokat nem vajúdnék!
Mindent megtennék... nem kell beszéd!
Vecsés, 2019. január 15. - Kustra Ferenc József – íródott; Erotikus LEMERIK csokorban.
Lelkem, emléked fölkavarja.
Izzad tested nyaltam,
Kéjedet úgy faltam.
Benned… élvezetet harapva.
Emlékszem, húztál oda Blanka,
Vágyott engem finom husicska…
Megkaptad adagod,
Hiánya volt bajod.
Hívsz, majd megint ha kell Blanka?
Most is vágyad, hogy álljak mögéd?
Hívj csak, már kerülök is beléd.
Jól beléd hatolnék,
Sokat nem vajúdnék!
Mindent megtennék... nem kell beszéd!
Vecsés, 2019. január 15. - Kustra Ferenc József – íródott; Erotikus LEMERIK csokorban.
Délre igyekezz, majd vár az ebéd,
Vehemensen fújom majd gőzt feléd,
Nagy kanállal, nagyon tömném beléd…
Délre itt legyél, majd vár az ebéd,
Szedek akár kétszer, ha te kérnéd,
Várlak, óh gyere már, ha tehetnéd.
*
(Senrjú)
Mesélek neked
A szerelmemről, hosszan.
Leves majd… fogyna?
*
(Senrjon)
Ebéd után kávéznánk,
Sétálnánk, megfognám a kezed…
Nagyot hallgatnánk.
*
(Apeva)
Jó
program
Lehetne…
Jó lelkünkbe,
Behatolhatnánk!
*
Így kezdnénk együtt a szerelmetes jövőt,
Ránk férne már kezdeni egy jól működőt.
Vecsés, 2019. március 29. – Kustra Ferenc József – íródott; a kapcsolat kezdésről, romantikus Limerik csokorban.
Vehemensen fújom majd gőzt feléd,
Nagy kanállal, nagyon tömném beléd…
Délre itt legyél, majd vár az ebéd,
Szedek akár kétszer, ha te kérnéd,
Várlak, óh gyere már, ha tehetnéd.
*
(Senrjú)
Mesélek neked
A szerelmemről, hosszan.
Leves majd… fogyna?
*
(Senrjon)
Ebéd után kávéznánk,
Sétálnánk, megfognám a kezed…
Nagyot hallgatnánk.
*
(Apeva)
Jó
program
Lehetne…
Jó lelkünkbe,
Behatolhatnánk!
*
Így kezdnénk együtt a szerelmetes jövőt,
Ránk férne már kezdeni egy jól működőt.
Vecsés, 2019. március 29. – Kustra Ferenc József – íródott; a kapcsolat kezdésről, romantikus Limerik csokorban.
Én meg, még szeretlek…
Nyújtózkodik a csönd a fatörzsek között,
Hallgatom… a fűben ülök a fák között…
Nyújtózkodik a csönd a fatörzsek között.
Egyedül, így bizony nagyon magányos a sok napom,
Istenkém, ha itt lennél... Ezt bizony nagyon akarom!
A szerelem csak dúl-fúl a lelkemben, ezt bizony nagyon elfogadom,
Persze az lenne az igazi, hogy itt ülnél velem, ezt is akarom.
Régen volt és csak egyszer, hogy ezt az erdőt együtt jártuk,
Akkor még ketten egyformán a jövőt jól megálmodtuk…
De Te… aztán sajnos, másképpen döntöttél, a fájó-magány mellett,
Énvelem nem is törődtél, pedig egyet értettünk jövő mellett.
(Bapeva tükör)
Jövő?
Merre van?
Lehet tudni?
Azt sem tudhatjuk,
Mit hoz nekünk jövő,
Talán, lesz-e kárpótlás…
Tény, hogy én, tovább szeretlek,
Érted és miattad… epedek!
Sorsot okolom, szétválasztott minket,
Elvett végleg tőlem téged, mesés kincset!
Elvett végleg tőlem téged, mesés kincset!
Sorsot okolom, szétválasztott minket,
Érted és miattad… epedek!
Tény, hogy én, tovább szeretlek,
Talán, lesz-e kárpótlás…
Mit hoz nekünk jövő,
Azt sem tudhatjuk.
Lehet tudni?
Merre van
Jövő?
(Anaforás, 3 sorod-zárttükrös)
Szívszerelmem vagy, akár akarod, akár nem,
Szív fenntartóm vagy még most, így akarod vagy sem…
Szívszerelmem vagy, akár akarod, akár nem.
(Szenrjú)
Kezd már fújni szél,
Magánnyal… hazamegyek.
Még elmélkednék…
Vágyainkat leölik a sors-átkok,
Mert a lapokon írtak olyan mások.
Voltak varázslatosan szép napok,
Ma már ezek, csak elillant álmok.
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Az ősz bizony, nem enged hozzád, a napfényes sorsunkhoz,
Sorsunk fák alá lök, igazodjunk nagy levélhulláshoz…
Az ősz bizony, nem enged hozzád, a napfényes sorsunkhoz.
Vecsés, 2020. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában a szerelemről, kedvesemnek.
Nyújtózkodik a csönd a fatörzsek között,
Hallgatom… a fűben ülök a fák között…
Nyújtózkodik a csönd a fatörzsek között.
Egyedül, így bizony nagyon magányos a sok napom,
Istenkém, ha itt lennél... Ezt bizony nagyon akarom!
A szerelem csak dúl-fúl a lelkemben, ezt bizony nagyon elfogadom,
Persze az lenne az igazi, hogy itt ülnél velem, ezt is akarom.
Régen volt és csak egyszer, hogy ezt az erdőt együtt jártuk,
Akkor még ketten egyformán a jövőt jól megálmodtuk…
De Te… aztán sajnos, másképpen döntöttél, a fájó-magány mellett,
Énvelem nem is törődtél, pedig egyet értettünk jövő mellett.
(Bapeva tükör)
Jövő?
Merre van?
Lehet tudni?
Azt sem tudhatjuk,
Mit hoz nekünk jövő,
Talán, lesz-e kárpótlás…
Tény, hogy én, tovább szeretlek,
Érted és miattad… epedek!
Sorsot okolom, szétválasztott minket,
Elvett végleg tőlem téged, mesés kincset!
Elvett végleg tőlem téged, mesés kincset!
Sorsot okolom, szétválasztott minket,
Érted és miattad… epedek!
Tény, hogy én, tovább szeretlek,
Talán, lesz-e kárpótlás…
Mit hoz nekünk jövő,
Azt sem tudhatjuk.
Lehet tudni?
Merre van
Jövő?
(Anaforás, 3 sorod-zárttükrös)
Szívszerelmem vagy, akár akarod, akár nem,
Szív fenntartóm vagy még most, így akarod vagy sem…
Szívszerelmem vagy, akár akarod, akár nem.
(Szenrjú)
Kezd már fújni szél,
Magánnyal… hazamegyek.
Még elmélkednék…
Vágyainkat leölik a sors-átkok,
Mert a lapokon írtak olyan mások.
Voltak varázslatosan szép napok,
Ma már ezek, csak elillant álmok.
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Az ősz bizony, nem enged hozzád, a napfényes sorsunkhoz,
Sorsunk fák alá lök, igazodjunk nagy levélhulláshoz…
Az ősz bizony, nem enged hozzád, a napfényes sorsunkhoz.
Vecsés, 2020. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában a szerelemről, kedvesemnek.