Szerzők » Baranyai Attila versei
Baranyai Attila
(1966-)
Jómagam középkorúan kezdtem el verseket írni, egy
gyermekkorban elásott érdeklődés került újra felszínre.
« Első oldal
1
Idő    Értékelés
Te voltál sötétségben a homály,
s fülledt pubban a kék illatözön,
lüktető, halk bluesban a szenvedély,
s egy kaland, az elhajlott tér között.
De valami tremenst még itt hagytál,
te holdfényes, részegült ölelés,
már csak szívsebész segíthet rajtam,
a kórisme: halálos szívverés.

2014
Mögöttem hosszú úttal,
szabadlázban révedek,
s vissza-vissza néz szemem,
messze bámul a múltba.

Merre aranyló mezők,
zöldellő hegyek, völgyek,
áradó folyók, könnyek,
s szerte ázott agyvelők.

Lehalkított félholtak,
s a félelem színhelyén,
Felnégyelt zsíros kenyér
született koldusoknak.

Téveszmék harangszóra,
véres virágok, sebek,
eltérített életek,
s földet bitoroló gaz.

Sötét diktatúrának
börtönében eredtem,
keserűmre, vesztemre,
de széjjelrohadt mára.

2015
Csupán átmenet vagy erre,
hiszen egyszer szétesel,
atomjaid hullnak szerte,
s új formákat öltenek.
Ahogy az élet sejtre kélt,
az, az atmoszféra múlt,
ugyanúgy vissza sose tér,
a szél más irányba fúj.
S hiába hiszel teremtőt,
minden bomlik kvantumán,
ha lett is volna, veszendő,
rég holt vagy halvány mutáns.
S önmagadnak determinálsz
kezdetet és végzetet,
mert csak változik a Világ,
a folyamat végtelen.

2016.
A Holt-tenger dús illatában,
sötétkékben úszó éjszakán,
Mahérusz hegy felől fény dereng,
ahol az ítélet vára áll.

Árnyak, lángok lobognak díszben,
s színjátszó, lehelet hétfátyol,
lüktető ritmusra kígyózó
szelíd vadság, eleven álom.

Örvénybe ringó lázas csípő
a gerjedő atmoszférában,
rezgések, lebegő ábrándok,
s meztelenségbe hulló vágyak.

Hamvas, karcsú nő tárul elő,
ahogy Hold az Űr mélységében,
átható kék szemek, s leomló
hosszú haj, selyme mint az ében.

Egy féltő gyermek, kinek bűnös
rombolja anyja házasságát,
s igaz szerelmet védő szűz, ki
szent ügyért táncolt hét fátylán át.

Női mivoltából a bosszú
orgazmusa terjeng a térben,
s jutalmát kéri tálon: honnan
prófétafő néz vissza vérben.

Halkulnak a dobok s a lírák,
lassan minden fény már füstjében,
kint felhők mögé gurul a hold,
és Mahérusz éjfeketében.

2016.
Lebegő, vad álmok
vívódnak tépődve,
nyilvános hirdetők
ajzódnak vergődve.

Bájtok forgatagán
virtuális égben,
a kékhalál kiált
mennydörgő kétségben!

Önkéntes rabszolgák
tobzódnak feszengve,
örökbefogadót
kutatnak esengve.

Lázábrándok várnak
kéjre, szeretésre,
tébolyult pszichével
az újrakezdésre.

Téves illúziók
más dimenzióban,
s a maroknyi vétlen,
emésztő hálóban.

Szintetikus szívek,
lélektöredelmek,
külsőségek, álcák,
lefagyott érzelmek.

Mélyre zúdult morál
a végletek pontján,
s hamis fergeteg száll
a vágy horizontján.

2016.