Versek
Témakörök szerint
Szerelem (344)
A nap verse
Lassan szeretnék
Lassan szeretnék megöregedni,
ahogy a felhő a fák felett
halad el, szinte nem is látni,
hogy megy, csak azt, hogy ott lebeg.


Feslett ruháját szétterítve
az égen, álmosan integet,
olyan fehéres- halványszürkén,
amilyen most az én fejem.


Lassan szeretnék megöregedni,
hogy sokáig legyek köztetek,
látni, érezni: milyen érzés,
ahogy nőnek a gyermekek.


Kopott szívemben annyi érzés,
amely átjárja mindenem,
s hozzátok száll. Szinte hallhatjátok,
ahogy boldogan megremeg.


Mint a nyárfa, mely meg-megzizzen,
ahogy a széltől megremeg,
én is épp olyan remegve várom,
hogy ott legyek végre köztetek.


S ha majd az éjjel hideg csókja
fáradt szememet zárja le,
hadd mondhassam, hogy boldog voltam,
amíg itt voltam köztetek.
Legújabb versek
« Első oldal
1
...
of
176
Tetten értél a rózsakertben,
szemeid tükrében vesztegeltem,
rózsáid illata már az enyém.
Történeted része lettem, ha
olvasod pár sorom.

Ajkadon csillanó bet?im nyelveden
ékeskedik, tündökl? szemeidben
reménykedik, rózsáid miatt jöttem,
kertészkedem…

Egy eltévedt szerelmes levél
id?zik ajkadon, b?nösök
vagyunk mind, tudom.
Ajkadra csókolom vágyakozásom
bet?it.

Csókjaidra várva rózsaszirmokon,
elrévedek némely szavadon,
ajkadon a legszebb szó:
Szeretlek… nagyon.
Beküldő: Kónya Mihály
Olvasták: 22
Az egyik legjobb kollégám volt…

Petike! Elmentél feltűnötlenül
És itt hagytál minket, felelőtlenül.
Még nem hiszem el, hogy elmentél, nem vagy…
Mi mind fájdalmasan kiáltunk, hol vagy!

Holnap lesz a temetésed, fájdalom!
Elmentél, Te jó barát… igen fájlalom.
Tudom, jó férj voltál és jó családapa,
Jó kolléga, mindenkinek a támasza.

Rád mindenki számíthatott, csak segítettél,
Józan, teljes és önzetlen életet éltél.
Fájó búcsú szavai hagyják el ajkamat,
Az emléked megőrizzük és a fájdalmat.

Vecsés, 2002. november 10. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 8
Ő volt nekem, Dobay Joci bácsi.
Szívesen mondtam volna, hogy; ácsi!
Nyolcvanegy volt, eljárt már az idő…
Az én szívemben örök emlék ő.

Olyan volt, kit mindenki szeretett,
Sugárzott belőle a szeretet.
Ember volt ő végig nagybetűvel.
Vele beszéltem úgy: mint EMBERREL.

Megtisztelt az élet, hogy ismertem,
Hogy a tanítómnak nevezhetem.
Apám mellett a második ember,
Ki formált engem, hogy legyek ember.

Tegnap utolsó útja... kísértem,
Az utat jártam, könnyemet nyeltem.
Csak arrafelé ment a tanítóm,
Visszaúton meg csak én, szorongón.

Elment a tanítóm, csak itt hagyott!
Lám az élet mellettünk elfutott…
Én most imádsággal kérem, Isten
Hosszú utadon végig segítsen.

Elment a tanítóm…

Vecsés, 2001. május 19. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 17
Elmentél? Nem is voltál soha. Nem vagy?
Nélküled üresen csikorog az agy.
Hiányzol, mint kerékagynak a zsír,
Nélküled csikorgok, rólad semmi hír.

Itt az idő! Véglegesen felmérem,
Hogy nélküled mit sem ér az életem.
Föladom, a határidő december
Harmincegy és onnan nem vagyok ember.

