Hűvös a mai húsvét,
És hideg front van.
Megint egy húsvét,
De hidegfront van.

Régen jártam locsolkodni,
Akkor még nagyon vártak a lányok…
Már nem járok locsolkodni,
Ha mennék, látnám, macska kinyávog…

Hej! Öregfiúk, ezen ne búslakodjatok,
E korban, mások sem járnak locsolkodni…
Elég már házon belül, ott panaszkodjatok,
Hagyjátok a fiúkat, ezen kell elgondolkodni…

Parfümtartó kezed úgyis már reszketne
És kik látnák, nem tudnák mire vélni…
Parfümtartó kezed, jóra nem késztetne,
És kik várnák, nem tudnád locsolni…

Elég otthon, sonkát meg tömd a szádba,
És igyekezz jóféle teával meglocsolni…
Talán van otthon is, aki ezt várja,
És igyekezz, húsvétilag lelocsolni!

Vecsés, 2012. április 8. – Kustra Ferenc József

Olyan nehéz és bakhátas az élet,
Göröngyös az utam és túl nagy méret,
Mint a fáradt gulyáson a cifraszűr.
Miért érzem magam kellemetlenül?

De jő az újév, majd kimúlatom én magamat,
Én akkor jobban leszek, le is iszom magamat
A sárga földig jóféle vegyes gyógyteával,
Vigyázni kell a sok marhákra, nem elalvással.

Majd mi itt a pusztában is jól érezzük magunkat,
Kollégákkal, marhákkal, kutyákkal? vágyjuk falunkat?
Itt is legott lesz éjfél, nagy szélzúgással, üdvrivalgással,
Pap a faluban harangot kongattatja harangozóval.

Itt most éppen rossz idő, cudar hóvihar kezdődik,
Majd öklömnyi pelyhekben esni fog a hó, veszkődik,
Itt fa sincs vagy bokor, nincs hol elbújni, nincs sehova,
Ez így van jól, itt a magyar szürke marha ?lakása?.

Éjjel, ha, átjön majd hozzám az én kondás komám,
Koccintunk is, valami jófélével, mert hoz ám...
Lehet, hogy erre jár a lovas számadó is, meglátogat,
Én meg szeretettel fogadom újévi látogatókat.

Az is lehet, hogy erre jár pap és a kormány(?!),
Vigyázni kell, fontos itt minden, mint hozomány!
Nem lesz itt semmi baj, mert a hóviharban szárazon mulatunk,
Nagy és meleg kucsma is van rajtunk, nem fog lobogni a hajunk?

Ha majd a vihar elhozza a harang éjféli szavát,
Kívánunk egymásnak BÚÉK ?ot, jó évet, jó éccakát.
Éjféli harangszó után megyek, körbenézek,
Minden marha megvan-e, nincs-e oly' mit filéztek.

Ha minden rendben, akkor elmondok egy újév dicsőítő imát,
Aztán megint kezdhetek egy évet elölről, azt a rézangyalát!

Vecsés, 2013. december 29. ? Kustra Ferenc József

Igaz szeretet, és hőn áhított béke
Mint csak a kesernyés korunk lepedéke?
Ebből mai embernek nincs menedéke.

Csak rohan a világ, elrohan mellettünk az élet,
Pedig nekünk az kéne, hogy mi a boldogságérzet…
Eljött megint az ünnep, a szeretet benned éghet.

Itt a Szenteste, ez mindenkié, Tied is!
Gondolj erre, figyeld a lelked, és akard is…
Szobánkban áll a fenyő, maga a szépség is.

A családtagok és barátok ölelése, csókja,
Csillagfénnyel borít, így ébredsz reggel virradóra…
Ha kint közben hull a hópihe,
Olyan, mint a sok-sok tollpihe.

Csillagszóró örömet szerez, mesés, szép látvány,
Szeretettel átölelni másikat, nem hátrány.
De most nem esett a fránya hó, éj… sötét kátrány.

Éljünk nagy szeretetben, kívánjuk a békét!
Élvezzük a karácsonyt, majd terjesszük hírét…
Boldogság uralja el jelenlevők szívét.

Vecsés, 2015. december 23. – Kustra Ferenc József

Megint itt van a hideg, fagyos, de és szép karácsony.
Fázik a hóban őzgida és varjúcsapat fákon.
Kint a hóban én is didergek, fázok, hóhullásban ázok,
De nagyon szép, ritka élmény, lelkembe béke beszivárog.

Jézuskának hozzánk eljönni, bízzunk, hogy van is kedve,
Együtt ünnepelhet velünk, boldogan leheveredve.
Megyek haza és megpihenek a család szeretetében,
Együtt töltjük az estét, ajándékozunk, boldog békében.

Hó a talpunk alatt, kint az udvaron, vidáman ropog,
A dér meg az ablakunkon halkan neszezve, bekopog.
Boldog így az ember, boldog a család, élmény együtt lenni.
Fák alatt sok egymásra rakott ajándék, jó lesz felvenni.

Én csak állok a díszített karácsonyfánk alatt, csak nézek,
Szólok a többieknek, nézzétek, hogy csillognak a fények!
Mindannyian erre vártunk egész évben,
S most megjött… a karácsony fénye békében.

Vecsés, 2012. december 14. – Kustra Ferenc József

Mögöttem a múlás történései állják a sorfalat,
Megint itt van a jó karácsony, biztos lesz otthon jó falat…
Ha már ismét karácsony, akkor ismét számadás,
Bár a legfontosabb, hogy meglegyen a jóllakás…

Őrzőm és virággal szóróm be a múltam útját,
Mindig volt mit ennem, őrizve test egyensúlyát.
Ablakon kinézve, látom minden olyan havas, jeges, tejfehér,
Karácsonykor különösen fontos az étek, tojáshab is fehér.

Jő már az újabb karácsony, szeretteink körében ünneplünk…
Himbálóznak a gyertyafények, asztal terítve, van ételünk.
Lesz, amikor a barátok és senki sem áll majd itt mellettünk?
Karácsonyi asztalnál ne legyen üres hely, ilyen életünk.

Zöld a karácsonyfa és színesek alatta a csomagok,
Vacsoránál együtt ülünk, családtagok és a rokonok.
A fenyőfánkon gyertya serceg, mi régimódiak vagyunk,
Így esik jól az étel, szálkás hallal birkózunk, nyámnyogunk!

Beszélgetünk közben ünnepről és összetartozásról,
De fel lett tálalva, így tovább a harmadik fogásról…
Ajándékot bontja, kiértékeli apraja és nagyja,
Késő lett, jóllakottan, ajándékkal megy mindenki haza.

Ajjaj, milyen küzdelemmel, fájdalommal teli volt az utam.
Most védelmező a konyha tündére, arisztokratikusan.
Mennem kell a jövőbe, az életben nincs már visszautam,
A konyhában van kis maradék, de holnap befalom magam.

Kicsiny szoba rejtek-szegletében szeretetláng tovább lobog…
Konyhánk és a spejz mélyén, az éhezéstől a szemünk nem kopog…
A kandallónk pattogó tüze csendjében, múltról elmélkedek…
Konyha... mosatlanok halmozódva, elmosásban reménykednek…

Adjunk hálát a Teremtőnek, hogy megértük ismét e napot…
Legyünk hálás Teremtőnek, jóllakva láttuk lemenni napot…

Vecsés, 2013. december 15. – Kustra Ferenc József