Versek
Témakörök szerint
Szerelem (230)
A nap verse
Krémes arc
Egy tűnő arc után vágyódom
Mosolygó, tarka arc után
Egyszer láttam, egy téli délutánon.

Kikacagott a meleg prémből
Az arc friss volt, üde, hamvas
Rózsaszínű a sok krémtől.

Egyszer láttam, többször nem,
De ma is látom, sokszor látom
Amint kacagva tova libben.

Kerestem, de nem találtam
Jártam kertben, téren, utcán
S kerestem mindamerre jártam.

Hiába jártam nem találtam
Elvesztettem tolongásban
S örökre tőle - jaj - elváltam.
Legújabb versek
Uram, köszönöm, hogy segítesz nekem,
Köszönöm, hogy fogod a kezem,
Köszönöm, hogy megbocsájtasz, s utamon vezetsz.
Ha néha elbukok is, Te felemelsz,
Mindig adsz erőt és lehetőséget.
Uram, kérlek, fogadd el hálaimámat,
Mindazokért, kik téged nem ismernek,
Azokért is, kikért nem imádkoznak.
Áldd meg, Uram, kiket ismerek,
És azokat is, kik engem ismernek.
Áldd meg mindazokat, kik életem során,
Ha egy pillanatra is, de közük volt hozzám.
Add, hogy bocsássanak meg, ha ellenük vétettem,
Akár itt a földön vagy szellemi létükben.
Én már megbocsájtottam, hisz Te is megbocsájtasz, Uram,
Irgalmas kegyelmed oly fáradhatatlan.
Köszönöm, hogy meghallgattad imám,

Köszönöm, hogy most olvasod imám!
Beküldő: POÓR EDIT
A kezdet
/ Bibliai történetek versben /

A világot a jó Isten
Hat nap alatt teremtette.
Megáldotta hetediken,
E napot meg is szentelte.

'Legyen világosság' - mondta,
Lett világosság nappala,
Majd sötétség - az éjszaka,
Így szólt Isten akarata.

Teremtett földet és eget,
De a nagy pusztaság fölött
Az Úr szent Lelke lebegett,
Lett szárazföld és tengerek.

Teljes sötétség ne legyen,
Hold ezüst fénye megjelent,
Izzó százszorszép csillagok
Ragyogtak fel az égbolton.

Éltető földön hajtottak
Zöldellő bokrok, pázsitok,
Édes gyümölcsöt termő fák,
Mezőkön színes virágok.

Életet lehelt vizekbe,
Szárazföldre, levegőbe,
Fajok szerint kelt életre
Állatok csodás élete.

Szaporodtak, sokasodtak,
Nyüzsögtek az élőlények,
Madarak sokszínűsége
Repdesett földön és égen.

Napkeleten, Édenkertben,
Paradicsomi létben
Ádámmal és Évával
Kezdődött az emberélet.

Az Atya megparancsolta:
Népesítsék be a Földet,
Tiétek fáknak gyümölcse,
A tudás fáját kivéve.

Uraljátok állatokat,
Hódítsátok ég madarát,
Tengerekben élő halat,
A kígyótól óvd magadat.

Éva szóra nem hallgatott,
Kíváncsi hiúságára
A kígyó okosan hatott,
Tiltott gyümölcsből harapott.

Ebből Ádámnak is adott,
Engedetlenségük zsoldja
Fájdalom és test halála,
Kiűzetés e világba.
Beküldő: POÓR EDIT
Volt vagy nem?
Lent vagy fent?
Van-e még?
Lesz-e még?
Erről már csak a víz mesél
Az Atlanti-óceán mélyén,
Ahol egy város terül el,
Atlantisz itt merült el.
A katasztrófa újra közel,
S most ismét egy földrész tűnik el,
Míg egy Aranyváros tűnik fel.
Milyen volt Atlantisz városa?
Nézz a Napra, hisz ott van mása.
Szemkápráztató csodálatossága,
Fénylő aranypalotája.
Főtemploma a hegy csúcsán áll,
Benne 12 körben egy-egy drágakő áll.
Rá vigyáz a tizenkét angyalkirály.
Templomai csupa energiakristály.
A várost sűrű erdő veszi körül.
Gyönyörű fák szolgálnak védelemül.
Az elsüllyedt világnak
Már óceán a hazája.
S korallerdő csodája
Fon sűrű fátylat rája.
Ez az Atlantisz históriája.
Beküldő: POÓR EDIT
Magányom korábban már megszoktam,
Így egyedül is jól éreztem magam.
Szívemet páncélba zártam
A gyötrő érzelmek elől,
S ez szolgált nekem védelemül.
Ámor nyila mégis szíven talált,
Keresés, kérés nélkül megtalált.
Nehéz volt ellene a küzdelem,
Feladtam, győzött az érzelem.
De az igazi küzdelem
Csak most kezdődött el nekem.
Minden nap egy újabb gyötrelem,
Csak arra várva, hogy itt legyen.
Az égő érzéssel a szívemben
Már őrjítő volt az életem.
Mindig abban bízva, hogy a holnap
Majd hozhat egy új napot,
S talán boldog lesz holnapom.
Hiába vártam éveket,
Nem változott életem.
Számomra már reménytelen.
Így ezt a harcot feladom,
A küzdelmet tovább nem bírom.
Bezárom hát szívem s lelkem,
Melyet soha többé nem tör fel érzelem.
Majd a magány lesz méltó helyen.
A boldogság adománya
Ebben az életben
Nem jutott énnekem,
Hiába szerettem.
Beküldő: POÓR EDIT
Atyám, hálás vagyok néked,
Igazságos szereteted kíséri létem.
Fényed beragyogja az univerzumot,
Tökéletességed irányítja a sorsot.
Csodálatos világod,
Köszönet és hála néked!

Engedted, hogy újra éljek,
Általad fejlődjön a lélek.
A hozzád vezető úton
Folyamatos energiaszálon
El nem engedsz végleg.
Köszönet és hála néked!

Egyetlen fiadat leküldted a Földre,
Ki csillagként világított a sötétlő éjben.
Megmutatta nekünk a fények útját,
Szerető, megbocsájtó lényével előttünk járt.
Hűen követve őt lelkünk hozzád eltalál.
Köszönet és hála néked!

Szentlélek tüzével tisztítol bűnünket,
Kegyelmeddel elárasztod lelkünket.
Hitünket bizonysággal erősíted,
Reményünket megtartod tebenned.
Szereteted áldásként hullik le ránk,
Köszönet és hála néked!
Beküldő: POÓR EDIT
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák