Versek
Témakörök szerint
Szerelem (209)
A nap verse
Ó el ne ítéld...
Ó el ne ítéld azt, ki élte végén
sötét szemekkel, búsan áll eléd,
és tétovázó kézzel eltakarja
ledőlt világát, hitvány szégyenét.

Az ő szívében is volt fényes oltár,
mely egykoron szent lánggal volt tele:
nézz a szemébe mélyen, résztvevően,
s a hűlt hamun együtt zokogj vele!

De hogyha lelsz olyat, ki csak hivalgott,
kinek világa meddő volt s kopár,
ki sose küzdött és sosem bukott el,
kié sosem volt az ürömpohár,

ki a szemét nem is gyújtotta lángra,
s nem látta hunyni hűlt zsarátnokát:
nézz jéghideg tekintettel szemébe,
emeld fel a főd - büszkén menj tovább!
Legújabb versek
Halkan csukd be az ajtót,
egyszer? itt minden és szegény,
egy szék, várj leporolom, ülj le,
illedelmes vagy, szoknyád simítod
térdeden, jól-nevelt mosolyod
viseled és halk vagy, és figyelsz.

Szeretem tekinteted,
ahogy szavaimra reagál,
néha szememben nézve megáll,
és elmosolyodsz, simogató mosoly,
a mindig komoly, az id?t oldja fel,
ne törjük meg a csendet.

Mivel kínáljalak?
Látod, üres az asztal, egy pohár,
üresen koccan az is, szégyenlem,
ne nézd, mit viselek, ócska gönc,
itthonra jó, majd levetem,
takarva a szakadásokat.

Feküdtél már földön matracon?
Most húzódj mellém, nevess velem,
oldd fel zavarom, kínos ez nekem,
neked is, csavargó világba
csöppentél, én világom,
osztozol rajta velem?

Hajtsd a ruhád a székre,
vigyázz, ne essen a földre, piszkos,
nincs n?, ki takarítana, f?zne,
emberként kezelne, talán még a
férfit is meglátná,
s együtt ébrednénk.

Eljöttél.


(Tiszai P Imre)
Beküldő: Tiszai P Imre
Isteni hithez nem kell bizonylat,
hisz benned áhít, nem kvantumokban,
s ha ily áhítat bizonyság volna,
többé nem lehetne hit mivolta.

2014.
Istened úgysem mentheti bűnöd, hogyha feloldoz,
érted nem szólhat lantja, se mennyei tánc,
mert ha te nem tetted soha jóvá emberi voltod,
döntöttél, s lángörvényben a poklod igáz.

2015.
A feledés homályából jön, feltűnik,
lényét a múlt fátyla, s néma árnyak űzik.
Emlékek közt tévelyeg a ködös úton,
egymagában merengve, végtelen túlon.
Szeme dermedt tükrével még visszatekint,
hajdani fényessége alkonyba kering.
Alvadó lelkében örök bánat bolyong,
rezdülése mélyen az ég felé borong.
Mellkasa nyilall, de régóta nem érzi,
márványszíve a sötétségben örvénylik.

2013.
Nincs országod, sem kabátod,
Nincs szerelmed, sem barátod,
Nincs esélyed, sem reményed,
Nincs már álmod, hogy meséljen.
Nincs már szíved, csak néha fáj,
Nincs már lelked, csak sírva száll,
Nincs már agyad, csak emlékek,
Nincsen tested, már nem érzed.
Nincsen sírod, sem siratód,
Nincsen gyertyád, sem takaród,
Nincsen sóhaj, sem gyászhuszár,
Nincs több közöny, sem fénysugár.

2016.