Nem vagy. Nélküled az élet mit sem ér.
Nélküled az életem csak folt, de fehér.
Nélküled nem lehet feltérképezni se,
Mert üres, mint a szegények köcsögje.

Hát igen, nélküled idejutottam,
Eddig öklömmel semmibe sújtottam.
Most már látom eddig öklöm sem volt,
Most már látom, életem hamvában holt.

Én szólítanálak: Kedves Szerencsém!
Te! Hogy tegyem? Sohse voltál enyém.
Ez van… Búcsúzzunk el ismeretlenül,
Megyek tovább kielégületlenül.

Budapest, 2000. október 8. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 10
Elmeséli a poéta…

Nekiindul az én cerkám, a tartalmas szavaknak,
Így adok értelmet, a felbuzduló gondolatnak…
Lesznek majd rímek is, felcsapnak, mint pocsolya az út szélén,
Bennük nem fog szunnyadni a szó, majd vigyázok a sor végén…

Nem fogja uralni versem... az ürességet mutató aszály,
Hogy Ti is jól szórakozzatok, nekem, nektek írni… így muszáj.
A tarka virágos rétből nem vehetem el csak az egy kéket!
Ha már írok, ekkor meg kell jeleníteni a mindenséget.

Szeretném az ízlelő bimbótokat kinyitni,
Közben meg nézem a tél, mit tesz... hogy van odaki…
Fejemben a gondolat, csordogál, mint búvópatak,
Ha olvastok, remélem, nem kiabáltok, hogy attak!

Gondolataim sorjáznak elő, mint halk fuvallat,
Fura szépségük van a papíron, a tollam alatt!
Saját gondolatom nem zavar, így ezért osztom meg veletek,
Estefelé, nap sugárzása enyhül... olvasóim legyetek.

Van itt egy-két, illanó gondolat, de elkaptam és leírtam,
Ezek már belülről nem gyötörnek, én ide legott beírtam.
Kettesben vagyok a tollal és a papírral, ők nekem egyek,
Pihenésképpen, felállok, sétálok udvarban... egy kört megyek.

Megosztottam én veletek gondolatokat,
Most már elhallgatok! Várom az újabbakat...

Vecsés, 2014. november 7. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 10
Tavaszodik…

(3 soros-zárttükrös duó!)
Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon,
Felpróbálok ébredni konokon… ezen hajnalon…
Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon.

Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén,
Feszegetem, végre kilátok a szempillák résén…
Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén.
*
(Bokorrímes duó)
Látom a szemközt távoli hegy takarja kissé, sárgás sminket,
Látom még följebb, hogy az ég kékje, szinte tenger-azúr lehet…
Látom, hogy egészen fönt, gőz-fehérek sok, kis bárányfelhők,
Latom, hogy szél sem fúj, de akkor mitől előre lendülők?

Megyek az udvarra, hogy már végtére ébredjek,
Megyek az udvari homokozóba, hogy keljek…
Megyen a szabadba, hogy már végre lélegezzek,
Megyek a homokba, de mezítláb nem süllyedek.
*
(Leoninus)
Az udvarban jól elvagyok, Balatoni szirének hangját… hallgatok.
Az udvarban, már kint vagyok, de ébredést hiányosan tapasztalok.
Az udvarban, szirénhang bizony kevéske… mert a Balaton jó messze…

Az udvarból látom szemközti hegyecske átfesti sárgát, mintha festő lenne…
Az udvarból már látom ég kékje nem is azúr, a kékség színe is már lazul?
Az udvarból látom, máshol is színek ilyenek… És később, ha sétálni megyek?

Vecsés, 2023. március 24. – Kustra Ferenc József – íródott; anaforás, alloiostrofikus versformában a tavaszi ébredésről…
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 6
Nap hiába süt.
Fagyos szél nyargal bőszen.
Didergős a lét!
Fák hódolnak előtte,
Vad rejtőzik előle.

