Versek » Kedvesemnek versek » 2. oldal
Idő    Értékelés
Csak álmodunk és csak ébredünk,
Csak kéz a kézben egymás mellett létezünk.
Zihál a hold a barackos fölött,
az almás és a szilvás is már díszbe öltözött.

Sárgába,barnába borultak a fák,
messzire utazott tőlünk a gyönyörű forró nyár.
Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon benne hinni más,
hogy nyár után az őszben is lehet élni.
Hogy tréfa csak az elmúlás.

Hazudjuk,hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!
Mi is leszünk még vígan futkározó,
mosolygós arcú gyerekek...

Édesem!,mikor a hervadás varázsa megreszket
minden gyümölcs fán.
Gyere velem a hervadásba,
egy ilyen őszi délután.
Mert félek attól,hogy magamban
hozzád vissza soha nem találok már...
Beküldő: Debreceni Zoltán
Nagyon szeretek a patak partján bolyongva
céltalanul sétálni,
a nap sütésbe magas hegyek felé nézni.
A világ csodáit mind a lelkembe szívni.

Rég elszökött a szívemből a szomorú bánat.
Amerre mi járunk
csak boldog,derűs napok járnak.
Mert megtaláltam hegyekben a társam.
Igen téged,
hűséges kedvesem kicsi párom.
Te vagy nekem ebben az igazságtalan,
gonosz világban minden boldogságom.

Te vagy nekem minden jó,
minden szép és az egész élet.
Nem is tudom mi lenne
ha nem lennél te nékem.

Mikor felhőket látok a magas égen,
hogy keletre vonulnak.
Rá gondolok mindig Hajdúbagos kicsi kis falumra.
Kedvesem olyan jó sétálni veled,
a sík vadvirágos rónán.
Ahol minden madár kettőnknek dalol,
a hűs Rókás tónál.
Beküldő: Debreceni Zoltán


Mennyire szeretsz? Mondd el újra
hallani szeretném hangodat,
ahogy kimondod újra és újra
nevemet suttogva, boldogan.

Szeretsz e úgy mint a legszebbik rózsát
mely tenéked ontja minden illatát?
Mely ablakod alatt lágyan és szelíden
bűvös illattal lengi be szobád?

Hiányzom e? Vagy eloltja bárki
hirtelen feltámadt égő szomjadat?
Hiányzom e ha messze vagyok tőled
s nem érzed ajkadon forró csókomat?

Látod? Én szeretlek! S kínzó szomjamat
nem olthatja el senki sem!
Csak tőled akarok minden apró bókot
melytől melegség járja át szívem!

Tőled akarom a bársonyszirmú rózsát,
a gyöngéd ölelést, a forró csókokat,
nem kell senki más ezen a világon!
Csak te olthatod el égő szomjamat!

Csak te vagy nekem egyedül a földön
ki elhozza nékem a virágzó tavaszt,
és ha te nem jössz , nem is kell senki!
Magamba temetem minden álmomat!
Beküldő: Meggyesi Éva

Nem vágyom hidd el ,semmi másra
csak hogy álmaidban melletted legyek,
nem csábít már a tűző nap varázsa
ha karjaid között nyugalmat lelek.

Nem kérek semmit, csak maradj mellettem!
S úgy ahogy én is, őrizd álmomat!
Ne tévesszenek meg illó délibábbal,
hűs árnyékban is érezd jól magad!

Szoríts magadhoz! Hogy érezzem végre:
milyen boldog is vagyok veled,
hisz minden szavad, és minden ölelésed
oly boldoggá tesz, hogy nem is képzeled!
Beküldő: Meggyesi Éva

Most csak szeress! Ne gondolj másra!
Csak kettőnkre gondolj e forró éjszakán!
Amíg az ajkam ajkadat érinti,
nem érhet minket semmi baj talán.

Most csak ölelj! Nem kérek többet!
Csak szorosan ölelj karjaiddal át!
Ahogy a napfény a bimbódzó virágot,
amelytől kinyílva ontja illatát.

S most aludj nyugodtan! Majd őrzöm az álmod!
Ahogy a vén hold a csillagok hadát
öleli lágyan, karjaiba zárva,
s rájuk vetíti minden sugarát.
Beküldő: Meggyesi Éva