Sorsom, születéskor kirótta rám a végítéleti bíróság által, <br>Hogy éltemet a végzet, omló gödrében kell leélnem, mindazonáltal <br>Bár éltem hosszan igaz és bűntelen rabként, senki vagyok ezen-által... <br> <br>Nem akartam én meghalni, de a végítélet bíróság kivégzett, <br>Persze azt nem értem, hogy mi okból van, hogy magának engem kinézett <br>A sorsom végtelenül kegyetlen, de a konkrét haláltól megvédett. <br> <br>Könnyező szemmel gödröm omló falára merengek <br>Közbe ez nem jó, de messzeségbe nem révedhetek... <br>Közelg' azonban idő, történelem része leszek! <br> <br>(Septolet) <br>Kínszenvedés, <br>Ideálkeresés, <br>Cselvetés, <br>Összeszedelőzködés? <br> <br>Miért volt, ami eltolt, <br>Mezőségem nem volt... <br>Létem... csak holt? <br> <br>Vecsés, 2020. február 2. – Kustra Ferenc József <br>

Nézem, látom, hogy a legtöbb ember margón éli életét. <br>Kik meg bent szép sorokat írják, ott rögzítik a kilétét. <br>Itt még az a tintapaca sem középre csebben, <br>Így igazi lét az első oldalon elcsebben... <br> <br>Margóra írni sok jegyzetet, nem igen lehet, <br>Bent, sorok között rejtik a tudáselemeket! <br>Milyen élet az, amit a lecseppent paca is beborít? <br>Kis széljegyzetet, így már az olvasás, kissé sem háborít... <br> <br>Vecsés, 2013. május 8. - Kustra Ferenc József <br>

Szerelmed kívánom, Laura! <br>Vége enyém lehetnél már… na! <br>Szerelmet kívánok, <br>Csak tiedre vágyok! <br>Lelkemnek nagyon kell már, biz’ a. <br> <br>Hiányod marja sérült lelkem, <br>Hogy igy maradunk, azt már félem… <br>Óvó ölelésed, <br>Lelki véleményed! <br>Értelme közös létnek? Félem… <br> <br>Van végzet óvó ölelésben, <br>Ha elmarad, bárcsak… lélekben… <br>Lélekben minden van, <br>Benne lötyög mi van. <br>Szerelmed Laura… lelkemben...! <br> <br>Vecsés, 2023. június 27. –-Kustra Ferenc József- íródott: Romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Napfényben van szívem, ó, Ida! <br>Napfényben van a szívem fala! <br>Napfény… vágylak, Ida, <br>Napfény… gyere Ida. <br>Napfényben van hiányom… Ida! <br> <br>Te már lemondtál rólam Ida! <br>Te már közömbös vagy, ó, Ida! <br>Te már nem vágysz reám, <br>Te már nem nézel rám. <br>Te már végleg elmentél, Ida... <br> <br>Érzés irántad, szívben Ida! <br>Érzés benned, felém… a nulla. <br>Érzés így elveszett, <br>Érzés így kiveszett. <br>Érzés-reménytelenség... bulla. <br> <br>Vecsés, 2021. március 21. – Kustra Ferenc József- íródott; anaforás, romantikus búcsúzás LIMERIK csokorban. <br>

Keresem az utamat, <br>Hogy befolyásoljam a múltamat? <br>Keresem az átjárót, <br>Hogy megleljem a nagy Eldorádót… <br> <br>Hol lelem az utamat, <br>Hogy befolyásoljam a múltamat? <br>Hol lelem az átjárót, <br>Hogy találom meg az Eldorádót? <br> <br>Vecsés, 2002. szeptember 20. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>