Ág roppan vén fán,
Agg kora rugalmatlan.
Diadal csorbult.
Zsenge hajtás leng csupán,
Ritmusban a lég szárnyán.

Égen felhő száll,
Éppen hűs könnye loccsan.
Dermesztő idő.
Kis virágok cserjésben,
Meglapulnak védetten.

Dunatőkés, 2024. március 12. -Ostrozánsky Gellért- íródott: tanka trió formátumban.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 6
Rongyos felhők úsznak,
Enyhe szél fákat cirógat.
A nap kacsingató.

Víz tükrén lágy fodrot
Hajt, röppent tollat simogat.
Idő libegve száll.

Tágas rétnek szélén
Zizegő, nádas-kar suttog.
Lápos földet szárít.

Finoman hajt lepkét,
Pihéket fák fölé emel.
Bársonyos fuvallat.

Tájt ringatón ölel,
Hűsen, csaknem szerelmesen?
Szépen bán erővel!

Érzéki balett tánc,
Kecses mozdulat mindenütt.
Este takarodó!

Dunatőkés, 2024. március 14. -Ostrozánsky gellért- íródott: HIAQ csokorban.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 5
Minél többet tud...
Mindent még nem tanult meg!
Tény-felismerés!
Ki szívében jó diák,
Laposodnak a hibák.

Dunatőkés, 2024.március 10. -Ostrozánsky Gellért- íródott: senrjonix formátumban.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 5
A nyelvben kutat
Szavak közt, - vájt gondolat.
Elme friss marad!
Holtig tanul a jó pap,
Esze ettől jól harap.

Dunatőkés, 2024. március 9. -Ostrozánsky Gellért - íródott: senrjonix formátumban.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 5
Költöző madár,
Nem téved el sohasem.
Iránytű-biztos!
Bölcs, természettudós lény,
Nem hencegő, mily szerény.

Dunatőkés, 2024. március 8. -Ostrozánsky Gellért - íródott: senrjonix formátumban.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 5
Élénk zöld határ,
Agg nyárfák oltalma hű.
Vadat óv, ölel.

Dús növény zsenge,
Kalászt rejt a friss hajtás.
Bőséget osztó.

Üde szél csak leng,
Távol hullámzó hő száll.
Békés ringatás!

Bogár nem pihen,
Lazán libben fény felé.
Zümmögő ima.

Árnyékban illat
Hömpölyög, időfüggő.
Csendes szieszta.

Dunatőkés, 2024. március 17. -Ostrozásky Gellért- íródott: haiku csokorban.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 4
Ölyv tárt szánnyal száll,
Köröz lég áramlatán.
Erőt spórol. Jól!
Élelmet fürkész réten,
Előrelátó éppen.

Mozdulatlan szárny,
Lentről nem oly kirívó.
Türelem-szaki!
A tág határ nem sivár,
Vadász alkalomra vár.


Dunatőkés, 2024. március 18. -Ostrozánsky Gellért- íródott: senrjonix duo formátumban.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 4
Esti harangszó,
Utolsó szívdobbanás.
Lélek-út mennybe!
Könnyet ontó alkonyat,
Duplázza a fájdalmat!

Derékba tört fák
Között, sors-ok viadal.
Lesúlytó emlék!
Augusztus hava jég,
Létet pecsételt az ég!

Hirtelen rendelt
Behívó, idő-stopp jött.
Halaszthatatlan!
A halálos biztonság,
Egy örökkévalóság!


Dunatőkés, 2024. február 27. íródott: senrjonix trióban, Juhos Ferenc "A derékba tört fák között" c.könyvének előszava nyomán, melyet édesanyja emlékének ajánlott.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 16
Csillám kavalkád
Színek , aranyba hajlók.
Nyári sirató!

Zsugorodott nap
Deres , levél-hullató.
Már vénasszonyos.

Sárba ragadt fa,
Könnyes levele csöppen.
Zúzmarás köpeny.

Dunatőkés, 2024. február 24.-Ostrozánsky Gellért- íródott: haiku trióban.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 6
Riadtan ébredtem.
A közelben acélmonstrum lánctalpa dübörgött.
Huh, szerencsére!
Szomszédos telken serényen csak a munka pörgött.
Megnyugodtam?
Szívemben a félelem visszhangja tovább zörgött.

Érinthetetlenek!
Csak mézes hasznot láttok, számlátok milyen tömött?
Ti hiszitek még?!
Hatás nem érint, csak dolgos nyomorult ördögöt?
Ostobán gőgteltek!
Milliárdok átkoznak, hozzátok az üstököt!

Dől a dominó.
Pusztítás effektus éppen szétterül a földön.
Pukkan a ballon,
Már nem látni át a sűrűsödött, füstös ködön.
Bábúk még ugrálnak,
Nem élnek, már keselyűk lakmároznak a dögön!

Dunatőkés, 2024. március 17. -Ostrozánsky Gellért - íródott: félrím formátumban.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 6
Aggastyán a nyelvünk, korban érett bástya,
Alig akad néki, tán csak egy-két bátyja.
Kárpátok ölelik, szűzanya oltalma,
Itt a földön ez lett népünknek otthona.

Vitézek szelleme őrzi a mi szívünk,
Szabadság-békéért küzdeni nem félünk!
Hősök drága vére pecsétje a múltnak,
Haza szeretettől gyertyák lángra gyúlnak!

Őseink nyugszanak e páratlan földben,
Itt száll magyar lelkük rege medencében.
Édes anyanyelvünk él a génjeinkben,
Ez tesz egységessé földön,és a mennyben!

Pusztító csapások kovácsolták össze,
Nem veszett nemzetünk csalárd sűrű ködbe.
Egymás kezét fogva bátor lesz a lelkünk,
Összetartva világban sohasem veszünk!

Dunatőkés, 2024. március 14. -Ostrozánsky Gellért - íródott: bokor és páros rím formátumban H-őseink emlékére.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 6
Ha jönne az a perc,
Mikor sípoló fülemből visszhangozna
Az a nagy sötét terc,
Engedj csak... Egy-lényünk a széllel dalolna,
Onnan már nincs rükverc!

Ha az a perc elér,
Emlékeink pillanatokba torlódnak.
Sötét helyett fehér
Fény jön, és az öröklétbe tárulkoznak...
Visz a göncöl szekér!

Feletted lebegek.
Az ablakodon beszűrődő éjjeli
Csillag fénye leszek,
Hozzád simulva álmod lelkem érleli
Benned. Istent Hiszek!


Dunatőkés, 2024. március 19. -Ostrozánsky Gellért - íródott: keresztrím formátumban.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 8
Milyen zajos ma a reggel,
Kis torkokból zengés jár-kel.
Madarak dala cifra csók,
Erdő-csoda, mennyei bók.

Tavaszban sarjad az élet,
A természet nagy csendélet.
Földről, fákról illat terjeng,
Az üdeség mindent átleng.

Friss a reggel és az este,
Békesség száll a lelkekbe.
Kedvet hozó napsütésben
Zsibong élő, élettelen.

Ma reggel is izzad a föld,
Lassan minden már csupa zöld.
Szél lengedez, száll a nóta,
Nem lesz már fagy, mondta Jóska.

Dunatőkés, 2024. március 19. -Ostrozánsky Gellért- íródott: 8 szótagos, páros rím formátumban.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 5
Századparancsnok voltam a mély hóban…

Szép folyó a Don, olyan, mint a mi Tiszánk,
Úgy Csongrád fölött, őt is nagyon imádnánk,
De nem lehet, mert a túlpartján ott a muszka hadsereg,
Majd ha átjönnek, a mi oldalunk majd nagyon kesereg…

Szép a két partja, fás és meg bokros is, olyan régies,
És vannak kis települések ott is, az meg népies.
Most a túlparton orgonával játszik nekünk az orosz,
Balalajkától megfoszt minket, háború isten gonosz!

Egy hideg bunkerban, sarokban ülők és szenvedek egyedül,
Itt nincs hova, így a szép lelkem tőlem a pokolba menekül!
Vannak itt az embernek embertársai, de csak él… egyedül!

A fronton, hogy most tél van vagy nyár, nekem szinte mindegy
A fásultságtól az ember elvásik, így egyre megy.
Kellene nekem, egy nagy szeretet gesztus és ölelésérzés…
Jó lenne, ha áthatna az öröm és kedves női nevetés…

Én, magamban jelen vagyok!
Fáradt, magamban én vagyok!
Mellettem, csak magam állok!

Viszont itt van a mocskos, patás... sátán.
Kacaja csak zengedezik a vártán.
Ajánlottuk neki, hagyja abba és lesz hó süti…
De, nem! Ő a kacaját géppuskából ránk, kilövi…
Én magam mitévő legyek, hódító vagyok, kiengesztelhetetlen,
De, majd ha, ránk támad az orosz, ő lesz itt a vad, megfékezhetetlen.

Szinte légüres, de végtelen itt a hómező,
Rettenetes, és farkasordítóan dermesztő!
Életben maradáshoz akarat elegendő?

Itt vagyok a végtelen térbe, a valóság határán túl,
Vakvágányt már bontják, mozdony marad még és itt… ő is kimúl!

Itt parancsra megy minden, nincsen morális megfontolás,
Nem mondhatom azt, hogy nem tetszik és énnekem legyen más!
Fronton helyben lelövést kaphat a parancsmegtagadás!

Óh, Te halál, itt létezel állandóan karnyújtásnyira,
Addig jó, míg a kezem a semmibe markol, holnap... máma…

Egymáshoz egészen közel vagyunk,
Balalajka zenét mégsem hallunk…
De, van helyette orgona zene,
Sztáliné, hogy a fene megegye…

Ezek aztán, törik és zúzzák az emberi vágyakat,
A sok meghalt katona, már nem dédelgethet álmokat…
Itt biz' a katonák félig megfagyott emberi roncsok,
Ha jön is szanitéc, rajtuk már nem segítenek gyolcsok…
Itt nincs hol megpihenni egy sátáni harc közben-után,
Itt az ember nem várja, jó jön majd a túlélés után.
Gondolata sincs, a hideg uralkodik a tudatán…

Ha a fronton a mesterlövész a halál ügykezelője,
Akkor a „Sztálin-orgona” tüzér a rombolás ügynöke…
Aki ezt túléli, annak örökre megvan… menedéke?

Itt életbe csakis úgy maradsz, ha átmész a tű fokán…
Két puskalövés között igazítasz a gyűrött kapcán.
Itt a létárnyékunk, a lőporfüst homályába vész,
Képzelgek, mint egy barom! Öltözök, hazamegyek… kész…

Volt itt már velem úgy, hogy a nap sugarát átöleltem,
A megélt nem sok évtizeddel gyorsan számot vetettem…
Aztán oroszok lőttek, magamat gyorsan levetettem.

Itt a fronton nincs más társa az embernek, megöregedett sóhajnál.
Te orosz, mielőtt rám lősz, jó lenne, ha fáklyajelzéssel átszólnál…
De! Nem szólsz, inkább tűrőd, hogy a halálsírás feszítsen a torkomnál…

Mint jó parancsnok a katonáimért élek és halok,
Minden pillanatban a percek felől tangózást hallok…
Lassan minden reggel beletáncolunk az őrület reggelébe,
Katyusák szolgáltatják a zord-zenét, a hajnalfény ellenébe.

Rád gondolok, ahogy otthon vagy és a fényed nagyon belém hatol,
Szinte érzem a karod melegségét, jól esik, érzem... átkarol.
Hallom, akna süvít, le kell bukni rögtön, mert az ember elpatkol…

Nekem már a hazug szavak nem kellenek,
Az orosz puskák őszinték, csak rám lőnek…
Ha nem figyelek, a dicsfényem, csak úgy leomlik.
Hogy jutok haza, ha fölöttem a sír beomlik?

