Szerzők » Sz.István Bálint versei
Sz.István Bálint
(1951-)
szellemi szabad
Egyedül vagyok és magányos
mint a kedvüket vesztett utcalányok
« Első oldal
1
...
of
17
Idő    Értékelés
Az esti fények
már kialudtak
és nem fénylenek
fönt a csillagok
a hold sem világít,
az éjszaka rideg sikátora
is hidegen ásít
magam vagyok
hol vagytok ti
vágyott
édes asszonyok ?
ki mellett zihál az
álmotok ?
térdre hullva
hódolok
csodáitok előtt
hajnali utcáim őrzik
odakint a csöndet
hallani vélem hogy
a hajnali harmat pereg
pereg a földre
mint a könnyek
s tudom
büszke csípőtöket
ölelni ma hiába vágyakozom

Ajánlás

Gyönyörűm !
ölelj meg ! suttogva, karjaidba zárva
Gyönyörűm
ölelj meg ! forró csókokat forrasztva a számra
Gyönyörűm
ölelj meg ,! szoríts az ujjaid bilincsébe zárva
Gyönyörűm
ölelj meg ! szoríts gyönyörű melleid között
Gyönyörűm
ölelj meg ! fogadj be kitárt bozontos öledbe
Gyönyörűm
ölelj meg ! verdes rajtam lázasan zihálva
Gyönyörűm
csókolj szelíden és vadul feloldozásra várva
Gyönyörűm
áhítattal imádlak ölelj meg engem
add számba öled ajkait ezeket a
szőke bársonyos csodákat
vágyom reád szeress engem
Beküldő: Sz.István Bálint
Árnyékban ülök
felfogja előlem a napot
egy nyárfa
csobban a tóban a víz
felszínén nesztelen
fürdik a fény
az alkonyatra várva

Nyár van
forróság közeleg
valószintűtlenül
kék az ég
s kis fellhő- pamacsok
úsznak felettünk
messszi égtájakfelé


Ma vihar
mnennydörgés nem lesz
bújj hozzám mégis
kedvesem
ha félsz
bújj hozzám
karjaimmal majd
átölellek
érintésed vad
vágyakat ver majd
bennem
ha támad a szél
Beküldő: Sz.István Bálint
Nem tudsz eltagadni
árnyékként követlek
megvert megáldott képzeletemmel
mely őrzi a csodákat
lábad ívét
csípőd hajlatát
a vállad
s hiába tagadsz meg, s hiába szorítod
vékony vonallá
a szádat
bőrödön átütnek
rám a vágyak
s várva téged visszavárlak
és éjszakáimon
visszatérsz te kínommá
vágyammá felépítve

ÉBENFA ÉS MÁRVÁNY

s újra látlak
látom a csodákat
zuhog az igézet kitakart
testemmel
virrasztok érted
kitakart
idegekkel
nincsen előled menedékem
szavak
mondod szavak
de nem érted meg ha hallgatok
és nincs hitem a hallgatás erejében

az ősanyag vagy bennem
a paráznaság
égető hiánya
titok vagy
kőteher
kárhozat
nem vagy itt
s én szüntelen
vágyódom utánad
Beküldő: Sz.Vili
Nem vár senki
1.
Akit az ég is megáldott
mi dolgom nékem azzal
eleget küszködök
önmagammal

2.
Te kitakart-szívű
te fedetlen
táncoló fekete kocsisok
úgyis
eljönnek érted egyszer
a fákon merengő fény fog játszani
elhallgat a csend is
nálad
s nem fog többé senki sem bántani

3.
Nem vár senki
csak a tárgyak
az asztalon halkan porszemek
járnak
és a sarkokban pókhálót sző a sötét
magam vagyok
magam vagyok egyetlen árva
készülök a leszámolásra
de nem figyel senki
sem lent sem odafönt

4.
Arra gondolok
majd megvigasztalnak a nappalok
nappal arra: majd az éjszakák
a vázáimban mind elhervadt a virág
levelük, szirmuk hullik
de kinek hozzak frisset ?
gyors idő hurcol szekerén
te nem vagy itt
s szívem a tenyeremben tehetetlen
lüktet

5.
A lámpa ha eloltom,s ha felgyújtom újra
egyforma fényt vet
falaimra
s már csak azt figyelem
milyen szabályosan fut a festékcsík
a mennyezet alatt
Beküldő: Sz.Vili
Nem vár senki
1.
Akit az ég is megáldott
mi dolgom nékem azzal
eleget küszködök
önmagammal

2.
Te kitakart-szívű
te fedetlen
táncoló fekete kocsisok
úgyis
eljönnek érted egyszer
a fákon merengő fény fog játszani
elhallgat a csend is
nálad
s nem fog többé senki sem bántani

3.
Nem vár senki
csak a tárgyak
az asztalon halkan porszemek
járnak
és a sarkokban pókhálót sző a sötét
magam vagyok
magam vagyok egyetlen árva
készülök a leszámolásra
de nem figyel senki
sem lent sem odafönt

4.
Arra gondolok
majd megvígasztalnak a nappalok
nappal arra: majd az éjszakák
a vázáimban mind elhervadt a virág
levelük, szirmuk hullik
de kinek hozzak frisset ?
gyors idő hurcol szekerén
te nem vagy itt
s szívem a tenyeremben tehetetlen
lüktet

5.
A lámpa ha eloltom,s ha felgyújtom újra
egyforma fényt vet
falaimra
s már csak azt figyelem
milyen szabályosan fut a festékcsík
a mennyezet alatt
Beküldő: Sz.Vili