Szófelhő » Leány
« Első oldal
1
...
of
16
Idő    Értékelés
Part1

Mi is az a szerelem, mit oly régóta keresek. vajon megtalálom valaha, vagy síromba viszem e rejtelmet? Sok leánynak mondtam már hogy szeretlek, de az őszinte érzést még mindig keresem. Vajon van e hozzáfogható dolog, mi úgy megragad, vagy sosem jövök rá arra, milyen lehet valójában. A magyar leányok gyönyörűek, nincsenek hasonlók a vilagon, de ezt az érzést, vajon lesz akiből kiváltom? Nemtudom hol, és hogyan keressem, valaki magyarázza el, mi is az a szerelem!
Beküldő: Blank Camor
Búsan ballagok a Hajdúbagosi legelő közepén.
Szememet tele fúja homokkal a nyári szél.
Nyári szél ha egy picit is szeretnél.
A kedvesemet fújnád elém.

Az én kedvesem szép sudár leány.
Olyan szép mint a réten a legszebb virág.
Szépen járja,hogyha táncol.
A két szeme mikor rám néz,
a boldogságtól szinte lángol.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Szomorú,keserű bánat szállt
egy költő szívére.
Éppen úgy mint ahogy a szél,
a vad zivatart sodorja az égre.

Miért kellett a ráknak világra jönni?
Fájdalmas halállal
gyerekeket,szerelmeket,
szülőket az elmúlásba vinni?
Több szíveket szomorúvá,keserűvé tenni?

Valamikor a költő szemében
az öröm úgy ragyogott,
mint az égen a napsugár.
Szerette a zöldellő réteket,
övé volt az egész erdő és határ.

Boldogan öleli szerelmét,
a gyönyörű zöld szemű leányt.
Szíve közben belülről sír,
keservesen zokog.
Még az eső is sajnálja siratja,
az arcukra csendesen rácsorog..
Beküldő: Debreceni Zoltán
Oly szép csodálatos látvány,
E két szép szemed látván.
Eljöttem ide szerelmem,
Hogy megkérjem a kezedet.
Remélem igent mondasz,
És együtt élünk majd.
Ó szeretlek tiszta szívböl,
Ezt mindörökké halld.

Most itt álok elötted,
s két szemedbe nézek.
Nem tudom hogy mit fogsz dönteni,
De azt szívböl tedd, úgy lesz örömem.
Én megteszek mindent hogy,
Boldog légy mindenkor,
Szerelmünk zálogaként,
Édes álmainkért.

Oly szép csodálatos nap ez,
Elmondhatom érzésemet.
Köszönöm neked Istenem,
Hogy megteremtetted,
Ezt a gyönyörü leányt,
Ki itt áll elöttem,
Kit szeretnék feleségül venni,
És gondját viselni.
Beküldő: kelemen gergö
Szálltam az ismeretlenben
kerestelek,kerestem arcod ívét
leány alakod ifjú báját,hangod finom
rezdülését,de te már nem voltál sehol.
Találtam egy csokor szegfűt,
fehéret,sárgát egyszerű papírban
becsomagolva.
Láttam a régen hordott ruháidat
kicsit megnyugodtam és megsimogattam őket .
Itt vagy ismét ,láttam a fényképed
ismeretlen nőkkel voltál együtt-kiabáltam
Hívtalak,de elmondták hagyjalak mert te már mással
élsz ismét boldog vagy és szerelmesnek látnak.
Megtudtam hogy gyermeket vársz, és már vasalod
a kis jövevény ingeit,pontosan egymásra
hajtva a ruhák részeit,foltos volt némelyik
rejtegetted is előlem.
Majd megtaláltam az irataidat,kis fecniket,
semmit sem értettem.
s ahogyan haladtam a nemlét hálójában
verekednem kellett,hogy élhessek,
ekkor már nem számított veszítek e.
Amikor már azt gondoltam sosem látlak
érezlek többé,gyengéden befűzted vékony ujjaid
az enyéim közé,illettek egymáshoz mint
amikor igazán szerettél.
Látod? Mit tehetnék?Itt vagy velem, s bennem.
Betöltöd életem
minden apró pillanatát.
Velem vagy nappal,s velem vagy éjjel
amikor egymagam fekszem és álmodom.
Beküldő: Korponai István
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák