Szófelhő » Alig
« Első oldal
1
...
of
13
Idő    Értékelés
Joie De Vivre Chopin

Egy ló
fehér csikkal a homlokán
száguld feléd
a hangokon

és én is
aki teérted ágaskodom
vágtatok
szügyig a vízbe
lehet pocsolya
lehet tenger
csak a tekinteted
keresem

felemelt fejjel
büszkén
sugárzó tekintetemmel
szemeid tüzét
keresem

a kék szitakötőket
hogy repüljenek
hozzám
szerelmesen
vagy csak vágyakozva

kezemben
lázrózsáimmal
várlak
felöltözve
talpig vágyban
s álmodozva

kitakart
forró lüktető
vágyamat
viszem neked

csodáid előtt
örökkön örökké
térdrehullva
mint a ló Chopen
hangjain
fehér csikkal a homlokon

teérted vágtatok
mindhalálig
szelíd s vad lóként
teérted ágaskodom
mindhalálig

térdrehullva
karjaid s tested gyönyörű
ölelő igájába vonva
a forróságtól dideregve
a forróságodtól vágyakozva
Beküldő: Sz.István Bálint
Már megindultam haza,
de szembe jött egy hózivatar.
Mozdulni is alig tudtam,
lassan már majd megfagytam.

Csontjaimig hatolt a csikorgó hideg,
de csodák csodájára,
felém csattogott egy szekér,
mely kihalt volt és rideg.

Adtak nekem meleg takarót,
mert már elég nagy volt az úton a hótakaró.
Lábujjaim lassan lefagytak,
mert nem volt más a lábamon,
csak egy lyukas bakancs.

Hála égnek, haza értem,
rögtön berontottam,
s a kádra a vizet, rányitottam.
Hideg hátam, hasam, s hosszú lábam,
hajnalig heverésztek a gőzölgő kádban.
Ezennel megfogadtam: mától nem megyek mulatni a bálba.
Beküldő: Blank Camor
Télikertben
mellettem kiterített vadkan bőre
karma matt tompa már nem éles
levedlett szőrcsomók szanaszéjjel
testéből elillant a kilőtt lélek
így múlik el a világ dicsősége
itt fekszik szánalmasan
kiterítve száraz bőrrel szelíden
tovább már dúvadként sem vadul
kiszolgáltatott prédává lapult
fekszik haszontalan porfogóként
nyiroktalanul

de kint a hajnali nyirok az úr
pókhálókon gyöngysort mintáz
faágakra aggat árnyakat színeket
szemfényvesztő nyár végi intarziát

rejtve van a lopakodó
ősz a haragos zöldben
tölgyfák vigyázzák a határt félkörben
ásító szájként nyílik a búzavirágszirom
s mindent ural a nyirok a nyirok a nyirok

levélálca mögé bújt madarak hangszála
kettémetszve torkukban megalvadt az ének
kerítésoszlopon kereszt
és csurgatott vér festéke
előtte kőtojás benne kőmagzat szorong
csőrével héjat nem repeszt
abortált bezápult élete

a fának támasztott fakó székben
nedves nyitott Ikerkönyv rajta bagoly
helyett mintha maga az ördög volna
fekete kóbor macska ül
alig mozog benne
a teremtőtől kölcsönzött lélek
fázik vedlik csapzott éhes
szőrén az erdő nyála csillog
hidegen a nyirok a nyirok a nyirok

és mint fúvócsőből
kilőtt mérgezett nyílvessző
átfut rajtam egy végzetes gondolat
mi lesz ha nem jön el értem a holnap
ha a halál az életből kilakoltat
s a kuvik torkában megalvadt ének
felenged és kioldódik bennem a méreg
nyálkás hűvös nyirok vesz majd körbe
s mint kőmagzatot kőtojása őriz
feltámadásig feltörhetetlen börtönében
a küszöbön az ördög
kóbor macskája lesz a porkoláb
csörgeti majd kulcscsomóját
börtönfolyosómon cellámtól cellámig
dorombolva botorkál púposan sántán
mímelve kenyéradógazdáját a sátánt
a keresztre vér festéke fröccsen majd
a zaj elmenekül csöndben is csönd lesz
csak a porlepedő ropog majd alattam
finom por lesz rajtam majdan a paplan
s miután kiürül belőlem a nyirok
olyan leszek mint ez a vadkan
fekszem haszontalan porfogóként
pókhálóktól körülvéve nyiroktalanul
kiterített száraz bőrrel
mint akit nem a halál
mint akit az élet ölt meg
Beküldő: Szűcs János
Szinte hallom a hangod mit beszél,
pedig csak az erdőben a lágy szellő zenél.
A nyárfásban sokat jártam itt veled,
azért ide csal hozzám a képzelet.

Alig várom,hogy megérintsen a két kezem,
és magadhoz ölelj kedvesem.
Olyan gyorsan dobog a szívem,ha rád gondolok.
Behunyom a szemem,
és nem tudom.
Hogy ébren vagyok e,
vagy csak Hajdúbagoson rólad álmodok!?
Beküldő: Debreceni Zoltán
Böbe egy szál törölközőbe tekerte pucér testét úgy jött be a fürdőszobába.
Én a kádban a habok között pancsoltam.
Rám pillantott elmosolyodott és a mosdóhoz lépett.
Az ablakon beszűrődő huncut napsugarak a mellén cikáztak.
Mellén ragadt a szemem,tetszett neki,hogy nézem a tükörbál rám-rám pillantott.
Észrevétlenül mögéje léptem.
A meleg víztől felmelegedett kezemet észrevétlenül a törölközője alá csúsztattam a teste szinte sütötte a kezem.
Böbe széttárta a karját mint aki repülni készül. A törölköző magától hullott le róla, felfedve a világnak apró kis titkokat.

Éreztem a szívének minden dobbanását. Egyre sűrűben kezdte szendi a levegőt.
Ahogy a kezeim a mellére fonódtak.
A melleit óvatosan masszíroztam,olykor két ujjam közzé csíptem egyre keményedő mellbimbóját.
A szám a nyakát kereste,először csak óvatosan csókoltam, majd enyhén bele-bele haraptam a nyakába.
A két test remegett az izgalomtól.

Gyengéden de határozottan magam felé fordítottam Böbét.
Ahogy egymás szemébe néztünk elárulta,hogy mind a ketten ugyan azt a pillanatot várjuk.
A gyengéd csókokat erősebb és erőszakosabbak követték.
Szívtuk és haraptuk egymást. Az ajkaink már közösültek.
A fürdőszoba a szőnyeg alig várta,hogy ráfeküdjünk.

Az egyenletes lüktetés belepte a fürdőszobát.
Repkedtek az angyalok. Böbe az élvezéstől ájultan nézet rám. Sírt a gyönyörtől.
Lassan csillapodtak le az utó remegések pajkosan osontak át testünkön,mintha csak pont arra jártak volna.
Kezeink egymásba fonódva pihentek az elfáradt testünk mellett.
Lassan felültem és egy puszit adtam Böbe mellbimbójára.
Mielőtt felálltam volna a verejtéktől fénylő szőnyegről. Gyengéden végig simítottam Böbe punciját felállás közben.
Majd jó meleg zuhanyzás után bementünk aludni.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák