Témák » Kedvesemnek » Debreceni Zoltán: A temetőben sír a csend
A temetőben sír a csend
Milyen csöndes hely a temető,
mindenki ide jön ha magához szólítja a teremtő.
A sok föld alatt hallom,hogy miről beszél a sírom felett a rózsákkal a szél.
A tücsök nekem szép altató dalt zenél.

Kedvesem neked a mély hideg sírból csak annyit üzenek.
Ne sírj,ne búsulj.
Nem fáj már nekem itt lent semmim sem.
Nem fulladok,
nem húzom a béna lábam.
Még csak a kezemet sem húzza a görcs.
Szívem sem fáj már megpihent.

De ne siess várjál még egy kicsit.
Ne menj el.
Ha tudsz valamit rakj a fejem alá,
mert miattad a fejem alja olyan hideg mint a jég.
A fagy szinte borzongat.
Azt súgja a fejem alatt a fagyos hideg jeges rög,hogy te megcsaltál.
Ha nem igaz isten áldja meg a lelkedet.

Legyél boldog a fényes meleg nap alatt.
Ott légy egy néhányszor hűtlen.
Mert csak egy pillanat,
és te is itt vagy a jég hideg föld alatt.
Csak aztán légy az enyém.
Tudom én,
itt szeretni fogsz te örökre engemet.
Mert nekem teremtett az ég.
Még ha valaki karjában tartott néha,
amég szeretve élveztél.

Itt a sírban jó hűvös takaró a szemfödél.
Hallani fogod a rózsákkal miről beszél majd a szél.
Kedves szép nyugodt itt az álom.
Olyan édesen mélyen elalszunk.
Nem ébredünk fel ebből már soha sem.
Beküldő: Debreceni Zoltán

Nincs adat!

Új hozzászólás
 Error
 Error
Kép újratöltése Error