Itt most a Tál tábornok felhői között van fényszünet!
Ki lesz, aki megéri májusban, hogy lesz csillagszüret?
Vagy lesz köztünk, aki akkorra már hazafelé „üget”?

Már a hó-ismereti tudás tárházát birtoklom, itt az Uriv falucskában...
Mondhatom, hogy a hóval-jéggel bélelt lövészárok az én házam, az én váram…
Kint, lövészárok partján sem lehetsz, bele kell bújni jégbe, mind, a hét-határban.

Feladat, hogy itt a hómezőn, maradjak életben, mint hópihényi ember,
Élet-halál közt hullámzik életem, akár egy nagy hófúvásban a tenger!

Bennem él még a régi lelkem, aprón-sűrű rezdülése
Meg van, az orosz orgonától… lélekhúrom pendülése.
Hozzám szól az orosz orgonahang, szinte bársonytálcán,
Dallam, belém hatol, szívembe ketyeg, zene ritmusán.

Itt a messzibe, az őszülő fürtök végleg lebuknak,
A hómezei estben, értük gyertyák nemigen gyúlnak….

Hallod? Már teljesen elfagyott, nekünk nem dorombol régi idő…
Itt ez a hómező, mint egy fehér vérmedve, nem szelídíthető.

A félelmünk a hidegben is lebegő,
A fejünk felett szétlőtt már a levegő…
A halál előtt, lehet egy perc, ketyegő?

A jéghideg vasfogakkal mardosnak őrségben az éjszakák,
Hiába van sisak homlokon, itt halálra várnak a bakák...
Érzem a bőrömön a halál-lappangás átható szagát,
Meredve csak nézem... tegnap még életnek a hó-lenyomát.

Ami itt van, arra nincsen szó, talán egy-két ima is kevés...
Barátokat elgyászoltuk, miránk még vigyáz a gondviselés...
Teljes csend van, titokzatosan halálos csend.
Az őrség nem alszik, a holdvilág is esend…
Ha kinézek a lövészárokból, pofán csap a jeges-hó végtelen…
Katonának nincs elég reménye, bizodalma, minden elégtelen…

Ma itt a háborúban is csend van, megpihent a lárma,
Nem szól felesleges szó, nem fúlunk aknarobbanásba.
Csend, vackában honol, de, nincsen-miért, minden hiába?

Itt a monoton csendesség is úgy hallatszik,
Mintha a halál órája... idehallatszik.
Ó! Te háború… Te éhes, vad, öldöklő kutya,
Te vagy az, ki az én elmémet szétmarcangolja!

Vecsés, 2015. november 3. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 10
Malomról…

Könnyes szemed megbocsát?
Ékített hajad, úgy lengedez…
Élet, mint malom.
*
Magányos a halastó,
Elkövetni bármit, sose jó…
Őrlő-malom lét.
*
Feledés, maszatolás.
Lélek… maga prédikátora.
Malom dolgozik.
*
Tudhatom, mért haragszol?
Malom alszik, Hold is felkel már…
Tudatlanságom.
*
Hamvába holt kérdések.
Bújjunk össze és így bocsáss meg.
Lehet malomban?
*
Az éjszaka halmain,
Már karjaim sem segítenek…
Malom, bedarált…

Vecsés, 2019. augusztus 8. – Kustra Ferenc. – íródott; senrjon csokorban. Én fejlesztettem ki, szótagszám; 7-9-5. Írni a haiku elvisége alapján kell.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 10
Az estefelé színe, fél haiku láncban

Bíborszínű a
Fakorona árnyékkal.
Minden árnyék is.
*
Bíborszínű a
Hegyoldali szerpentin.
Nap, még világít.
*
Bíborszínű a
Haza-araszoló nyáj.
Tudják hol laknak.
*
Bíborszínű a
Bárányfelhő úszó-nyáj.
Nyugvás éjszaka.
*
Bíborszínű a
A szép kék-ibolya is.
Kertek virága.
*
Bíborszínű a
Még sűrűsödő este.
Vaksötét közelg…

