Szófelhő » Látlak
« Első oldal
1
...
of
7
Idő    Értékelés
Szemeim levetkőztetnek
ha látlak
s levetem rólad minden ruhádat
szőke hajad összeborzolom
gyönyörű meztelenséged
hajlatait
képzeletemben mindenütt
csókolom
csókolom az arcodat
a szádat
melltartód levéve
édes melleidet
imádom
bimbóidat száz csókkal
csókolom
s lefelé haladva a köldöködet
hasad feszes
forróságát
centinként
csókolom
míg elérem
ábrándos öled
lüktető
szőke háromszöged ahonnan
a te lázas asszonyi illatodat
iszom,
ahol nyelvemen
a számon érzem ízeidet
a te buja és forró
édes sós nedveidet
amikre vágyom
ahol száz és száz
csókommal haraplak csókollak
ahol férfias alázatommal
a te szeretkező
vágyadra
várok
Beküldő: Sz.István Bálint
Istennő vagy
azon a képen
nekem
a föld felett lebegsz
a lázas vágyak kergetik a vért
vastag verőereimben
ahogy látlak
ahogy képzeletemben szeretkezek
veled
ahogy kérlelek
tedd szét a lábad hogy vadul csókoljam
édes öled
s felfelé haladva
ágyékodat
melleidet
a szádat
míg kezemmel, kitárt forró tenyeremmel
markolom
nedves bársonyos mohádat
édes szemérmes ajkaidat
amiket forró ujjaimmal
izgatok
ahová nemcsak
csókjaim
vágynak
ahová bejutni vágyik
kezedben kinyiló kemény zsarátnokom
Nem tudsz eltagadni
árnyékként követlek
megvert megáldott képzeletemmel
mely őrzi a csodákat
lábad ívét
csípőd hajlatát
a vállad
s hiába tagadsz meg, s hiába szorítod
vékony vonallá
a szádat
bőrödön átütnek
rám a vágyak
s várva téged visszavárlak
és éjszakáimon
visszatérsz te kínommá
vágyammá felépítve

ÉBENFA ÉS MÁRVÁNY

s újra látlak
látom a csodákat
zuhog az igézet kitakart
testemmel
virrasztok érted
kitakart
idegekkel
nincsen előled menedékem
szavak
mondod szavak
de nem érted meg ha hallgatok
és nincs hitem a hallgatás erejében

az ősanyag vagy bennem
a paráznaság
égető hiánya
titok vagy
kőteher
kárhozat
nem vagy itt
s én szüntelen
vágyódom utánad
Beküldő: Sz.Vili
Mulassunk ma
szép asszonyom !
fogynak az évek
szól a zene
s igaz az ének
nem vagyok én már
az aki voltam
az
sincs már sehol
akit tenyeremen hordtam
de
képzeletemben
te vagy
akit újra látlak
akinek újra
látom képzeletemmel
bozontos
illatos kertjét
a csodákat
akit újra
kérlelhetek
hogy hívj ! várj !
fogadj be
hogy ölelj át végre
hogy szép
szád vad csókokat
csókoljon rám végre
s én vad csókokat
tegyek
gyönyörű
öledre
hogy tedd szét
tárd szét nekem
magad
s a lábad
s hogy
vesd le magadról
minden ruhádat
s úgy ölelj meztelen
ahogy senkit
és szeress
engem
ahogy nem szeret senki
s ringatózz rajtam
előre, hátra dőlve
újra
és ha elönt a feloldozás
az én kéjem, az én lázam
járjon át
s engem a te forróságod
újra és újra
amíg
felujjongsz , jajongsz vagy
felkiáltasz
amíg
szédült csókjaimmal lezárom
ziháló édes szádat
Beküldő: Sz.Vili
Az én képzeletem
a megvert, megáldott
visszatér hozzád
minden átvirrasztott
éjszakámon
Minden képzelt ölelésben
téged látlak
téged csókollak
a te melled bimbóit
tartom a számban
markolom
tenyeremben a te
dús öledet
és a te lélegzeteddel
zihálok
téged ölellek minden
képzelt
asszonyomban
akiket szerettem
mert te vagy
aki beleégetted magad
az ereimbe
a te édes széttett combjaidra
vágyom
hogy széttárt forróságukba
elvesszek
és semmi se maradjon
ezen a világon
csak te
örökkön
örökké
s kezdhetünk mindent
mindennap
újra
ezért
nem félek a haláltól sem
ki tudja
lehet
mégis van
még egy esély
mégis van
egy másik élet
térj vissza hozzám
ölelj át
szeress!
kinyújtott kezemmel
könyörgöm érted
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák