Versek
Témakörök szerint
Szerelem (225)
A nap verse
Egy kép
Mellkasodon kék erek futnak
édes melleid felé
amik
tenyerembe férnek
gyönyörűek
bimbóik
kis gombok
szerelem kemények
ahogy hátradőlve
támaszkodsz
ahogy a kéj
pírja
ömlik el
szép arcodon
Ó kár hogy csak fénykép vagy
ha valóság lennél
én
egész lényedet
szorosan átölelném
s mozdunlnék veled
finoman
ezen a terülj asztalon ahol ülsz
szét tett gyönyörű
lábad közére
lenézve nézhetnéd
ahogy
kis szőke bozontod
alatt
a férfiasság
szemérmes ajkaid közé
nyomul
s kagylócskáid szorosan
ölelik
hogy bejárja mélyed
hogy
jajongó
ujjongásodig verje a kéjed
hogy már te is lökj önkéntelen
míg karjaiam közt
elalélsz szerelmesem
Legújabb versek
Mellkasodon kék erek futnak
édes melleid felé
amik
tenyerembe férnek
gyönyörűek
bimbóik
kis gombok
szerelem kemények
ahogy hátradőlve
támaszkodsz
ahogy a kéj
pírja
ömlik el
szép arcodon
Ó kár hogy csak fénykép vagy
ha valóság lennél
én
egész lényedet
szorosan átölelném
s mozdunlnék veled
finoman
ezen a terülj asztalon ahol ülsz
szét tett gyönyörű
lábad közére
lenézve nézhetnéd
ahogy
kis szőke bozontod
alatt
a férfiasság
szemérmes ajkaid közé
nyomul
s kagylócskáid szorosan
ölelik
hogy bejárja mélyed
hogy
jajongó
ujjongásodig verje a kéjed
hogy már te is lökj önkéntelen
míg karjaiam közt
elalélsz szerelmesem
Azon a reggelen
amikor visszatért
amikor
szép arcát újra láttam
száz karral öleltem volna
mert feltámadt Önért újra a vágyam

Én írtam Önnek s ennél több mi lehet
köszöntésként szerettem volna vezetni
parázna
angyalként
a kezét testemen
hogy szeliden és vadul ismerkedjék velem
de a vers amit írtam önmagáért
beszélt

Én is szinte látom büszke kék
tekintete tüzét ami talán megvet
de szeretem mégis

tudom
amit Önről tudok az még kevés
szinte semmit sem árult el az a pár
beszélgetés
ami közöttünk volt
semmit sem árult el magáról
az én vágyakozó szerelmes éjszakáimról
s rólam se persze

Ha Ön
másba szerelmes mincs mit
tennem
kifeküdhetek az Ön küszöbe elé
a hóra tudom
akkor sem ér
semmit
az én lángolásom szen a nyári
alkonyon

Ön úgy vélem erős társat keres
kinek szövetséget ajánl
vagy nem keres senkit
míg
én szerelemről beszélek

ami egyszeri és megismételhetetlen
és
ami vihar
ami nem vár, nem kérlel
ami jön mint maga az élet

Ön mondhatja azt
hogy ez csak testiség
Ön azt mondhatja
ha húsz éves lenne,és én is fiatal
lehet elsodorná
verseim szirén-hangja

nem tudom
csak azt tudom, hogy
csak a most van
most kell szeretni ha még szeretni akarunk
most kell ölelni mielőbb és gyorsan
metrt ki tudja lesz e
holnap

bár a versem önmagáért beszél
én
Önt
szeretném ha szerethetném

ha az
Ön ölelései engem
szeretnének
minden nap ünnepnap lenne
mert ölelései elraganának
és egy másik
világba
elvinnének

ha hűs tenyerébe rejthetném
lázas arcom
ha ölelő karokkal várna
ha elfogadna
ha átringatna egy másik
világra

ha láthatnám többször édes arcát
ha hallhatnám a gyönyörtől
ujjongó
hangjait
gyönyörű lenne
s ha szemem sugarai fellobbantanák
az én vágyam tüzén
s az Ön vágyait
ha érezhetném forró ujjainak
érintéseit

térdrehullva
szeretném imádnám csókolnám
az Ön csodáit
el nem követett büneim
bűnbocsánatát is várva
térdre hullva
csókolnám Önt csókjaimmal
egy nagy mindent elsöprő
feloldozásban
Beküldő: Sz.István Bálint
Szemeim levetkőztetnek
ha látlak
s levetem rólad minden ruhádat
szőke hajad összeborzolom
gyönyörű meztelenséged
hajlatait
képzeletemben mindenütt
csókolom
csókolom az arcodat
a szádat
melltartód levéve
édes melleidet
imádom
bimbóidat száz csókkal
csókolom
s lefelé haladva a köldöködet
hasad feszes
forróságát
centinként
csókolom
míg elérem
ábrándos öled
lüktető
szőke háromszöged ahonnan
a te lázas asszonyi illatodat
iszom,
ahol nyelvemen
a számon érzem ízeidet
a te buja és forró
édes sós nedveidet
amikre vágyom
ahol száz és száz
csókommal haraplak csókollak
ahol férfias alázatommal
a te szeretkező
vágyadra
várok
Beküldő: Sz.István Bálint
Élni tanul
Ártatlanul
Éhbe tanul
Táptalanul
Fázni tanul
Hontalanul
Halni tanul
Nyomtalanul

2015
Hitedre Tiborc
(a közmunkások dala)

Sorsunk bábeli szekerei itt
feszültek
ezen a földön, ezeken
az utakon s hiába
kapaszkodtak
karmai
ahogy változott az ég
úgy hullott itt áldás helyett
átok s úgy őröltek az istenek
egyforma malmai
hiába jártak lovak
szügyig az időben
hogy a kiáltást sem
hallotta senki
a míg álmodott a nép
arról ami nincs ? hű fiak
a romlásból
nem tudták kivezetni

Törvényei szerint forog
a világ befutja útját a fény is
legyen gazda vagy közmunkás
egyre megy
nem a jussa itt senkinek
a hallgatás
ha sorsa szóra kényszeríti
Karjaink lüktető istrángjai
hurcolják a kor talyigáit
megrakva a múlt málott
köveivel s mi
becsapott nemzedékek
viseljük sorsunkat ujabb
s újabb sebeivel
mert a népnek
nincs ege az útnak
csak erős a lejtmenet
az éhezőnek kenyér
kell és rendes munka
a munkanélkülinek
a gyereknek jó iskola
hogy tanulhasson


hogy ne legyen cseléd
se úrnál szolga,
de gyalázat
a rendszer elvette a létrát tőle
amin fölkapaszodhatna

Törvényei szerint forog a világ
befutja útját a fény is
dobok bőgők gitárok
váltsátok meg bűneitől ezt
a pökhendi világot
dobogjatok mégis
kürtök rikoltsatok
rikoltsatok a messzeségbe
még testetelen félelem
készül közöttünk
hogy szívünket mindennap
felélje - ne hagyjátok
dobogjatok dobok bőgők gitárok
lázítsátok fel értünk a világot


Tiborc mondta:
aki száz meg százezert rabol,
lészen Bírája annak, akit a
szükség garast rabolni
kényszerített ! ne hagyjátok
Ne féljétek !
fogjatok össze ti elnyomottak
ha ezen múlik az élet
s teremtsetek
munkát kenyeret magatoknak
ne hallgassatok
dobok bőgők gitárok
dobogjatok
dobok, bőgő gitárok
Tiborc hitére
riadót doboljatok !
Beküldő: Szet.Vili