Vecsés, 2019. június 2. – Kustra Ferenc József – anaforás. A fél haiku lánc tagjainak itt az első sora azonos.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 8
(Bokorrímes)
A történelemről, kár bármi rosszat mondani,
A történelmet, kár bírálni és megcáfolni!
Magyar történelmünk is belekövesedett a múlt időkbe,
Magyar történelemből eljutottunk mi is, újabb időkbe…
*

(anaforás senrjon csokor)
Történelmi múltunkat
Véglegesnek kell elfogadni!
Siránkozás él.
*
Történelmi távlatok
Tán’ nem magyaráznak meg mindent.
Meditáció!
*
Történelmi részletek,
Időtávlatban… keverednek.
Mi illogikus?
*
Történelmi ügyeink,
Kevese oldódott meg… felénk.
Nagy a süllyesztő.
*
Történelmi mesékben,
Hazugság, tán’ igazság, vegyes…
Ó! Az igazság…
*
Történelmi léptékben,
Magunkat képviseljük… csak így!
Feledni tilos!
*

(Septolet)
Szálldogálni,
Fellegek felett szállni,
Történelmet átlátni…
Magunkból kilátni…

Régre: emlékezni.
Ma: maradót alkotni.
Újjászületni!
*

(Bokorrímes)
Szállnak a gondolatok, idegen, zsenge-álca szárnyakon,
Tudom, mindenki becstelenül átnéz a legbátrabbakon.
Rajtuk csak átlépnek, mint öreg kukás... kidobott tárgyakon.

(3 soros zárttükrös)
Rozsdamarta kardok… lógnak a szögön,
Szerencsére még nincs luk… a sírgödrön…
Rozsdamarta kardok… lógnak a szögön.

Vecsés, 2017. szeptember 6. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott. (Azt jelenti, hogy a kész mű más-más szerkesztésű versszakokból áll!)
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 10
Megpróbáltatásokat rótt rám az ég
Folyamatos, szigorú vezeklést még…

Vannak, voltak, kik nagykanállal ették életet,
Nekem csak az ínség jutott, így éltem életet.
Hideg víz, száraz kenyér, korgó gyomor létezett.

Tollszáramat megmarkoltam, vashegy karcolva kúszik papíron,
Elfelejtettem betintázni a hegyet, csak karcol megrovón.
De észbe kapok, belemártom, írok én olyan nagyon vágyón.

Táncol a tollam a papíron, min ami csiszolt márvány…
Táncol a lélekben sivár gondolat, ami tán’ pajzán.
Az élet füstje kéretlenül is beteríti a szobát,
Csíp, kaparja torkom, de, a szememből kitörlöm könny hamvát.

Kongás van a fejemben, mint egy ősi templomharang hangja,
Ez diktálja a tempót, a tollam hegye is ezt akarja.

Tisztul a gondolat
Rovom a sorokat.
Tollhegy is rajzolgat!

Vecsés, 2015. december 20. – Kustra Ferenc József- poéta-önéletrajzi írás.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 9
Meditálás ismertetése…

Ki öregen már
Várja halál… suhintást,
Helytelenkedik!
*
Öregember nem
Vénember, még húzza tán’.
Van, ki szereti?
*
Öreg lélek zord,
Már senki nem hallgatja!
Csak lehurrogják.
*
Öregnek, már nincs
Semmi… lehetősége.
Tollvonást kapott…
*
Legtöbb öregre,
Már unokák se néznek.
Szeretet elvész.
*
A legtöbb öreg,
Naná! Helytelenkedik.
Fogyott életút…

Vecsés, 2019. január 4. – Kustra Ferenc – íródott; Senrjú csokorban, önéletrajzi írásként.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 9